Szent-Iványi István (SZDSZ)
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előterjesztésünk a párizsi békeszerződés 27. cikkének 2. pontjával foglalkozik, azzal a fontos ponttal, amely kimondta, engedjék meg, hogy idézzek ebből: "A magyar kormány mindazoknak a személyeknek, szervezeteknek vagy közösségeknek összes javait, jogait és érdekeit, akik illetőleg amelyek egyénenként vagy mint összességek tagjai; faji, vallási vagy más, fasiszta szellemű zaklató rendszabály tárgyai voltak, amennyiben azokra nézve örökös nem jelentkezett, át fogja ruházni az ilyen személyeket, szervezeteket vagy közösségeket Magyarországon képviselő szervezetekre."
Tehát ez az a kötelezettség, amely Párizsban keletkezett, s amit a magyar Országgyűlés akkor törvénnyel meg is erősített. Ennek következtében fölállt egy helyreállítási alap, 1941-ben ez megkezdte a működését, az ismert okok miatt mint tudják '48-49-ben a kommunista hatalomátvétel és az új típusú hatalomgyakorlás következtében ennek a működése szünetelt, és gyakorlatilag, érdemben a törvény végrehajtása soha nem történt meg.
Az Alkotmánybíróság 1993-ban a 16-os számú határozatában megállapította azt, hogy a párizsi békeszerződés vonatkozó cikkének végrehajtásában mulasztás áll fönn, kötelezte a kormányt, hogy 1993. december 31-ig tegyen eleget ezen kötelezettségének.
Akkor az előző kormány fölállított egy munkabizottságot, megkezdte a tárgyalásokat a magyarországi zsidóság szervezeteinek képviselőivel, ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre. 1994 októberében a magyar kormány egy új bizottságot állított fel, amelynek vezetője Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár volt, tagjai voltak Csiha Judit államtitkár asszony az Igazságügyi Minisztériumból, Szabó Zoltán államtitkár úr a Művelődési és Közoktatási Minisztériumból és jómagam a Külügyminisztérium részéről.
Kitartó erőfeszítések eredményeképpen 1994 júliusára jutottunk el odáig, hogy a hazai zsidó szervezetekkel közösen meg tudtuk fogalmazni azoknak az elveknek az összességét, amelyek alapján szeretnénk ennek a most már több mint kétéves alkotmányos mulasztásnak eleget tenni. Fontos volt az, hogy ebben az érintettek egyetértését is elérjük, ehhez valóban rugalmas tárgyalási stratégiára volt szükség, és én itt szeretném megköszönni, innen is, a tárgyalófelek részéről a szintén rugalmas és a szempontjainkat is figyelembe vevő hozzáállást a kérdéshez.
Mint tudják, ez a megállapodás kiterjedt arra akkoriban a sajtó is hírt adott erről , hogy egy közalapítvány jönne létre, tehát az egykori helyreállítási alap funkcióját egy új közalapítvány veszi át, a közalapítvány kuratóriumában mind a zsidó szervezetek képviselői, mind a magyar kormány képviselői közösen delegálnak tagokat, s ez a közalapítvány fogja a közalapítvány javára ítélt vagyon hozadékát kezelni, illetve arról későbbiekben rendelkezni.
Fontos az, hogy ez a döntés kimondta azt is, hogy a zsidó közösségnek juttatandó vagyon csak Magyarországon használható fel, csak Magyarországon élő személyek és szervezetek céljaira, valamint fontos volt az is, hogy ebben egyetértésre tudtunk jutni, bár ebben a tekintetben a magyar Alkotmánybíróság döntése egyértelműen irányadó és meghatározó volt számunkra, hogy ez a fajta kárpótlás csakis az eddigi kárpótlási törvények szellemének megfelelően történhet meg.
(10.40)
Ez egy olyan alapelv, amelyet itt is érvényesítenünk kell, erre az Alkotmánybíróság is kötelez. Ezt azért vagyok kénytelen most ennyire hangsúlyozni, mert az elmúlt napokban már több olyan sajtótájékoztató és megnyilatkozás volt, amely úgy tűnik, hogy félreértésből táplálkozik, nem a tények pontos ismeretéből, és jobb, hogyha önök, tisztelt képviselőtársaim és esetleg a rám figyelő közönség is tudomást szerez arról, hogy miről van szó.
Szeretném még egyúttal azt is elmondani, hogy egy nemzetközi kötelezettségről is van szó. A párizsi békeszerződés teljesítéséről. Erre tehát fokozott figyelmet fordítanak az ebben részes államok is, a világ vezető országai, ezt volt hivatva jelezni az a tény is, hogy Eisenstadt nagykövet úr, az Egyesült Államok volt brüsszeli nagykövete Clinton elnök megbízottjaként foglalkozott általában a Kelet-európai zsidóság kárpótlásának kérdésében és azon belül is a közösségi javak kérdéseivel, vele is több megbeszélést folytattunk, s úgy tűnik, hogy ma mindenki, minden érintett egyet tud érteni azokban az alapelvekben, amiről ez a határozat szól.
Ez a határozat azonban csak az első lépés. Minden további lépés önök elé fog kerülni, tisztelt képviselőtársaim, hiszen természetesen a vagyoni juttatás mértéke, illetőleg az egyes ehhez szükséges törvénymódosítások az önök hozzájárulását és az önök támogatását is igénylik, tehát csak olyasmi történhet, amivel előzetesen a magyar kormány és a zsidó szervezetek egyetértenek, illetve amelyhez önök is áldásukat és hozzájárulásukat adják.
Szeretném még ezentúl elmondani, hogy én azt hiszen, hogy itt most mindenki nevében beszélhetek. A kormány és valamennyi képviselő nevében, és hogy mindannyian érezzék, hogy itt egy súlyos erkölcsi felelősség nehezedik ránk. Erkölcsi kérdés is az, nemcsak nemzetközi jogi kötelezettség, nemcsak egy alkotmánybírósági határozat végrehajtása, hanem erkölcsi kötelesség is számunkra, hogy ennek az ügynek a végére megnyugtatóan tegyünk pontot. Ez fejezi ki megfelelő módon Magyarország elkötelezettségét a tulajdon tisztelete, az emberi jogok és az új demokrácia alapelvei iránt, egyúttal jelezve azt is, amelyet az 1946-os 26. számú törvény már egyértelművé tett, közvetlenül a háború után akkor még egyébként a törvény előterjesztésében jelentős kisgazda támogatással is, hiszen a meghatározó ereje ennek a parlamentnek a Kisgazdapárt volt , hogy ez minden szempontból Magyarországnak egy olyan kötelezettsége, amely örömmel kíván eleget tenni.
Tisztelt Ház! Én azt hiszen, hogy tovább nem szükséges az önök idejét rabolnom, hiszen ismerik az előterjesztést, tudják, hogy miről van szó, ismerik a korábbi híradásokból annak körvonalait, én kérem a tisztelt Házat, hogy tárgyalja meg, majd pedig támogatásáról biztosítsa előterjesztésemet. Köszönöm szépen. (Taps a teremben.)