Rockenbauer Zoltán (Fidesz)
ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan prófétát hallhatunk most innen erről az emelvényről, aki a romániai magyarságot annak akarata ellenére akarja megváltani. (Taps az ellenzék padsoraiban.) Azt kell javasolnom Bauer Tamásnak, hogy konzultáljon az RMDSZ vezetőivel, kérdezze meg őket, hogy az alapszerződésben ők is jogaik ilyen kiszélesítését látják-e, mint ahogy ő ezt értelmezi. (Több kormánypárti képviselő közbeszól, helyesel: Igen, igen.) Meghallgatva a kormány és a kormánypárti politikusok érvelését a magyar-román alapszerződés védelmében, az egyik gyakori visszatérő elem az volt, hogy az alapszerződés ugyan nem tökéletes mű, mivel kompromisszum eredménye. Meg kell azonban kérdeznem, miért eufemizálja a magyar kormány kompromisszumnak a vereséget. A megegyezés másnapján mind a román sajtó, mind a vezető román politikusok megengedem, Funart leszámítva, aki számára csakis a magyarság betiltása lenne elfogadható , egyszóval, a hivatalos román politika diadalittas hangulatban közölte: végre elhárultak az akadályok a rég várt alapszerződés elől, a magyar fél meghátrált, a magyar kormány elfogadta a román álláspontot. Sőt, Iliescu elnök a megegyezés másnapján még azt sem ismerte el, hogy a lábjegyzettel kasztrált 1201. ajánlásnak bármiféle relevanciája lenne a román belpolitikára, mivel, úgymond, a 1201. csak a mellékletbe került be. A politikai helyzet nyilvánvalóan sokkal rosszabb most, mint a szlovák-magyar alapszerződés esetén volt. Mivel az 1201. ajánlást ezúttal csak elfogadhatatlanul szűkített formában tartalmazza a szerződés, amely mint meg kell jegyeznünk tovább rontja a szlovákiai magyarság esélyeit, másrészt az értelmezési viták a szlovák alapszerződés esetében csak az aláíráskor kezdődtek meg, most pedig még csak az aláírás szándékát nyilvánította ki a kormány, és a román fél már azt a keveset is letagadja, ami a szövegbe került. Miniszter úr, fel kell tennem a kérdést: ebben a politikai hangulatban hiheti-e ön komolyan, hogy a magyar diplomácia bármit is elért a román féllel szemben? Hiheti-e ön, hogy a magyarság esélyei javulni fognak Erdélyben? Tudom, miniszter úr, hogy ön ezt nem hiszi, és őszintén javára írom önnek, hogy ön ezzel a cinizmussal, amit Bauer Tamástól hallottunk például, nem is szokott érvelni. Ön többnyire a NATO- és az európai uniós csatlakozásunkra való hivatkozást teszi érvelése középpontjába. Nem akarok most ezzel az érvvel kapcsolatban részletekbe menni, Orbán Viktor elmondta, mit gondolunk erről.
Egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmét. A miniszterelnök úr az imént az alapszerződés kapcsán arról beszélt, hogy a jelen szerencsés történelmi helyzetben a magyar nemzet érdekei egybe esnek a nemzetközi elvárással. Hivatkozott jó hírnevünk helyreállítására, a békés egymás mellett élés szükségességére, a vitás kérdések európai normák szerinti rendezésére, a nacionalizmus elleni harc szükségességére stb. Nem vitatom, hogy ezek fontos dolgok, de a nemzeti érdek alapvetően nem ez. A magyar nemzeti érdek, miniszter úr és miniszterelnök úr, az, hogy a magyarság a Kárpát-medencében, a szülőföldjén megmaradhasson magyarnak, éljen bár bármely állam területén, megőrizhesse nyelvét, vallását, kultúráját. Ez a magyar nemzeti érdek. Minden más, amire hivatkoznak a NATO-csatlakozás, az európai integráció, a jó hírnév stb. , fontos dolgok, de ennél szűkebb körbe, az állam érdekkörébe tartoznak. Önök azt a végzetes tévedést követik el, miniszter úr, hogy szembe állítják az állam vélt érdekeit a magyar nemzet érdekével.
Miniszter Úr! Kormánypárti Képviselő Urak! Önök nyilván pontosan tudják, mit cselekszenek, amikor a magyar-román alapszerződést ebben a formában támogatják anélkül, hogy hajlandóak lennének megfontolni a határainkon túl élő magyar közösségek véleményét, jogos igényeit. Vélt és spekulatív államérdekekért odahagyják a nagyon is való nemzeti érdeket, az erdélyi magyarság érdekét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)