Mádi László (Fidesz)
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt, hogy parlamenti törvény készül a munkaügyi ellenőrzésről, a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében üdvözöljük. A Fidesz korábban is, most is kisebb, mértéktartó, de hatékonyabb államot akar. Egyetértünk tehát azzal, hogy az állam köteles gondoskodni a jogszabályok tiszteletben tartásáról, elő kell segítenie azok érvényesülését. Az, amit ma vadkapitalizmusnak szokás nevezni, az a munka világában zavaros, nehezen áttekinthető szabályozást jelent, önkényes, a nyers erő alkalmazásán alapuló értékérvényesítést a munkaadó és a munkavállaló viszonyában, kiszámítható tárgyalópartnerek és ténylegesen érvényesülni képes megállapodások hiányát a társadalmi párbeszédben, és a munkavégzésre, munkavédelemre, foglalkoztatási szabályokra, társadalombiztosításra vonatkozó állami normák folyamatos megszegését a munkavégzésben, a munkáltató és a munkavállaló kapcsolatában.
Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet senkinek sem jó. Pontosabban ideig-óráig azoknak az érdekét szolgálja, akik zavarosban halászva építgetik jövőbeli lehetőségeiket. Az államnak számos területen van tennivalója a helyzet megváltoztatása érdekében, és ebbe a körbe kétségtelenül beleillik a munkaügyi ellenőrzések szabályozásáról szóló mostani törvényjavaslat is.
A Fidesz eddig minden egyes alkalommal amikor ez szóba került támogatta az előbb említett szándékot. Most sincs ez másként. Sajnos azonban megint az történik, amit annyira megszoktunk már a Horn-Kuncze kormánytól, nevezetesen az, hogy a jó elképzelések és kezdeményezések is koncepciótlanul, kapkodva finoman szólva gyenge színvonalon kerülnek elénk.
A kormány évek óta halogatta a munkaügyi ellenőrzés szerepének átgondolását, a szervezet megerősítését, a szabályok újrafogalmazását. E mulasztását most is csak részben pótolta, és alapvetően a Horn miniszterelnök úr által meghirdetett feketegazdaság elleni keresztes hadjárat keretében, a propaganda igényelte keretekben láthat csupán lehetőséget az úgymond jól eladható lépések támogatására. A Bokros-csomagot követő lázas kapkodásban megszületett elgondolás az ellenőrzésnek azt az oldalait domborítja ki, amelyekben a legkevesebb előrelépést várhatunk. Nem gondolhatjuk ugyanis komolyan, hogy a feketegazdaság visszaszorításához az adminisztratív szabályok szaporítása, és ami ebből egyenesen következik, a szabályok ellenőrzését végző bürokrácia növelése a legmegfelelőbb út.
Konkrétan szólva kifogásoljuk azt, hogy Magyarország máig nem ratifikálta a munkaügyi igazgatásra vonatkozó nemzetközi egyezményeket, így az e körbe tartozó ILO 81-es számú egyezményt a munkaügyi felügyeletről, a 129-es számú egyezményt a munkaügyi felügyeletről a mezőgazdaságban, és a hozzájuk tartozó ajánlásokat sem.
A jelenleg előttünk lévő törvény nem ellentétes ezekkel a normákkal, viszont számos ponton szűkebb azoknál. Szerencsésebbnek tartottuk volna, ha az előbbi nemzetközi egyezmények ratifikálására került volna sor először, majd ezzel összhangban került volna sor a törvényi beterjesztésre is.
Másodsorban. Konkrétan is kifogásoljuk, hogy a feketegazdaság elleni keresztes háborúban eltervezett bürokratikus kötelmek ellenőrzésére a jelenlegi apparátus nincs felkészülve. Eddig az ellenőrzésnek nagy része munkavédelmi, munkabiztonsági tárgyú volt, és a munkaügyi ellenőrzésekről is úgy nyilatkoztak, hogy azok csekély száma hosszadalmas és bonyolult eljárásokat takar.
Harmadsorban a problémát érzékelte az előterjesztő is. Ennek tudható be a hevenyészett költséghatékonyság-számítás, amelyet e javaslathoz mellékeltek. Nem tudjuk azonban, hogy az új feladatra honnan kerül nagy hirtelenjében kétszáz új ember, mennyi ideig tart ezek kiképzése, nem világos, hogy a mellékelt költséghaszon-számítás tartalmazza-e ezek költségét.
Nem világos a közölt összegek költségvetési forrása sem. Talán csak nem a munkanélküliek ellátására vagy az aktív foglalkoztatáspolitikára szánt összegeket kívánja megcsapolni a kormány ennek fedezésére? Természetesen, ahogy szokás, mindezt a Munkaerőpiaci Tanács előzetes hozzájárulása nélkül. Sokszor, sok alkalommal elmondtuk már, hogy nem támogatjuk ezen összevont alap kialakítását, elsősorban azért, mert kevésbé teszi átláthatóvá a pénzek elköltését, és ráadásul azzal, hogy minden feladatot, minden pénzkihatást ebbe a Munkaerőpiaci Alapba próbál szembeállítani, azzal egyértelműen tovább növeli az évi munkaköltségeket, és egy átláthatatlan, bizonytalan és munkanélküliséget gerjesztő helyzetet eredményez.
Helyeseljük azonban azt az elgondolást, hogy az esetleges bevételek hiszik, hogy látjuk, emlékszünk még a tavalyi költséghaszon-számításokra a társadalombiztosítási kintlevőségekkel kapcsolatosan az évek óta csökkenő foglalkoztatáspolitikai pénzeket szaporítsák, tehát ezzel a szándékkal egyetértünk, de határozottan az ellen vagyunk, hogy a munkanélküliek pénzét az állami bürokrácia hizlalására fordítsuk.
Összességében ezt a törvényjavaslatot a feketegazdasággal kapcsolatosan egy szükséges lépésnek látjuk, ennek a szabályozási részleteivel zömében egyetértünk, s ugyanakkor támogatjuk a miniszter úrnak azt az elgondolását, amit az expozéban kifejtett, nevezetesen, hogy adócsökkentéssel, az évi munkaköltségek csökkentésével ösztönözni kell a feketemunka visszaszorítását, tehát a feketemunkára való késztetést és érdekeltséget.
Remélem, hogy később, a viták során az általunk elmondott kifogásokat a minisztérium képviselői részben, legalább részben méltányolni tudják, és amennyiben ez így lesz, akkor a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatni fogja azt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)