Körösfői László (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslat tárgyalását kezdjük most meg, amelynek a gyökerei 1972-ig nyúlnak vissza. Ekkor született meg ugyanis az a munkaügyi és pénzügyminisztériumi közös rendelet, amelyik az egységes szakképzés és egységes teherviselés érdekében létrehozta a Szakképzési Alapot. Ez volt érvényben 1988-ig, amikor már a XXIII. törvénnyel törvényi szabályozásra került sor, és itt a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló törvény született meg. A törvény lényege az volt, hogy aki kvalifikált munkaerőhöz akar jutni, az járuljon hozzá a képzés költségeihez. Vagy úgy, hogy részt vesz tevőlegesen a gyakorlati képzésben, vagy pedig úgy, hogy pénzeszközökkel járul hozzá.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a törvény, melynek a fontosságát és a jelentőségét a volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon ismerték fel. Ez teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a rendszerváltást követően a nagy gazdasági átalakulások miatt Magyarországon nem omlott össze, hanem működőképes maradt a magyar szakképzés. Egyébként Európa majdnem minden országában működik valamiféle alap ilyen céllal.
A törvény az elmúlt hat évben több változáson ment keresztül a közben megszületett törvényekkel való összhang érdekében, és jelen törvénynek éppen az az egyik legfőbb célja, hogy ne legyen évenkénti módosítás, hanem a szakképzési hozzájárulás egész rendszerének a korszerűsítése érdekében egy új törvény megalkotására kerüljön sor.
A törvény tulajdonképpen két részből áll. Az első rész a szakképzési hozzájárulásról, a második a szakképzés fejlesztésének a támogatásáról szól. A törvényjavaslat szerint a szakképzési hozzájárulás mértéke egy szféránál változik csak amiről már az előttem szóló is említést tett , az agrárszféránál, itt is lépcsőzetesen, öt év alatt éri el az egyéb hozzájárulásra kötelezetteket. Megítélésünk szerint úgy az egységes mérték, mint annak a fokozatos bevezetése az agrárszféránál helyes és indokolt.
(18.00)
A törvényjavaslat a szakképzési hozzájárulás teljesítése szempontjából alapvető különbséget tesz a szerint, hogy a hozzájárulásra kötelezett szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzésének megszervezésével vagy anélkül kíván eleget tenni a hozzájárulási kötelezettségének. A kötelezettség módját viszont a hozzájárulásra kötelezett választhatja meg. Mindkét esetben e kötelezettség a szakképző iskolák számára nyújtott fejlesztési támogatással is teljesíthető, de csak a bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelő mértékig.
Ez a felső korlát megfelel az 1995 májusában végzett állami számvevőszéki vizsgálat szakképzésről szóló vizsgálat ajánlásának, amely szó szerint a következőket mondja ki: "A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény módosításánál a hozzájárulás hatékonyabb felhasználásának érdekében csökkenteni kellene a szakképző intézmények számára átadható hozzájárulást, az ily módon megnövekedett Szakképzési Alap elosztási rendszerében célszerű lenne nagyobb lehetőséget biztosítani a területi igények érvényesítésére, a hátrányosabb pénzügyi helyzetben lévő megyék felzárkóztatására." Eddig az idézet. Tetten érhető, hogy a jelen törvényjavaslat ezt az állami számvevőszéki ajánlást is figyelembe kívánja venni.
Új elem a törvényjavaslatban, hogy a hozzájárulásra kötelezett a hozzájárulás alapjának maximum 0,2 százalékáig csökkentheti a kötelezettségét abban az esetben, ha ezzel saját munkavállalói számára az állam által elismert szakképesítés megszerzése érdekében megszervezett szakképzés költségeihez járul hozzá. Ez évente körülbelül a számítások szerint 2-2,2 milliárd forintot jelent. Ez a lehetőség a felnőttképzés piacának a megteremtését is elősegíti, de ezt indokolja az a tény is, hogy az állami számvevőszéki vizsgálat megállapítása szerint a munkanélküliek kétharmada szakképzetlen, valamint hogy az 1990 és '95 év között a fiatalok átlagosan 34 százaléka szakképzetlenül került a munkaerőpiacra.
A törvényjavaslat szerint a szakképzési hozzájárulási kötelezettség csökkenthető különböző tételekkel, így a gyakorlati képzésben foglalkoztató dolgozók díjazásával, tb-járulékával és útiköltség-térítésével is. Ez a törvényi szabályozás helyes, de megítélésem szerint pontosításra szorul. Ugyanis a jelenleg a törvénymellékletben szereplő szöveg alapján úgy vélem, hogy lehetőség nyílna nemcsak gyakorlati oktatást végző személy, hanem egyéb személy, például takarítónő költségeinek az elszámolására is. Ennek a kizárására módosító indítvány javasolt.
Az esetleges visszaélések elkerülése érdekében szabályozni kellene véleményem szerint a költségcsökkentő kiadások együttes összegének a felső határát is, például az éves költségvetési törvényben meghatározott szakképzési normatíva függvényében. A törvényjavaslat szerint fejlesztési támogatásként tárgyi eszköz is átadható. Ugyancsak az Állami Számvevőszékre hivatkozom, amelyiknek a vizsgálata azt állapította meg, hogy a hozzájárulás teljesítéseként sokszor elavult a korszerű szakképzést egyáltalán nem szolgáló gépek, berendezések átadására is sor kerül, s nem feltétlenül az eszköz erkölcsi és fizikai javulását figyelembe vevő értékkel.
Ezért indokolt véleményem szerint a törvényjavaslat szabályozása, amelynek értelmében a fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszköznek a számviteli törvény szerint megállapított átadáskori nyilvántartási nettó értékét lehet csak figyelembe venni költségcsökkentő tételként.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat második része a szakképzés fejlesztésének a támogatásáról szól. Itt kerül szabályozásra az, hogy a Munkaerő-piaci Alap szakképzési alaprésze milyen területeken használható fel. Mivel a felsőoktatásról szóló törvény alapján a szakképzés köre bővült az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzéssel, ezért a Szakképzési Alap-rész e területen is felhasználható lenne, de csak infrastrukturális beruházásra és pályázat útján.
A törvényjavaslat szerint változatlanul hozzá kell járulni a Szakképzési Alap-részből a Nemzeti Szakképzési Intézet szakképzés érdekében végzett fejlesztő tevékenységéhez. Az e témába tartozó parlamenti viták során emlékezetem szerint elmondtam már máskor is, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet munkája természetesen igen szükséges és igen hasznos, ugyanakkor megkérdőjelezhető, hogy egy költségvetési intézményt az elkülönített állami pénzalapból kell-e vajon finanszírozni. Miért nem mondjuk az Országos Közoktatási Intézet mintájára, amelyik költségvetési finanszírozású, a Nemzeti Szakképzési Intézet is teljes egészében ebből kerülne finanszírozásra, és nem pedig egy elkülönített állami pénzalapból, aminek nem egészen ez a rendeltetése.
A törvényjavaslat szerint a szakképzési alaprészből támogatásban részesülhetnének a gazdasági kamarák is, a szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzésével összefüggő feladataik ellátásához. A szakképzésről szóló törvény szerint a gazdasági kamarák igen jelentős feladatokat kaptak a szakképzés területén, így a gazdálkodó szervezetek gyakorlati képzésénél a feltételeknek a meglétét vizsgálni, a képzés egész folyamatában felügyelni, ellenőrizni és a képzésre vonatkozó rendelkezéseknek a betartását, megtartását ellenőrizni.
Ez az ellenőrző tevékenység igen fontos. Fontosságát alátámasztja az az állami számvevőszéki vizsgálat is, mely szerint idézem -: "A gyakorlati képzés feltételei általában csak a mennyiségi igényeket elégítik ki, a minőségi követelményeket csak elvétve." Ugyancsak az Állami Számvevőszék szakképzési vizsgálati anyagából tudhatjuk meg azt, hogy az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség akcióellenőrzése során súlyos munkabiztonsági hiányosságokkal találkoztak.
234 munkáltatónál a követlen baleseti veszély miatt meg kellett szüntetni, meg kellett tiltani a berendezések használatát, és összességében az 1328 ellenőrzött képzési hely háromnegyed részén nem megfelelő körülmények között folyt a szakmunkástanulók gyakorlati képzése.
A szakképzésről szóló törvény szerint ezt az ellenőrző tevékenységet amelynek a fontosságát hangsúlyozom az illetékes területi gazdasági kamara a szakképző iskola közreműködésével látja el. Ez az együttműködési lehetőség iskola és kamara között megítélésem szerint mindenképpen hasznos, és az ellenőrzés hatékonysága érdekében szükséges is.
Ugyanakkor a szakképző iskolák számára nincs finanszírozási lehetőség ennek a közreműködésnek az ellátására, ez a gazdasági kamarákra hárul. Ezért indokoltnak tartom, és egyetértek azzal, hogy a gazdasági kamarák a Szakképzési Alap-rész forrásaiból támogatást kapjanak, de megítélésem szerint csak akkor, ha ezt az ellenőrző tevékenységet a szakképző iskolák bevonásával végzik, s akkor is pályázat útján és utólagos, tételes elszámolással.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Felszólalásomban az előttünk fekvő nagy jelentőségű törvényjavaslat néhány fontos eleméről szóltam. Azokról a kérdésekről, amelyeket nem érintettem, a későbbiekben felszólaló szocialista képviselőtársaim még szólni fognak. A törvényjavaslatot én a nemzetgazdaság által igényelt, korszerűen képzett szakemberek számának a növelése és az ezzel kapcsolatos társadalmi igények érvényre juttatása szempontjából igen fontosnak és hasznosnak ítélem meg, és az esetleges kisebb módosítások után képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(18.10)