Tóth Pál (MSZP)

1996. szeptember 10.

TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony! Tisztelt Ház! Bizottságunk még július 19-én foglalkozott ezzel az előterjesztéssel. Ami ebben érdekes, az az, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság igen ritkán tárgyal olyan előterjesztéseket, amelyet a Külügyminisztérium, ill. a külügyminiszter úr jegyzett. El kell mondanom önöknek, hogy noha kárpótlási ügyről volt szó, és igen jelentős és fontos ügyről, a bizottsági vita, hogy egészen finoman fogalmazzak, hát enyhén szólva lanyha volt. Annak ellenére, hogy az előtte való, tehát a bizottsági megtárgyalás előtti napon Torgyán József képviselő úr itt a Házban ha jól emlékszem, egy napirend előtti felszólalás keretében igen éles kritikát fogalmazott meg ezzel az egész üggyel kapcsolatban nem is tudom, hogy az üggyel kapcsolatban-e vagy pedig a tervezett kormánylépésekkel kapcsolatban.

Ennek ellenére ennek a felszólalásnak nem volt rezonanciája, tehát nem tükröződött a bizottsági vitában. Egyetlen érdemi felvetés volt, ellenzéki bizottsági tag, pontosabban szakértő részéről, ez azonban nem magát az előterjesztést, illetve az abban foglaltakat érintette, hanem a párizsi békeszerződés egy másik cikkelyével kapcsolatosan vetett fel néhány dolgot. Ennélfogva tehát a bizottsági vita során egyetlen kritikai megjegyzés, kifogás vagy észrevétel sem hangzott el magával a megoldással, tehát a közalapítványi formával kapcsolatban, nem hangzott el észrevétel, kifogás, felvetés a közalapítványnak átadandó vagyoni körről, nem hangzott el olyan észrevétel, hogy a javasolt megoldás más kárpótláshoz képest diszkriminatív lenne. Egyetlen felszólalás sem volt, amelyet az Alkotmánybíróság 1993. márciusi, e tárgyban hozott határozatát kritizálta volna, és senki sem vonta kétségbe, hogy a párizsi békeszerződés idevaló passzusait ma is érvényesnek kell tekinteni ebben az ügyben is.

Ezért tehát nem meglepő, hogy a bizottság két tartózkodás mellett gyakorlatilag egyhangúlag támogatta és általános vitára alkalmasnak ítélte az önök előtt fekvő előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet.