Szabó Iván (Néppárt-MDNP)
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném a Néppárt álláspontjának az ismertetését kezdeni, ahol az előző, igen hosszúra nyúlt és szétesett vitában Isépy Tamás arról beszélt, hogy ebben a kérdésben két dolog egyidejűleg van jelen. Nevezetesen arról, hogy itt van egyszer egy jogi kötelezettség, és van egyszer egy erkölcsi kötelezettség. Nos, én evvel az elsővel szeretném kezdeni, hogy utána a másodikról is néhány szót ejtsek. A magyar Országgyűlés és a szabadon választott magyar parlament a rövid életű, a közvetlenül a II. világháború és a teljes kommunista hatalomátvétel közti eltelt időszakban a morális kötelezettség alapján lépett először, megelőzve a párizsi békeszerződést, akkor, amikor 1946-ban a XXV. törvénycikkben a zsidókárpótlás ügyében és az üldözöttek kérdésében akkor fogadott el törvényt, amikor még erre semmiféle nemzetközi kötelezettség nem kényszerítette.
Világos tehát, hogy a szabadon választott, demokratikus, magyar közvélemény és a parlamentje világosan morális alapokra helyezkedve hozott egyben az ügyben döntést, ezért a magunk részéről úgy érezzük, hogy ennek a kérdésnek a rendezése nem elsősorban azért izgalmas, mert van egy párizsi békeszerződés, amely minket erre kötelez, hanem azért, mert ez valóban elsődlegesen mint ahogy erre elődeink igen komolyan hitet tettek erkölcsi kötelezettségünk.
Ebben az összefüggésben a Magyar Demokrata Néppárt nem tudja és nem kívánja ezt a kérdést összekapcsolni semmilyen más olyan jellegű intézkedéssel, amelyik akár a párizsi békeszerződésből, akár másból folyik, hiszen világos, hogy egy önmagában álló kérdésről van szó, és attól függetlenül, hogy Magyarország számára más, valóban jogos követelések teljesítése még nem történt meg, nem lehet alap arra vonatkozólag, hogy mi ne tegyünk meg egy olyan erkölcsi kötelezettséget, amelyikre egyébként a '46-os Országgyűlés önmagától kötelezettséget vállalt.
Ami ennek a jogi oldalát érinti, az is kötelezettség, és ezért nem tartom szerencsésnek a Néppárt képviseletében intézményesen a "kárpótlás" szóra helyezni a hangsúlyt, hiszen ennek a törvénynek és ami ezután következik, és be fogja nyújtani a kormány a témája alapvetően mégsem kárpótlási, hanem egy békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos törvényhozási feladat. Ebből következik, hogy az az alkotmánybírósági döntés, amelyik arról rendelkezik, hogy a magyar kárpótlásnak a szellemiségét és módszerét kell erre alkalmazni, ez egy ügy és egy vetülete ennek a kérdésnek, itt azonban jogi értelemben véve egy békeszerződés végrehajtási pontjáról folyik ma a vita. Ebben a kérdéscsomagban tehát világos, hogy itt kellene előre haladnunk.
Az Alkotmánybíróság annak idején azt állapította meg, hogy a '46. évi XXV. törvénycikk, valamint a párizsi békeszerződés végrehajtásával kapcsolatban született miniszterelnöki '47-es rendelet változatlanul érvényben van. Most ennek az országgyűlési határozatnak a tárgyalása során egy új technikai megoldás lehetőségéről ad tájékoztatást a kormány, amellyel összefüggésben az 1946. évi XXV. törvénycikket hatályon kívül kívánja majd helyeztetni, hogy ez az új technikai megoldás mint végrehajtható megoldás szülessék meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akik a hálódiagram fogalmával és annak működésével tisztában vannak, azok tudják azt, hogy a hálódiagramban vannak egyes cselekvések közötti kényszerpályák, és vannak úgynevezett látszattevékenységek, amelyeket szaggatott vonallal szoktak a hálódiagramok rajzolói megjeleníteni.
Tisztelt Országgyűlés! Abban a formájában, ahogy ma előttünk van ez az országgyűlési határozati javaslat, meggyőződésem, hogy egy hálódiagram-szerkesztő szaggatott vonallal rajzolná, mert valóban látszattevékenység. Látszattevékenység annyiban, hogy semmi olyat nem tartalmaz, amit a kormány önmagától nem tudna megtenni ha akarna, vagy képes volna a jelenlegi pillanatban rá , mert sem azt, hogy létrehozzon egy közalapítványt, sem azt, hogy tárgyaljon az arra illetékes szervezetekkel, sem azt, hogy az Országgyűlésnek benyújtson valamilyen törvényjavaslatot, senki meg nem gátolja, evvel ellentétes országgyűlési határozat nincsen. Ráadásul a problémát abban látjuk, hogy nem teljesen világos, hogy tulajdonképpen a kormány mit is akar. Abban a vonatkozásban, hogy közalapítványról esik szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában már elhangzott, hogy közalapítványt a törvény erejének megfelelően többféle módon lehet létrehozni, létrehozhat közalapítványt a kormány, de létrehozhat a parlament is. Amennyiben a kormány azt igényli, hogy az Országgyűlésben konszenzus szülessék abban a vonatkozásban, hogy ennek a békeszerződési pontnak a végrehajtását egy közalapítványon keresztül kell végrehajtani, akkor a kormány részéről nem tudom, hogy kormányzati vagy parlamenti közalapítványt akar létrehozni, mert ha kormányzatit, ahhoz nem kell a parlament egyetértése, ha viszont parlamenti, akkor hiányzik a 3. pontjából az országgyűlési határozatnak, hogy a törvénycikkek amelyek erre vonatkoznak , ezek mellett ennek a közalapítványnak az alapító okiratát is be kell hogy mutassa a tisztelt Országgyűlésnek, mert úgy létrehozni közalapítványt a parlamenti képviselőknek, hogy annak egyetlenegy pontját nem ismerik, nyilván nem lehetséges.
Ezért a Magyar Demokrata Néppárt képviseletében az országgyűlési határozat helyrehozatalát, és hogy egyáltalán most már essünk túl ezen a teljesen feleslegesen gerjesztett és nagyon rosszízű vitán amelyik sajnos meg fog ismétlődni a tárgyban benyújtott törvényjavaslatok kapcsán , de reméljük, hogy talán nem, mert már itt mindenki elmondta a maga álláspontját az ügyben. Ez két módon lehetséges.
Az egyik mód és az erre vonatkozó határozati javaslat egyik módosításaként azt jelenítjük meg , hogyha közalapítványról szó esik, akkor ám legyen az 1. és 2. pontban közalapítványról szó, de akkor a 3. pontban kerüljön megnevezésre a benyújtandó dokumentumok és törvényjavaslatok mellett ennek a közalapítványnak az alapító okirata is, a kormány javasolta október 31-ig.
(17.00)
Ha viszont ez a közalapítvány kormány által létrehozandó közalapítvány, abban az esetben az Országgyűlésnek ehhez sem a priori, sem későbbi jóváhagyása nem szükséges. Az 1. és 2. pont elhagyását javasoljuk, és a 3. pont önállóan megél, ha a kormány ezt annyira igényli, hogy az Országgyűlés felszólítja a tisztelt kormányt, hogy október 31-ig a tárgyra vonatkozó törvényjavaslatokat terjessze be a tisztelt Ház elé. Bár fölösleges, politikai értelemben redundancia, de ez elfogadható önmagában, de akkor a közalapítvány kérdéséről nem szükséges hogy szó essék, mert ezt a kormány a saját hatáskörében úgy, ahogy ezt a leglogikusabbnak tartja, létrehozhatja.
Végül egyetlenegy megjegyzést legyen szabad ehhez a kérdéshez hozzáfűzni. Itt sok vita hangzott el, hogyan lehet megállapítani azt a vagyont, amely a jogutód nélkül elhunytaknak és mártírhalált szenvedetteknek a vagyonából valamilyen jótékonysági szervezet, illetőleg most már egy közalapítvány kezébe kerül.
Világos, hogy ebben tiszta jogi megoldás ma már nemigen van, hisz ötven évvel a II. világháború befejezése után nagyon kevés az a használható dokumentum, a lefolytatható hagyatéki pereknek a lehetősége, amely ezt megalapozná. Így tehát egy kompromisszumra van szükség, és egy valószínűsített vagyonnak a kárpótlás egyéb szabályai szerinti közalapítványba helyezéséről.
Ebben a vonatkozásban azonban nem lehet nem megemlíteni azt, hogy azért 1947-48-ban, amikor az Országgyűlés első döntései és a párizsi békeszerződés rendelkezett, részben teljes körű listák, részben különböző helyekről az idevonatkozó vagyontárgyak megvoltak. Sajnálatos módon pont az akkori koalíciós kormányban is ezt a fajta rendezést megszavazó egyik párt, a kommunista párt uralomra jutása volt az, amelyik ezt az egész vagyont és a listák egy részét eltüntette, mert ez sajnos beépült annak a szocializmusnak az alapjába, amely alapok felszedésén ez a parlament most munkálkodik. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)