Kósa Lajos (Fidesz)
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az a törvényjavaslat, amelyet most tárgyal a kormány, láthatóan egy rövid, és viszonylag lényegtelen törvényjavaslat, hiszen pusztán arról intézkedik, hogy a kormány egy személyi változását és egy pici névváltoztatást vezessünk át az illető jogszabályokba. Én nem is Suchman Tamás személyéről vagy a mindenkori ipari és kereskedelmi, majd a leendő, esetleg plusz idegenforgalmi miniszter személyéről és a vele kapcsolatos kritikákról szeretnék beszélni, ezt sokszor és sok helyen megtettük. Az ő személyétől teljesen független az a probléma, ami itt most a Ház előtt van.Bizonyára emlékeznek azok a képviselőtársak, akik figyelemmel követték a '90 előtti reformközgazdász vitákat, arra az örök vitára, amit úgy lehet röviden összefoglalni, hogy nem volt világos az, hogy hol húzódik a határ az állam tulajdonosi szerepköre és szerepvállalása, illetőleg az irányítói szerepköre és szerepvállalása között. Hogy kell szabályozni azt az állami irányításban és a gazdaságpolitikában, hogy világos, hogy különböző érdekek rakódnak ezekhez a funkciókhoz, miközben a funkciót abban az időben, és úgy látszik, most megint ugyanaz a személy lesz hivatott ellátni.
Azokat a vitákat ha valaki végigköveti és lehámozza belőle az akkor kötelező marxista retorikát és szlogeneket, a probléma velejét jól látja. Itt alapvető érdekkonfliktus van: hogyha ugyanaz a személy, illetőleg ugyanaz az apparátus irányítja az adott ágazatokat, irányítja a szabályzást és végső soron vezérli vagy előkészíti a regulációt, az alapellentmondásba és érdek-összeütközésbe kerül akkor, amikor megpróbálja a tulajdonosi jogokat gyakorolni. Elmegy a közgyűlésre, és neki arról kell dönteni, vagy ő azt a személyt képviseli, akinek az az érdeke, hogy az energetika árai minél magasabbak legyenek, hiszen adott esetben az ő osztaléka így magas, hiszen az államot mint résztulajdonost képviseli az adott vállalatban, miközben más oldalról, ágazati oldalról pontosan látja, hogy a magyar gazdaság versenyképessége szempontjából vagy az energetikai infrastruktúra szempontjából milyen helyzet állt elő, vagy esetleg áll elő az elkövetkezendő időkben, amikor is egész más érdekek szabályozzák, mondjuk, vagy kellene hogy vezéreljék az ágazati árpolitikát.
(17.20)
Az a helyzet, hogy az elmúlt hat évre ha visszatekintünk, nincs világos én úgy ítélem meg , nincs világos válasz arra, hogy jó volt-e az a nagyon éles szétválasztás, amit az előző kormányzat és önök is átvettek egy rövid időszakot, Békesi úr időszakát eltekintve ebben a problémakörben. Az a rövid időszak azért nem volt irányadó, mert nem történtek igazán jelentős privatizációs döntések. Az utána következő időkre datálódnak a privatizációs döntések, legalábbis a nagy fontosságú és súlyú energetikai privatizációs döntések és egyéb döntések ezeket talán önök is tudják , amikor is azt a megoldást választottuk, illetőleg mondom még az Antall-kormány idejéből ez a megoldás élt tovább, amikor szigorúan és következetesen szétválasztotta az állam a tulajdonosi jogok gyakorlását az irányítói jogok gyakorlásától, és ez a kettő nem mosódott össze.
Még egyszer mondom, nem biztos, hogy az nagyon jó megoldás volt, emlékszünk azokra a problémákra, amelyek akkor jelentkeztek, amikor például bizonyos ágazati szempontokat, amelyek egyébként hozzáteszem nem szűken vett ágazati szempontokként, hanem adott esetben fontos nemzetgazdasági szempontokként is megfogalmazhatók. A privatizációs folyamat egyszerűen lesöpörte az asztalról, mert az áron kívül aligha érdekelte más teljesen jogosan a privatizációs minisztert, hiszen neki az volt a megbízása a kormánytól, hogy adja el, lehetőleg minél többért.
Most nyögjük az árvita kapcsán ennek a szempontnak az egyeduralkodásából eredő következményeket, amikor is látjuk, hogy egy csomó olyanba belementünk, az energetikai privatizációba de most más privatizációkat is mondhatnék példaként, azért emlegetem mindig az energetikait, mert az jó állatorvosi ló , amikor olyan privatizációs feltételekbe és engedményekbe, ígérvényekbe ment bele a kormány, amelynek az árát később azt gondolom , meg fogjuk adni, legalábbis a nemzetgazdaság megadja.
Önök bizonyára a frakcióikon belül tapasztalták ennek a problémának a lecsapódását akkor, amikor a kormány az ipari miniszter, illetőleg az energiai hivatal vezetője mellé egy energetikai kormánybiztos-szerűséget is kinevezett, akinek az árfelülvizsgálat volt a feladata nem teljesen körülírt módon , hogy a három szabályzási pozíciónak mi az összefüggése egymással, de azt gondolom, hogy ez a helyzet jól rávilágít arra, amiről itt szó van.
Újra kell gondolni azt, hogy az elmúlt hat év tapasztalata alapján és az előző korszakok tapasztalata alapján hogyan lehet jobban szabályozni az állam tulajdonosi szerepét, az állam regulációs szerepét és ennek az elválasztását.
Az a megoldás amit az önök által beterjesztett törvény megfogalmaz szemmel láthatólag ezzel a problémával nem foglalkozik. Esetleg ha foglalkoznak, egy fél mondat erejéig ki lehetne térni rá, hogy úgy látjuk, különböző okok alapján, hogy mégiscsak az a helyes, hogyha ezt a két szerepet teljes egészében összemossuk, így ennek a megoldása most az, hogy ugyanaz a személy a privatizációért felelős miniszter, mint aki az ipari és kereskedelmi esetleg leendő idegenforgalmi miniszter.
Én nem hiszem, hogy önök nem érzékelik ezt a problémát. Nem is merem feltételezni ez annyira nyilvánvaló , és pontosan tudom, hogy önök között is egy sor olyan közgazdász van, aki hosszú, akár azt is mondhatnám, hogy évtizedeket töltött ennek a problémának a vitájával, és ezt a problémát alaposan körüljárta. Nem hiszem, hogy itt arról van szó, hogy összejöttek, leszűrték a tanulságokat, és azt mondták, mégiscsak jobb volt a valamikori tervgazdasági gazdaságpolitika ezen megoldása. Össze kell mosni teljes egészében az állam tulajdonosi szerepét a regulációs szereppel, mert az a korszak vagy a mostani tanulságok azt támasztják alá, hogy az volt a jó megoldás. Biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó.
Ez a törvény arról szól, hogy nem találtak mást, mint a Suchman Tamást, vagy éppen a privatizációért felelős tárca nélküli minisztert az ipari posztra, és most pusztán ezért a személyválasztásért az egész kérdéskörre egy másik megoldást adnak, ami biztos, hogy nem jó.
Tudjuk, hogy nem jó, hát persze nyilván annak idején is voltak a reformidők vitáiban olyan hozzászólók, akik azt mondták közgazdászként, hogy igenis az a tökéletes megoldás, hogy az állam tulajdonosi és regulációs szerepköre essen egybe.
Azért már abban az időben is, amikor még azért ezek a vélemények számosabban burjánzottak, mint manapság, már akkor is voltak ezzel az állásponttal problémák. Manapság ez az álláspont úgy gondolom tarthatatlan, ezt valószínű önök is beláthatják.
Nem helyes, hogyha éppen ezért pusztán azért, mert a személyzeti politika ezt hozta ki megoldásként most egy olyan megoldásba megyünk bele, amelyről tudjuk, hogy nem jó. Tudjuk, hogy nem jó, illetőleg azt kellene világossá tenni, és az az igazi kérdés itt, hogy hogyan lehet elválasztani az ágazati irányítást és politikát a tulajdonosi irányítástól és politikától, mi a kettő közötti kapcsolat. Én állítom, hogy a szigorú elválasztás sem volt jó. Nagyon sok tapasztalat mutatja azt, hogy az a megoldás, amelyet korábban választott az Antall-kormány, illetőleg önök is a Suchman Tamás, illetőleg a Dunai Imre, korábban Pál László alatt , az a megoldás sem volt tökéletes.
Éppen ezért én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat több mint felületes, felszínes. Ilyen módon ezt a problémát véletlenszerűen elintézni nem lehet, ezt a problémát így megoldani nem lehet. Olyan megoldást választunk egy, egyébként biciklitároló nagyságú probléma kapcsán, mikor döntést hozunk arról, hogy építsünk egy biciklitárolót, és nem vesszük észre, hogy közben atomerőművet építünk mellé, mert elkerüli a figyelmünket. Ez a törvényjavaslat erről szól, éppen ezért ezt nem lehet támogatni, és a Fidesz éppen ezért élesen ellenzi. Köszönöm a szót. (Taps jobb oldalról.)