Tamássy István (SZDSZ)
TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A lakásüggyel foglalkozó törvényjavaslat, határozati javaslat meglehetősen régen került a tisztelt Ház elé. Ha jól gondolom, utoljára az 1993. évben két törvénnyel foglalkozott az Országgyűlés, illetőleg foglalkozott a lakhatás ügyével. Viszont és ezt örömmel mondom el a kormány fontos határozatot hozott ez évben 1074/1996-os számon "a lakásépítés és -felújítás finanszírozásának fejlesztési koncepciója alapján szükséges intézkedésről" idézőjel bezárva , és ebben tekintette át a lakásügy legfontosabb kérdéseit. A kormányhatározat egy összefüggő, koherens intézkedési csomagot hozott létre, amelyből világosan kitűnik, hogy a lakásügy nevű problémahalmaz számos kormányzati intézkedést foglal magában, amelynek nem egyetlen, de igen fontos pontja az előterjesztett lakás-takarékpénztárakról szóló törvény tervezete. Mielőtt azonban az előttünk fekvő törvénytervezetről szólnék, néhány mondatban fontosnak tartom a lakáskérdés mai helyzetét áttekinteni, hogy önöknek, tisztelt képviselőtársaim, és az ország nyilvánossága részére hiteles képet adjunk egy mindenkit egyaránt érdeklő kérdésről.
A lakáskérdés az emberiség legősibb alapproblémái közé tartozik. Az emberi lét szempontjából a klimatikus viszonyok és a külső agressziók elleni védelem meghatározó jelentőségű. Mint minden érzékeny kérdést, a lakáskérdést is igen eltérően ítéli meg a társadalom. Egyaránt felmerül a válság és a prosperitás gondolata is, azaz hogy a lakáshelyzet ma jobb, mint ahogy ezt az ország gazdasági helyzete indokolná vagy rosszabb, a lakhatás körülményei elfogadhatatlanok. A gondok reális elemzése mutatja, hogy ma a lakásügyet egyaránt jellemzik pozitív és súlyosan kedvezőtlen elemek együttes hatásai.
Leszögezhető, hogy a lakásügy kezelése fontos politikai kérdés egy kormányzat munkájának megítélésében, a lakásügy egészéhez való hozzáállás akár meghatározó szempont is lehet. Ma, 1995-ben 3 970 812 darab lakást tart nyilván a statisztika Magyarországon. Az átlagos lakásméretre jellemző, hogy egy szobára 1,1-1,2 lakos jut. A lakásellátottsági mutatóink tehát jó európai középszintet jeleznek. A lakásvagyon épülettípus szerinti megoszlásában a következő: 2 291 000 darab családi ház és 1 669 800 darab többszintes, többlakásos lakóépületben elhelyezett lakás. A lakások több mint 90 százaléka magántulajdonban áll, az önkormányzati-állami lakástulajdon közel 8 százalékot tesz ki. Ez utóbbiról elmondható, hogy a lakásprivatizáció túl jól sikerült. A magántulajdon és állami tulajdon kívánatos aránya egyes szerzők szerint 85:15 százalék lenne.
Két fő momentumra kell itt felfigyelnünk. Rendkívüli arányban lecsökkent az új lakások építése. Az 1994-ben elért mélyponton 20 974 darab új lakás épült meg. Ez 1900-tól számítva megegyezik a legalacsonyabb, 1923-as vagy 1932-es években építettek számával. A lakásépítés ütemének kívánatos mértéke figyelembe véve az amortizációt körülbelül a meglévő állomány 1 százaléka feletti, körülbelül 40-45 ezer lakás évente.
A meglévő lakásállomány fenntartására, értékének megőrzésére fordított figyelem, illetve anyagiak messze elmaradnak a szükségestől. Budapesten például százezres nagyságrendű a több mint 30 éve fel nem újított lakások száma, fokozódik az értékvesztés, szaporodnak a baleset- és életveszélyes helyzetek ezen épületekben.
A lakások eladásával a felújítások pénzügyi feltételei romlottak, a jogi helyzet bonyolultabb lett. Az előzőekből kitűnik, bár a lakáshelyzet nem kedvezőtlen, akut válságkezelési akciókra nincs szükség. Mégis mind az új lakások építésének ütemét a jelenlegi duplájára célszerű emelni, mind a lakásfelújítások ütemének gyorsítása a legfontosabb feladatunk. Ez utóbbit külön hangsúlyoznám, mivel a felújítások lelazsálása, halasztása később megbosszulja magát.
A törvénytervezetre rátérve elmondható, hogy a törvénytervezet jól felépített, szakmailag korrekt és időszerű. Sajnálom, hogy e vitára már nem korábban került sor. Mivel a lakás-előtakarékoskodó törvénytervezet 3. §-ának (1) bekezdésében devizabelföldi természetes személy, lakásszövetkezet, társasház, társulás vehet részt, egyértelmű, hogy a törvénytervezet a lakosság számára nyit meg új takarékossági formát, amellyel a lakásépítés és felújítás ütemének fokozására jelentős ösztönzést ad. Ez a fajta támogatás szerintem nem mond ellent az állam hármas szerepvállalása elvének. Emlékeztetőül idézném.
Az állam céljai: 1. Megfelelő jogi intézményrendszer létrehozása. Ebbe illik ez a törvénytervezet megszületése. 2. Támogatás a konjunktúra élénkítése céljából, ha a gazdasági ciklus azt szükségessé teszi. Ennek az adott törvénytervezet szintén megfelel. 3. Azok támogatása, akik minimális szinten sem képesek lakhatásukat megoldani. Ez az úgynevezett szociális lakás.
A törvénytervezetben javasolt négyéves takarékossági ciklus végén rendelkezésre álló, három alapon képződő összeg, úgymint megtakarított pénzösszeg, állami támogatás és kedvezményes kamatozású hitel azonban láthatóan új lakás építésére nem elegendő. Annak mintegy átlaglakás esetén harmadát képezi. Kijelenthető tehát, hogy a lakás teljes árához más segítségre is szükség lesz. Például a már működő szociálpolitikai kedvezmény. Ugyanakkor látható, hogy az igen fontos felújítási-rehabilitációs célokra elegendő lehet. Egy lakás generálfelújítási költségei -magán- és társas házak esetén is ebben a formában elérhetők. Ha ez az előtakarékossági forma a hazai felújítási helyzetet javítja, lendületbe hozza, én személy szerint úgy gondolom, hogy már megérte a munkát és a vitát, amelyet már eddig is belefektettünk.
Egy kérdésre kívánok rátérni, amely szerintem az egész törvénytervezet kulcskérdésének tekinthető. Ez a lakás-előtakarékosság állami támogatásának mértéke, amely a tervezet 14. paragrafusában lett szabályozva.
(18.00)
Amennyiben az állami támogatás a megtakarított összeg 40 százaléka, legfeljebb azonban 36 000 forint alá kerül, az egész konstrukció léte megkérdőjeleződik. Nyilvánvaló, hogy egy komoly ösztönző nélkül takarékosságba kevesen kezdenek akkor, ha más takarékossági formák: kincstárjegyek, befektetési alapok versenytársává válnak. Szükséges felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a 36 000 forint minden évi valorizálására kell felkészülni a mindenkori infláció figyelembevételével. Ha tehát a tisztelt Ház e kérdésben másképp határoz, illetve negatív értelemben, a törvénytervezet hatástalanná válik.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet a bevezetőben már utalt kormányhatározatra, amelyben a szükséges gazdasági környezet megteremtésének más elemei szerepelnek. Nyilvánvalóan az elfogadott törvény e más rendelkezésekkel együtt lesz igazán hatékony. Hogy a lakás-takarékpénztárak mennyire hatékonyak megfelelő gazdasági környezetben, ezt a német példa, a Bausparkasse története is igazolja. Javaslom tehát tisztelt képviselőtársaim számára, hogy a törvénytervezetet mint egy igen hasznos gazdasági javaslatot vitassuk meg és fogadjuk el. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)