Csikai Zsolt (SZDSZ)
DR. CSIKAI ZSOLT (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A zárszámadási törvényjavaslat mindig alkalmat ad arra, hogy az előző év gazdasági folyamatait, a kormány gazdasági politikáját értékeljük. A gazdaságpolitika és a költségvetés szoros összefüggése nem vitatható, ezért először erről kívánok beszélni, kiemelve néhány körülményt és összefüggést.A zárszámadás feladata ugyanakkor az is, hogy az előirányzatokat összehasonlítsa a ténylegesen befolyt bevételekkel és kiadásokkal, értékelje az államháztartás vitelének törvényességét és szabályszerűségét. Ez a második témakör, amiről szólni kívánok.
Az 1995. évi költségvetés végrehajtásának tárgyalásakor nem feledkezhetünk meg azokról a korlátokról, amelyek annak összeállításakor fennálltak. Egyre romló egyensúlyi pozíció mellett kellett megalapozni a költségvetést, előkészíteni a stabilizáció és a strukturális átalakulás feltételeit. A költségvetés napi likviditási gondokkal küszködött, és óriási árat fizetett magas kamatok formájában, hogy a költségvetés és a társadalombiztosítás folyó kiadásait fedezni tudja. Igaz ugyan, hogy 1994-ben az ipari termelés és a beruházások 1993 második félévben megkezdődött növekedése folytatódott, a teljesítmények a mezőgazdaságban és az építőiparban is emelkedni kezdtek és a GDP több év óta először mutatott növekedést, de mindezt rendkívül kedvezőtlen egyensúlyi körülmények kísérték. Nőtt a belföldi felhasználás is, erőteljesen növekedett az export, de az import még jobban növekedett. A belföldi felhasználás egy lakosra számítva mintegy 30 ezer forinttal volt több, mint az egy lakosra jutó megtermelt jövedelem. A folyó fizetési mérleg 1994-ben 3,9 milliárd dollár negatív egyenleggel zárt. A külső egyensúlyromlás mögött pénzügyi oldalról az állt, hogy az államháztartás hiánya privatizációs bevételek nélkül tovább emelkedett, és a bruttó hazai termék, a GDP százalékában mérve 1994 végére mínusz 8,2 százalékot ért el. Az 1994. évi gazdasági növekedés tehát tovább rontotta az egyensúlyi helyzetet.
Ebben az ellentmondásos helyzetben készült el az 1995 évi költségvetés, melynek fő célkitűzései a következők voltak: megállítani az egyensúlyromlást és az eladósodást, azaz stabilizálni a gazdaságot; megőrizni, s ha lehet, gyorsítani a növekedés pozitív elemeit; javítani a versenyképességet; növelni az exportot és a beruházásokat; előmozdítani a gazdaság fejlesztéséhez szükséges, hatékonyan működő külföldi tőke beáramlását; ösztönözni a megtakarításokat és a tőkebefektetéseket. A célkitűzések eléréséhez azonban csak egy út vezetett: meggátolni a rendszeres túlköltekezést, többet fordítani a beruházásokra és a befektetésekre és bármennyire kínos is , kevesebbet fordítani a végső fogyasztásra.
A gazdaságpolitika stratégiájának megfogalmazásakor nem feledkezhetünk meg a következőkről sem: arról, hogy a magyar gazdaság importigényes, kihasználatlan kapacitásaink többsége korszerűtlen, termékeink, szolgáltatásaink versenyképessége többnyire gyenge, s mind a termelés, mind a fogyasztás, de a beruházás növekedése is az import bővülésével jár. Ezért csak az export és a beruházások bővülésére alapuló növekedés lehet tartós. Csak ez vezethet a versenyképesség javulásához, a struktúra átalakításához, a fogyasztás és az életszínvonal növeléséhez, a foglalkoztatás bővüléséhez, az infláció csökkentéséhez. Mindemellett szigorú kontroll kell az állami költekezésben, s lemondások árán is jelentős önmérséklet a bérek növelése és a fogyasztás terén.
A stabilizációt szolgáló intézkedésekkel párhuzamosan lépéseket kellett tenni a strukturális átalakulás felgyorsítására, az alkalmazkodóképesség javítására. Ennek érdekében gyorsítani kellett a privatizációt, gondoskodni az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon hatékonyabb kezeléséről és működtetéséről, a bankrendszer stabilitásának megteremtéséről.
Tisztelt Országgyűlés! Tekintsük át, mit tett a kormány a fenti célkitűzések elérése érdekében! Már 1994 őszén a pótköltségvetésen keresztül a tervezettnél nagyobb deficit kialakulását kívánta megakadályozni, és ekkor 8 százalékkal leértékelte a forintot. Az 1995. évi gazdasági- és pénzügyi programban, a költségvetési kiadások csökkentésével, a reálbérek visszafogásával, a vállalkozások befektetésfejlesztési tevékenységének ösztönzésével kívánt eredményt elérni. 1995 elején azonban már világosan látszódott, hogy az addigi intézkedések nem vezettek kellő eredményre. A külső és belső egyensúlyhiány tovább növekedett. Ezért szánta rá magát a kormány határozottabb intézkedésekre 1995 márciusában. Ekkor került sor a forint ismét és jelentős leértékelésére, majd az előre bejelentett mértékű csúszóárfolyam meghatározására való áttérésre és a vámpótlék bevezetésére.
Az egyensúlyhiány csökkentése érdekében a jövedelemszerkezet olyan átalakítására került sor, melynek eredményeként a lakosság reáljövedelmének jelentős csökkentése árán a vállalkozások jutottak nagyobb jövedelemhez és befektetési lehetőségekhez. Ez tette lehetővé a gazdaság szerény növekedését, és vállalkozások beruházásainak jelentős 33 százalékos , a feldolgozóiparban 40 százalékos emelkedését. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy az államháztartási beruházások kiadásainak számottevő csökkentésére került sor. A költségvetési szektor 1995. évi folyóáras teljesítményértéke 18 százalékkal csökkent.
Így összességében nemzetgazdasági szinten a beruházások volumene csak szerény mértékben emelkedett. Megállapítható tehát, hogy az 1995. évi pótköltségvetésben is megfogalmazott, jövedelempolitikai korrekció alapvetően sikeres volt.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
A jegyzői székben Boros Lászlót dr. Kávássy Sándor váltja fel.)
Ezt támasztják alá a következők. Először: sikerült megakadályozni az államháztartási deficit elszabadulását. Az államháztartás végül is nominális értéken az előző évhez hasonló mínusz egyenleggel, mínusz 360 milliárd forinttal zárt, azonban a hiány a GDP arányában 1,7 százalékkal volt kisebb, mint az előző évben. Másodszor: a központi költségvetés 1995. évi végrehajtásának mérlege az előirányzott 156 milliárd forinttal szemben 22 milliárddal kevesebbet, 133,9 milliárd forint hiány mutat. Harmadszor: sikerült megfékezni a fizetési mérleg romlását. A passzívum 1,4 milliárd dollárral kevesebb az előző évinél. Negyedszer: mintegy 4,5 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke áramlott be az országba, főként az úgynevezett nagyprivatizáció eredményeként.
(10.30)
Így az ország nettó, külső adósságállománya közel 2 milliárd dollárral csökkent.
Ötödször: a megtakarítások rátája a nagy reáljövedelem-csökkenés ellenére az előző évi szint fölé emelkedett. Tendenciája is kedvező volt, az első negyedévi csökkenést követően a második negyedévben már fokozatosan nőttek a forintmegtakarítások.
Hatodszor: a GDP másfél százalékkal növekedett, a termelés és a hazai felhasználás közötti elnyílás jelentősen összeszűkült, a termelékenység növekedett. Nem hallgatható el azonban, hogy az előzőekben felsorolt eredményekért az ország lakosságának kemény árat kellett fizetni.
A radikális pályakorrekcióért a lakosság szinte példátlan áldozatvállalással és életszínvonal-romlással fizetett. Az egy főre jutó reáljövedelem és a fogyasztás 5-6 százalékkal csökkent, az egy keresőre jutó reálbér 1995ben az előző évinél 12 százalékkal lett kevesebb, a fogyasztói árak 28,2 százalékkal lettek magasabbak, mint egy évvel azelőtt. Nem nyílt lehetőség a családi pótlék emelésére, az energiaár-emelésnek csak részbeni kompenzálásában részesülhettek a három vagy több gyermek után családi pótlékra jogosultak és a gyermeküket egyedül nevelő szülők. S tudom, az áldozatvállalás példáit még lehetne sorolni, de helyette csak azt mondom, köszönet mindenkinek az áldozatvállalásért.
Tisztelt Országgyűlés! Mint bevezetőmben említettem, szeretnék szólni a zárszámadás másik feladatáról, az előirányzatok és a tényadatok összehasonlításáról, az államháztartás vitelének törvényességéről és szabályszerűségéről is. Természetesen nem kívánok és nem is tudok részletesen foglalkozni az 1995. évi költségvetés öt vaskos kötetének megállapításaival, az általános és részletes indoklás mellékleteivel, sem a fejezetindoklások számítási háttéranyagával, csupán az Állami Számvevőszék jelentésével.
Az Állami Számvevőszék T/2825/1. szám alatt nyújtotta be jelentését, és alkotmányos kötelezettségének megfelelően ellenőrizte a költségvetés végrehajtását. Megállapításainak minden elemével szintén nem kívánok foglalkozni, de szeretném kiemelni néhány alapvető megállapítását. Az ÁSZ-jelentés első füzet 3. oldalából idézek: "Az ÁSZ minden évben a hibák és hiányosságok sorozatát tárta fel a zárszámadás szerkezetével, adattartalmával, az adatok pontosságával kapcsolatban. Emellett számos javaslatot is tett. Ezek közül néhányat hasznosítottak, technikailag némileg fejlődött a számszaki háttéranyag előállításának folyamata.
Ennek is köszönhetően minden évben pontosabb, áttekinthetőbb a törvényjavaslat. Ezek a kisebb módosítások azonban alapvető áttörést jelentő változást nem hoztak, s az utóbbi évhez hasonlóan az 1995. évi zárszámadás sem alkalmas arra, hogy annak alapján az Országgyűlés megbízható, áttekinthető képet kapjon a költségvetés teljesítéséről. Meggyőződjön arról, hogy a költségvetés teljesítésében közreműködő szervezetek elszámoltak, képesek elszámolni a rájuk bízott vagyonnal és pénzösszegekkel. S biztos lehessen abban, hogy a gazdálkodás során a költségvetés végrehajtói az Országgyűlés rendelkezései és felhatalmazásai alapján jártak el". Eddig az idézet.
Én azonban szeretném arról meggyőzni képviselőtársaimat és a közvéleményt, hogy a helyzet messze nem ennyire súlyos. Bár az előttünk lévő zárszámadásnál biztosan készíthető elvileg jobb is, pontosabb is, és képviselőtársaim módosító javaslataival biztosan jobbá is tehető, de a kormány sajátos lehetőségein belül valós képet nyújt a költségvetés teljesítéséről, az államháztartás helyzetéről, a közpénzek felhasználásáról.
Mire alapozom az ÁSZ-szal szembeni megállapítást? Elsősorban arra, hogy számszaki oldalról az ÁSZ nem kifogásolta a törvényjavaslat 1. §-ában szereplő főösszegeket, a bevétel, a kiadás és így az egyenleg főösszegeit. Másodsorban, az ÁSZ maga is elismeri, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás pozitív irányban mozdult el. Ennek hatása különösen '96-ban lesz már észlelhető a kincstári rendszer életbelépésének eredményeként. E rendszer bevezetése számos jogos, kritikai észrevételt megoldott.
A ma már működő kincstári rendszer már sokkal megbízhatóbb információáramlást, a közpénzeknek az előirányzatoknak megfelelő felhasználását biztosítja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a többezres adatszolgáltató, a központi költségvetési szervek, önkormányzati intézmények lehetne tovább sorolni beszámolójában mind a tárgyévi, mind az áthúzódó tételek összehasonlítható és azonos módon jelennek meg.
De a beszámolók könyvvizsgálói hitelesítése, ha nem is abszolút, de megfelelő biztosíték arra, hogy az összesítésre kerülő sok-sok ezer beszámoló megbízható, valós összképet nyújt az államháztartásról.
Összegezve az ÁSZ megállapításaival kapcsolatos álláspontunkat, nem lenne megoldás az a javaslat sem, hogy a kormány vonja vissza átdolgozásra a zárszámadási törvényjavaslatot, mert azokat a problémákat amelyeket az ÁSZ egyébként többnyire jogosan észrevételezett 1995. év vonatkozásában a kormány már nem tudja korrigálni.
A kormány feladata az, hogy folytatva az államháztartási törvény és más törvények módosítására vonatkozó munkáját, tegyen olyan javaslatot a törvények módosítására, mely a közpénzek felhasználásának még zártabb, a törvényi előírások szellemének még inkább megfelelőbb felhasználását és átláthatóságát biztosítja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül szeretném elfogadásra ajánlani az előttünk lévő zárszámadási törvénytervezetet, mely azért is támogatható számunkra, mert eredményét tekintve ha nagyon nehéz feltételek között is lehetőséget teremtett a stabilizáció feltételeinek létrejöttéhez.
Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az elért eredmények ellenére az ország még nem jutott túl a stabilizáció és a strukturális átalakulás problémáin. A magyar gazdaság még mindig rendkívül sebezhető. A gazdaság szerkezetében, a versenyképesség fokozásában még bőven vannak feladataink. Rajtunk múlik, hogy az elért eredmények birtokában következetesen továbbhaladunk, vagy eltékozoljuk szerény eredményeinket. Bízom benne, hogy jól fogunk dönteni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)