Bársony András (MSZP)
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a vitában nem az volt a kormánypárti képviselők kiinduló álláspontja, hogy a mai ellenzéket bármivel vádolják, hanem az, hogy egy megoldási javaslatot előterjesszenek. A vita fajult el odáig, a kölcsönös nemtelen vádaskodások következtében, hogy az az érzet keletkezhetett bárkiben, hogy itt valamifajta felelősségtologatásról van szó. Nem, pusztán arról van szó meggyőződésem szerint , hogy egy megoldatlan problémát hurcolunk magunkkal, évek, bizonyos értelemben évtizedek óta, hiszen a párizsi békeszerződés egyik cikkelyének végrehajtásáról van szó. Most, amikor erre valamilyen megoldási javaslatot szeretnénk találni, amely most már úgy tűnik az érdekeltek egyetértését is bírja, akkor mintha nem tetszene, hogy ez pont itt és most, ebben a formában kerülhet megoldásra, miközben a korábbi időszakokban ezt a megoldási módozatot nem sikerült megtalálni.
Ha tehát valaki úgy gondolja, hogy ez nem a megoldás, és ez az, ami nem jelent semmifajta megoldást a problémára, annak nyilvánvalóan kész ötletei és megvalósítható javaslatai voltak, amelyet az előző kormányzati ciklusban, az akkori gyenge ellenzék nyilvánvalóan megakadályozott. Megakadályozta a végrehajtását a törvényeknek, éppen ezért tehát ma itt tartunk. Ez egy elfogadhatatlan érvelés. Nem arról van szó, hogy a mostani kormányzati oldalon helyet foglaló képviselők támogatták-e a kárpótlás egészét, vagy sem, hanem arról van szó, hogy jó kárpótlási törvények születtek-e, végrehajtható kárpótlási törvények születtek-e, végre lehetett-e azokat hajtani, milyen formában.
Ott állunk, hogy nem lehetett végrehajtani őket, nem lehetett normálisan megoldani a problémát önmagában azzal, hogy rossz jogszabály keletkezett. Most azonban szeretnénk egy olyan megoldást találni, akár az önök segítségével is még egyszer mondom , amely ráadásul bírja az érdekeltek egyetértését. Köszönöm a figyelmet.