Kelemen András (MDF)
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszter úr kicsit korainak tűnő záróbeszéde ellenére megkísérlem a rendelkezésemre álló 5 percben elemezni a konkrét tárgyalási hibákat, amelyek az anyagból kikövetkeztethetők. Lehetőségeinknek bizonyos elmulasztására utal az a tény, hogy a magyar fél még ahhoz sem ragaszkodott, hogy a Budapest által már ratifikált Európa tanácsi kisebbségi keretegyezményt mostantól tekintse magára nézve kötelezőnek Románia. Ugyancsak lemondott a Horn-kormány egy homályos ígéret fejében arról, hogy a történelmi magyar egyházak vagyonának visszapótlása bekerüljön a szerződésbe. Pedig csupán az Európa Tanács 508. határozatának kellett volna érvényt szerezni, amelyre Románia Strasbourgban már kötelezettséget vállalt. Ennyit tárgyalási helyzetünkről.
Most pedig nézzük meg, hogyan fest ez a lehető legjobb szöveg. Mindenkit meghökkentett az a megoldás, hogy csupán egy lábjegyzet tesz említést alapvető fontosságú kérdésről. Egyébként ez a megoldás a velejéig őszintétlen, fanarióta politika egyik gyöngyszeme. Iliescu szerint tudjuk a nyilatkozatából nincs benne a szerződésben az 1201. ajánlás, a magyar kormány szerint benne van. Valóban, a szerződés szövegéből, ott, ahol az felsorol okmányokat, kihagyták az Európa tanácsi ajánlást. S az pedig végtelenül vitatható, hogy egy aláírt szerződés alá nem írandó mellékletében foglalt utalásának lábjegyzeten történt tagadása kit kötelezhet egyáltalán valamire.
Jól mondta Melescanu, hogy "kiherélték" az 1201. ajánlást. Annál is inkább, mert mostantól a román belső jog csak a magyarok számára nem ismeri el a kollektív jogokat.
(20.10)
A román alkotmány 59. § (2) bekezdése ugyanis lehetővé teszi a romániai nemzetiségeknek, hogy a román törvényhozásba kollektív alapon képviselőket küldjenek.
Erről a szerződésről mostanság Erdélyben azt mondják: nem kell agyonütni a halat, elég lecsapolni a tavat. Hogy miért? A román fél belefogalmazott olyan korlátozó formulákat tudjuk, mire célzok, a belső rendelkezésekkel összhangban című és ehhez hasonló formulákat anélkül, hogy a magyar fél elérte volna, hogy a szöveg kimondja: a belső rendelkezéseinket összhangba kell hozni az alapszerződéssel.
Az aknamező újabb taposóaknájának látom azt, hogy a romániai magyar nyelvet a szerződésszöveg a "másik ország nyelve"-ként jelöli meg. Így aztán azt is lehet mondani, hogy az oktatása is az idegen nyelvi oktatás szintjére fejleszthető vissza. A szöveg folytatásaként azt látjuk, hogy a kisebbséghez tartozó személy ugyanezen a nyelven képzésben részesülhet ugyan, de hangsúlyozottan mint a 15. § (3) bekezdése mondja az állami oktatás keretei között. Vagyis el nem ismerendők az egyházi fenntartású oktatási intézménytípusok. Ugyanott olvasható, hogy a nyelvhasználatot a hagyományos helységnevek anyanyelven történő használatára szorítja vissza a hagyományos helységnevek, nyelvfejlődés semmi.
Abból, hogy a szerződő felek a szerződés teljesítésének ellenőrzését egy szakértői vegyes bizottságra kívánják bízni, azt lehet érteni, hogy a felmerülő kérdéseket szakmai és nem kormányzati kérdésként kívánják kezelni. Fel sem merül itt, hogy ebben a romániai magyarság képviselői is helyet kapjanak, s az sem, hogy az EBESZ-t és az Európa Tanácsot bevonják, amelynek pedig mindkét ország tagállama.
Lesújtó továbbá a szövegben a diktatúra idejéből származtatható gondolkodás számos bizonyítéka. Ilyen a preambulumban az a kijelentés, hogy a nemzeti kisebbségek az adott állam társadalmának részét képezik. Holott nyilvánvaló, hogy a demokráciában a társadalom nem az államé. Ilyen az a kötelezettségvállalás a 7. § (1) bekezdésben, mely szerint a szerződő felek kölcsönösen támogatják egymás integrációs erőfeszítéseit és itt nincsenek tekintetbe véve az európai uniós és NATO- kritériumok. És ilyen korláttalan hatalmi gondolkodás mutatkozik meg a 24. cikk szövegében, amikor azt mondja idézem , hogy "meg kell erősíteni" idáig az idézet a szerződést, a megadott legrövidebb határidőn belül. Akkor a parlamentnek ebbe nincs beleszólása, és ezt ki is mondja. Akkor feloszlatandó az a parlament?
Tisztelt Ház! Ezzel a szöveggel a kormány mély szakadékot hasít a magyar társadalom testébe. (Zaj, zúgolódás a kormányzó pártok padsoraiból.) A magyar érdekek teljes feladása és a számos szakmai hiba pedig felveti a kérdést, hogy külügyeink vezetői alkalmasak-e a Magyar Köztársaság külügyeinek irányítására. A szerződés szövegét olvasván most már kényszerítő igénnyel jelentkezik egy magyar-magyar alapszerződés szükségessége. És végül is, képviselőtársaim, hogyan néztek ezután erdélyi barátaink szemébe? (Zaj, gúnyos hangok a kormányzó pártok, taps az ellenzék oldaláról.)