Szájer József (Fidesz)
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ilyenkor szeptemberben szokásos áremelkedési hírek és riasztó tények az idén is menetrendszerűen elérték a magyar polgárokat. Az országban járva a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a képviselői is a polgároknak a panaszáradatával szembesülhetnek. A gyermekes családok számára a szeptember az iskolakezdés költségeivel hozzáteszem, a megemelkedő tankönyvárakkal , valamint a korai fűtés is tovább növeli a nehézségeket. Ezért nem meglepő, hogy szinte sokkolta a lakosságot a kenyér, a baromfi, a disznóhús, a cukor árának további emelkedése. Szeptember 1-jével a nagy élelmiszerláncoknál 1 kiló karaj általában 800, a csirke átlag 400 forintra emelkedett. A lapok jelentése szerint a cukor ára is hamarosan megugrik 100-130 forintra, s nő majd a liszt és a tejtermékeknek az ára is. (Közbeszólás a bal oldalon: A tojás mennyi?) Azt hiszem, hogy a politikusoknak foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy mennyi a tojás ára. Mindezt akkor, amikor a lakosságnak már az év elején s az év közben el kellett viselnie több alapvető termék árának a megemelkedését: drágultak a postai, közlekedési szolgáltatások, a benzin, az energia és a gyógyszer is. A nyár pedig meghozta a kenyér árában is a bűvös 100 forintos határnak az átlépését.
Az alapvetőnek számító élelmiszerek mostani áremelkedése a legszegényebb és a legelesettebb rétegeket sújtja leginkább. Az a szegény nyugdíjas vagy többgyermekes fiatal anya, aki eddig óriási erőfeszítéssel még össze bírta kuporgatni a pénzt arra, hogy néha legalább egy kis csirkehús kerüljön az asztalra igaz, már ez sem a csirke nemesebb részeiből, hanem baromfihátból, -szárnyból vagy csirkeaprólékból, csirkelábból , az mostantól már ezt a luxust sem engedheti meg magának.
Az ország vezető kormánypárti politikusai különbözőképpen reagáltak a magyar családok helyzetének romlására. Az áremelkedések életbe lépésének napján egyik magas közjogi méltóságunk az egyik országos napilap tudósítása szerint, mikor az egyik riporter feltette neki a kérdést, hogy idézem -: "A jelenlegi elkeseredett körülmények között milyen lehetőséget lát?", a riporter tovább folytatni nem tudta a kérdést, mert közjogi méltóságunk magából kikelve csapott az asztalra, s kikérte magának, hogy szüntelenül az ország nehézségeivel szembesítsék. Az ország miniszterelnöke viszont az áremelkedések kapcsán nem győzi folytonosan és elkeseredetten, de leginkább legendás szociális érzékenysége által képzett indulattól fűtve hangsúlyozni, hogy Magyarországon piacgazdaság van, s az árak emelkedéséhez nincs a kormánynak köze.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt távol lévő Miniszterelnök Úr! Ha önök azt az önök által untig hangoztatott tételt, hogy a kormánynak az áremelkedésekhez, az inflációhoz nincs köze, maguk is elhiszik, akkor jobb volna az ország kormányzását haladéktalanul hozzáértőbb kezekre bízni. (Zaj a bal oldalon.)
(10.10)
Ha pedig nem hiszik el, de mégis mondják, akkor cinikus módon, önző érdekből félrevezetik a polgárokat. Az árak tavalyi 30, idei 27 százalékos emelkedését a szakértők szerint is jórészt a kormány tettei okozták. A kenyér ára nem azért megy 100 forint felé, tisztelt képviselőtársaim, a baromfi, a sertés, a cukor és a benzin nem azért szökik már az átlagpolgár számára is szinte elérhetetlen magasba, mert a termelők mohók és telhetetlenek. Az inflációs robbanást nem ez, hanem a kormány által választott gazdaságpolitika okozza, amely a gazdaság javulását a lakosság fogyasztásának csökkentésére, az inflációra kívánta alapozni, és az áremelkedésre egyszerűsítette le a gazdasági gyógyterápiát. A kormány volt az, amely a bérből élőket és szegényeket megsarcolva az áremelkedések felpörgetésével igyekezett gazdasági egyensúlyt teremteni.
Engedjék meg, hogy két angolszász közgazdát idézzek. Keynes szerint: "Az infláció folyamatos fenntartásával a kormányok titokban és észrevétlenül polgáraik javainak jelentős részét ragadják el."
A másik mondat Milton Friedman Nobel-díjas közgazdásztól származik: "Az infláció nem más, mint törvénytelen adóztatás." De hadd olvassak fel egy magyar közgazdászt, volt vállalkozót is ebben a kérdésben. Aki szerint, idézem: "Napjainkban, a még mindig magas infláció mögött ott van az állam, amely számos probléma megoldására a fogyasztói árak emelését választotta." Ezt a magyar szakértőt, képviselőtársaim, Medgyessy Péternek hívják.
Miután a pénzügyminisztere révén maga a kormány is tisztában van azzal, hogy az áremelkedések mögött ott van a kormány, sőt, a kormány épp az inflációt használta fel, hogy a törvényben rögzített adókon túli további 100 milliárdokat vegyen ki a polgárok zsebéből, ez után nem szerencsés, hogyha a miniszterelnök úr a piacgazdasággal takaródzik. A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója már fél esztendeje nyilvánosságra hozta 8 pontos, inflációellenes csomagját. Akkor ezt a kormány is követendőnek tartotta, azonban mégsem történt megfelelő lépés.
Minap az egyik napilapban azt olvastam, hogy az Újpesti Áruház egynapos születésnapi nosztalgiaakciót rendezett, ahol 3,60-ért árulták a kenyérnek a kilóját. Ez a szocialista állam, a megvalósult rózsaszín álom, aminek két éve sokan bedőltek. A magyar polgárok többsége (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) számára viszont marad a létező szocialista-kapitalizmus gazdaságpolitikájának kongó valósága. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalról.)