Szabó Lajos Mátyás (MSZP)
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégeink! Azt hiszem, hogy sokféle érv hangzott már el a mai napon pro és kontra, és azt is joggal hihetem, hogy egyikünk számára sem lesz az majd mindegy, hogy fiaink, unokáink valamikor, amikor ők lesznek felnőttek, mit olvashatnak majd egy korabeli, mondjuk, hatvan év múlva megírott, a térségről, benne hazánkról szóló történelemkönyvben. Azt hiszem, amikor ezzel kezdem hozzászólásom, nem véletlen, hiszen pontosan tudatában vagyok annak, hogy itt és most ellenzéki és kormánypárti, határon belül, határon kívül élő magyar egyértelműen ugyanazt szeretné. Hogyha ebbe a történelemkönyvbe valahonnan '89-'90-től és '96-tal a most előttünk álló lépés megtételével is pozitív dolgok kerülhetnének e jövőbeni történelemkönyv lapjaira.
Mégis azt kell mondjam, hogy kételyeink támadnak akkor, amikor végighallgatom múlt pénteken a külügyi bizottság tagjaként a bizottság ülésén elhangzottakat és itt most a vita vége felé természetesen a mai napon is elhangzottakat. Miért? Mert miközben úgy érzem, hogy van egy kiváló történelmi pillanat arra, hogy ismét, a XX. század végén, válaszoljunk az oly sokszor föltett kérdésre, hogy hic et nunc, itt és most, mit jelent magyarnak lenni határon belül és kívül, mit jelent majd határon belül és kívül egy egységes Európában magyarnak lenni. Akkor e kérdésre adott válasz helyett azt kell tapasztaljam, hogy egy sor sokkal inkább sajnos, hogy ezt kell állítsam, véleményem szerint előrehozott választási kampányszöveg hangzik el, semmint a közösen, mindenki által e kérdésre megtalálandó jó válaszok összepakolása.
Igen, az alapszerződésről van szó és pontosan ebben a szerződésben ahogy ma volt hozzászóló éppen rajzolódnak annak az új credónak az elemei, amelyet én most itt megpróbálok nem számon kérni, hanem nagyon szerényen és csöndesen felhívni szükségességére a figyelmet. Az első, amely ebben a credóban az én véleményem szerint szerepelni fog, az az, hogy hívják majd bárhogy ezt a területet, soha, mint ahogy most sem lehetünk egyedül, és nem is vagyunk egyedül. Ezért azok, akik a mai vitában vagy a külügyi bizottság ülésén elfeledkeztek arról, hogy itt, Közép- és Kelet-Európában és Nyugat-Európában etnikumok egész sora él ma is jól- rosszul, összeveszve, kibékülve, hol, milyen sorsot szerveztek maguknak épp egyes etnikumok tagjai. Azt hiszem egyértelmű, hogy ennek a "közösen vagyunk, sokan vagyunk"-érzésnek kell megfelelni és ennek felel meg a tervezett alapszerződés akkor, amikor több passzusában egy sor nemzetközileg érvényes szerződésre hivatkozik, emeli be a saját sáncain belülre és próbálja meg azt jogi normává tenni.
Azt hiszem, hogy akkor, amikor a teljes és szöges elutasítás véleményével találkozunk, azt érzelmi alapon egészen messzehatólag megfogalmazva, "százszor áruló", "koporsószög-beverés", meg nem is tudom, még a "történelmi árulás" fogalma is elhangzott, azt hiszem, hogy magukba kellene fordulniuk azoknak, akik e kifejezéseket használják, hiszen téves elemzés az, ami kiindulópontul szolgál ehhez a következtetéshez. Az elemzés egyik legkardinálisabb tévedése az, hogy vajon '89'90ben, abban a mérhetetlen történelmi fordulatban, amely bekövetkezett, mi is történik itt és most szűkebb hazánkkal és az egész minket körbevevő Közép-Európával.
Tetszik, nem teszik, ebben a térségben, amikor a XX. század végén egy második birodalom omlott össze, az államok közül sokan Közép- és Kelet-Európában egyértelműen a nemzetállami keretet próbálták meg választani saját törekvéseik eléréséhez, politikai függetlenségük fennen hangoztatásában. Keserű az az élmény, amely rá fogja döbbenteni valamennyi országot amihez persze idő kell , hogy ennek túlpörgetése az a volt jugoszláv államok, tehát a délszláv háború útját jelenti. És mindenki, aki ma elfelejti azt, hogy ez a háború megoldást nyer, hogy a daytoni egyezménnyel radikálisan változik meg Közép-Európa geopolitikai és éppen pillanatnyi politikai helyzete, tévedés áldozata lesz. Hiszen nem feledhetjük el azt mint mondtam a credo első elemeként , hogy közösségben élünk, nemcsak Európában, hanem a világban is. E háborús fészekre figyel a világ és nem engedheti meg azt, hogy önös érdekekből valaki úgy, ahogy azt külügyminiszter úr nagyon pontosan mondta, fölvesse sajnos, a politikában a látszat sokszor ténnyé válik, tetszik, nem tetszik egy új Bosznia esetleges veszélyét.
Én azt hiszem, hogy az alapszerződés akkor, amikor szolgálja a két állam közeledését, ezzel szolgálja a stabilitást, amikor egyértelműen lehetőséget nyújt arra, hogy további szerződések köttessenek meg, amikor további együttműködést javasolt például katonai téren is, akkor egyértelműen azt a felismerést tükrözi, hogy itt és most ebben a térségben a második credo, ami megszületik, az a béke állandó igenlése, fenntartása az ilyen típusú stabilitás megőrzése.
A következő credo, azt hiszem, nem lehet más, mint az, amire megint lehetőséget ad ez az alapszerződés, hogy a globális problémákat együtt próbáljuk meg elintézni. Ilyen szempontból, azt hiszem, a környezetvédelemre vonatkozó passzusra külön érdemes utalni.
(19.20)
A következő credo-elem, véleményem szerint egyértelműen az lehet, hogy ez a szerződés először foglalja betűbe a nyelvhasználat, általában a kisebbség, a közösség szabad identitásbirtoklását. És mindehhez ad médiumlehetőségeket is.
Végezetül azt szeretném mondani, hogy igen kiváló lehetőséget teremt arra, amire a nyugati fejlett ipari országok már régen rájöttek, hogy az igazi integrációs elem nem más, mint a gazdasági, a vállalkozásokban a közös megmondom őszintén együttesen művelt polgárosodásban rejlő dolgok. Mert higgyék el uraim, sok szélsőséges elemnek nem igazán az etnikai ellentétek fájnak, hanem sokkal inkább a szociálisak, amelyeket nem merve kimondani, burkolva inkább új neonacionalizmust keltenek.
Én annak örülnék tehát végezetül, ha valamikor a majdan megszülető tankönyvben ez szerepelne: Magyarország a XX.-XXI. század fordulóján hosszú idő után kilépett a történelmi fejlődés hibás közép-kelet európai köréből. Az ehhez vezető út a rendszerváltással vette kezdetét, s jó állomásának bizonyult a szomszédsággal kötött alapszerződések egész sora, köztük az 1996ban reményeim szerint megkötendő és ratifikálandó magyar-román alapszerződés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)