Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt felhívjam arra a figyelmet, hogy a parlament plenáris ülésszakának a mai anyagául a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ÁSZ jelentése a Magyar Köztársaság '95. évi költségvetése végrehajtásának ellenérzéséről beterjesztett anyag képezi. Ezt azért vagyok kénytelen mindjárt a felszólalásom kezdetén kihangsúlyozni, mert hiszen már az államtitkár úr az expozéjában túlterjeszkedett ezen, gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott, holott ennek a kérdéskörnek a tárgyalása a holnapi politikai vitanapra esik, és Csikai Zsolt képviselő úr is túlterjeszkedett a megadott témakörön. Különösen Akar László képviselő úr, államtitkár úr részéről volt ez a túllépés szembeötlő, hiszen ő még a tegnapi napirend előtti vitára is utalt, és mellette, ugye, meg kell még említenem, hogy nemcsak hogy utalt, hanem tévesen utalt, mert hiszen a 2023 milliárd forintos belső államadósságnak a Nemzeti Banktól a költségvetéshez való áttételén túlmenően nem utalt arra, hogy ennek a témának volt egy másik nagyon fontos szelete is, a napirend előtti vitának, nevezetesen, hogy hogy lett a Nemzeti Bank 1994. évi 40 milliárdos többletéből erre az évre 60-80 milliárd adósság. Tehát én úgy gondolom, hogy ezért nagyon helytelen volt az államtitkár úr részéről olyan témákat belekeverni a mai vitaanyagba, amelyek nem képezik ennek az anyagnak a tárgyát. Most már rátérve a beterjesztett anyagra, hadd legyen szabad a Kisgazdapárt álláspontját annak kifejtésével kezdenem, hogy a költségvetés végrehajtásának tapasztalatai arra kellene hogy választ adjanak, hogy az Országgyűlés ténylegesen képes-e ellenőrizni a kormányt vagy nem képes. Hadd utaljak itt rögtön Nyikos Lászlónak, az Állami Számvevőszék vezetőjének a beszámolójára, aki külön kiemelte, hogy az Országgyűlés nem ellenőrzi a kormányt és ennek a törvényesség be nem tartása szempontjából milyen jelentősége van.
Teljes mértékben egyetértek az Állami Számvevőszék elnökhelyettesének az előadásával, a beterjesztett javaslataival is, de rámutatnék arra, hogy sajnálatos módon ez az államhatalmi ágak megoszlásának helytelen rendezéséből, az állampárti sztereotípiák feléledéséből fakadó következmény. Sokadik éve visszatérő problémákat tapasztalhatunk a mostani anyag kapcsán, amelyeket végre ki kellene küszöbölni. A költségvetés végrehajtása és az arról való beszámoló számos pontban kibékíthetetlen ellentétben van a törvényekkel. Így szembetűnő a beszámolónak a kibékíthetetlen ellentéte az államháztartási törvénnyel, ugyanilyen szembetűnően óriási ellentétek vannak a beszámoló és a költségvetési törvény között, továbbá hasonló ellentéteket lát a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja a beszámoló és a számviteli törvény rendelkezései között is.
A kormány ismét megsértette azt a kötelezettségét, és ezt aláhúzottan szeretném hangsúlyozni, hogy egymással összefüggő kérdésekről egyidejűleg kerüljön sor a beszámolóra. Ismét hiányzik a társadalombiztosítás és az ÁPV Rt. zárszámadása. Emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy a múlt évben épp így kifogásoltam ezt a tényt, az előtte lévő évben ugyancsak kifogásoltam ezt a tényt. Minden egyes alkalommal ígéretet tett a kormány arra, hogy a következő évben ez nem így lesz, sajnálatos módon azonban a törvénysértéseket újra és újra elköveti, mert semmilyen következménye nincs a kormány törvénysértéseinek. Ilyen módon nem lehet teljes képet alkotni a pénzköltés törvényességéről. Úgy gondolom, ez a hátsó gondolat vezérelheti a kormányt akkor, amikor nem tesz eleget a törvényes kötelezettségének, mert a homály, a köd mögé elbújva a pénzügyi tranzakcióit úgy tudja irányítani, hogy a törvénysértés következményeivel nem kell számolnia.
Hadd legyen szabad rámutatnom arra, hogy a társadalombiztosítás mindenekelőtt két ponton kapcsolódik a költségvetéshez.
Egyrészt vannak olyan ellátások, amelyeket a központi költségvetés finanszíroz, de a társadalombiztosítás folyósít, másrészt pedig a társadalombiztosítás kamatmentesen veheti igénybe az állami forgóalapot. Ennek nagysága napi 20-tól 150 milliárd forintig terjed. Ebből a tényből láthatják, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen súlyú dologról van itt szó, hiszen majd gondoljanak vissza erre a tételre tehát a napi 20-tól 150 milliárd forintig terjedő tételre akkor, amikor a költségvetési törvény vitája kapcsán itt 20-30 millió forintos tételekről majd késhegyig menő vitákat folytatunk.
(10.50)
Ugyanakkor ilyen óriási tételt illetően szinte semmilyen rálátása a parlamentnek nincs, pedig tény, hogy 1995-ben napi 20-150 milliárd forint között mozgott az a forgó, az az állami forgóalapösszeg, amelyet kamatmentesen vehetett igénybe a tb.
De más szempontból is fontos lenne a kérdések együttes tárgyalása, hiszen így például a társadalombiztosítás gazdálkodásának színvonalát a központi költségvetéshez viszonyítani lehetne. Ez a lehetőség most ugyancsak elesik, hiszen nem együttesen került beterjesztésre a két új törvény, pedig ez a törvényes kötelezettsége a kormánynak fennáll.
Ha a kettőnek együttes tárgyalására kerülhetne sor, az hozzájárulhatna a társadalombiztosítás anomáliáinak megfelelő intézkedésekkel való kiküszöböléséhez, így ez a lehetőség is elesik.
Az ÁPV Rt. beszámolója pedig azért lenne szükséges, hogy a tavalyi, energiaszektor kiárusításához kapcsolódó, annak eredményét tovább rontó állami kötelezettségvállalásokat az egyéb állami kötelezettségvállalásokkal együtt lehessen tárgyalni, tehát az összes anomáliát együtt lehessen megítélni, és így kerülne a Ház kizárólag abba a helyzetbe, hogy az anomáliák megszüntetése érdekében intézkedhessen. Itt visszautalok az Állami Számvevőszék véleményére, hogy az Országgyűlést hibáztatja a törvénytelen állapot fenntartásában, mert az Országgyűlés nem tesz semmit, hogy a kormányt rászorítsa a törvények betartására. Íme, itt van az egyik kézenfekvő megoldási lehetőség.
Legyen szabad továbbá rámutatnom arra, hogy a módosított költségvetési törvény a kiadási főösszeg 1,5 százalékában jelölte meg a kormány által vállalható állami garanciák összegét. A kormány azonban ugyanúgy járt el, ahogy eddig minden egyéb ügyben: nem törődött a törvényes előírásokkal, és a lehetséges 22,2 milliárd forinttal szemben 40,1 milliárd forint állami garanciavállalás történt.
Rendkívül súlyos ez a túllépés, igen tisztelt képviselőtársaim. Milyen következménye lesz ennek? Milyen intézkedéseket hoz a Ház a kormánnyal szemben, hogy ne történhessen ilyen nyílt törvényszegés? A beváltott garanciák értéke pedig 1 milliárd forinttal nagyobb, mint amit a kormány kimutat. Elképesztő ezeknek a számszerűségeknek a tükrében a kormány működése.
Ugyanakkor ennél is nagyobb tanulságokkal járt volna, hogyha a sajtó szerinti 300 milliárd forintra tett állami garanciavállalást meg lehetett volna vizsgálni. E kötelezettségvállalásra az energiaprivatizáció kapcsán került sor. Úgy gondolom, hogy ennek a 300 milliárd forintos állami kötelezettségvállalásnak a következményei beláthatatlanok lehetnek a költségvetésre nézve. Tehát efölött eltekinteni, semmit nem tenni, a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint elképesztő törvénytelenségre utal.
Egy másik kérdést illetve hadd emeljem ki, hogy az államháztartási törvény és a számviteli elvek között is fontos szerepe lenne a beszámoló világosságának, áttekinthetőségének. Enélkül ugyanis nem lehet a költségvetés végrehajtásáról hiteles képet kapni. A Független Kisgazdapárt egyenesen az Országgyűlés megsértésének tartja, hogy egy olyan eklektikus adattömeget zúdított a kormány az Országgyűlés elé, amelyből sok lényeges információ hiányzik például a vagyonváltozással kapcsolatos információk , ugyanakkor pedig semmitmondó adatokat közölnek. Sőt, szerintem semmitmondó adatok tömkelegét zúdítják a Házra, éppen azért, hogy a figyelmét eltereljék, a valóságos hibáit ennek a törvénynek ne lássák. Ez egyben lehet, hogy csak a Pénzügyminisztérium vezetésének színvonalából fakad, de miután ez évek óta visszatérő jelenség, úgy gondolom, hogy nemcsak egy színvonaltalanságról van itt szó, hanem túlmutató szándékról is.
Világosan meg kellene ezért a mi nézetrendszerünk szerint határozni azoknak az adatoknak a körét és rendszerét, amelyeket feltétlenül meg kellene adnia a kormánynak egy ilyen előterjesztés megadásakor. Tehát ezeknek az adatoknak a körét és a rendszerét akár törvénybe foglaltan kellene meghatározni, hogy ne lehessen kijátszani a legközelebbi beterjesztésnél.
Még ilyen rossz adattömeg mellett is azonban és itt a Független Kisgazdapárt erre különös nyomatékkal hívja fel a figyelmet a törvénysértések végtelen sorára derül sor. Kérem, semmi túlzás nincs ebben a megfogalmazásban, valóban végeláthatatlan sora történt a törvényszegéseknek.
A Független Kisgazdapárt már egy éve is megengedhetetlennek tartotta, hogy a törvények, szabályok más erővel érvényesülnek a központi költségvetésben, és megint másként a magánszektor számára. A kormányzat könnyedén megkerüli, átlépi a szabályokat. Sajnálatos módon ezt teheti minden következmény nélkül. Azért amiért egy egyéni vállalkozót börtönbe küldenének és ebben semmi túlzás nincs, mert ezt az adatok tömegével lehet bizonyítani , a kormányzatnál még egy ejnyebejnye sem járul; minden további nélkül a törvénysértések sorozatát hajthatja végre.
Ez pedig a jogállamiság sárba tiprása, ilyen módon jogállamiságról álmodni sem lehet. Nincs erkölcsi alapja ennek a kormánynak ilyen törvényszegések sorozata mellett a feketegazdaság elleni fellépésre, ez egyben ki is hat az eredménytelen munkájára. Mert hiszen ha egyszer a kormányzat vonatkozásában megengedett a törvénysértések sorozata, akkor az állampolgárok önmagukra nézve nem tartják oly mértékben kötelezőnek az ilyen kormányzat előírásait.
(11.00)
Az ÁSZ-jelentés kimutatja, hogy a kincstári rendszerre való áttéréshez a kormány a szükséges korrekciókat nem hajtotta végre. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem történt meg az Állami Számvevőszék szerint a korábbi évek pénzmaradványainak felülvizsgálata, azok szükség szerinti elvonása, tehát a kormány az 1996. évi költségvetéshez valójában többletforrásokat vesz igénybe. A kormány tehát, hogy köznapira fordítsam mindezt, titokban "bespájzolt". A bespájzolásának eredményeit élvezte, csak fölmerül a kérdés, hogy ha egyszer a kormány 1996-ban többet használ fel, mint amit a '96-os költségvetés előirányzott, tehát az Országgyűlés ezt megengedte a kormány számára, vagyis a kormány ezt büntetlenül teheti, akkor teljesen értelmetlen lesz egy újabb költségvetési törvényt alkotni, mert a kormány önmagát a törvények fölé helyezte, azt tesz, amit akar, ilyen körülmények között tehát a törvénytelenség állapota az, amely a kormány működésére jellemző.
Kérdezi ezek után a Független Kisgazdapárt, hogy akkor miért kell majd a következő évi költségvetési törvényt megalkotni, a bizottságok sorának éjt nappallá téve dolgozni, ha a kormányra úgysem kötelező az a törvény, amelyet az Országgyűlés alkot. És itt bizony, a törvénysértések sorának a felvetése kapcsán, az Állami Számvevőszék véleményéhez kapcsolódva, a legfőbb ügyész úrnak a figyelmét is felhívjuk ezen törvénysértésekre. Meg fogjuk küldeni a mai felszólalásom anyagát, meg fogjuk látni, hogy a legfőbb ügyész úr mit fog tenni e tárgykörben.
Az önkényes és törvénysértő kozmetikázás másutt is tapasztalható. Így az Állami Számvevőszék jelentésében több helyen is foglalkozik azzal, hogy a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára 1995. december végén utasította, nem túlzás, kérem: utasította az APEH-et, hogy a törvényi előírásokkal ellentétben utaljanak vissza a Magyar Nemzeti Banknak 27,2 milliárd forintot. Ez az összeg a kamatmentes államadósság részbeni átalakítása után fizetendő kamatot jelentette. Ha a visszautalás egyébként jogos lett volna szerintünk nem jogos, de most ennek a vizsgálatába nem megyek bele, mert a törvénysértés így is fennáll , akkor is csak 1996 januárjában lehetett volna teljesíteni. Miután azonban a Pénzügyminisztérium utasítására még 1995-ben megtörtént a tranzakció, ami így mellesleg a Magyar Nemzeti Bank 1995. évi bevételét 27,2 milliárd forinttal, kérem, 27,2 milliárd forinttal a valóságoshoz képest megemelte, a központi költségvetés hiányát pedig a valóságoshoz képest 27,2 milliárd forinttal növelte.
Tehát már nem akarjuk a szakszerű Akar Lászlót elnézést kérek, nincs időkorlátozás, elnök úr, nem közölte senki , tehát már nem akarjuk a szakszerű Akar László urat megbotránkoztatni, de ugye ezt akár mérleghamisításnak is nevezhetném, és a mérleghamisítás büntetőjogi kategória, nem pedig könyvelési kategória.
A belső államadósság elszámolásánál is komoly pontatlanságot tapasztalunk, hogy maradjunk ennél a nagyon is méltányos fogalmazásnál. Ezért is és más információk alapján is határozottan támogatjuk az Állami Számvevőszék kérését, hogy az Állami Számvevőszék kapjon végre jogosítványt a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásának rendszeres ellenőrzésére. Kérem, semmi nem indokolja, különösképpen ismervén, ugye, a Nemzeti Bank legutolsó hároméves elképesztő gazdálkodását, hogy '94-ben volt 40 milliárd forint bevétel, '95-ben 5 milliárdra csökkent, ebben az évben pedig ez átfordul, a 40 milliárdos nyereség 60-80 milliárd forintos adósságra, negatívumra. Ez minimum annyit megér, hogy tessék most már az Állami Számvevőszéknek ezt a jogosítványt megadni, hiszen úgy gondolom, hogy szép dolog Akar államtitkár úr részéről a tárca védelme, de én úgy gondolom, hogy a törvényességet ennél is többre kell tartanunk.
Ma már a költségvetési szervek számára szigorúan tiltva van a rövid lejáratú értékpapírok felhalmozása. És itt egy óriási újabb törvénysértés-sorozatra kell rámutatnom. Igaz, hogy a kincstár felállításával ez a lehetőség is már a jövőre vonatkozólag megszűnt, de az 1995. évben hozzávetőlegesen 2 milliárd forint értékpapírállomány mellett akkor sem lehet szó nélkül elmenni anélkül, hogy a törvény szigorát alkalmaznánk azokkal szemben, akik itt szembehelyezkedtek a törvényességgel. Már csak azért sem, mert a legnagyobb állománnyal éppen a bűnüldözésre hivatott és a közrend védelmére szakosított intézmények rendelkeztek, de ők találhatók az első sorban a legnagyobb törvénysértők között.
Hadd soroljam fel ezeket a törvénysértőket külön is, hogy kellően méltányolhassa az ország, hogy milyen közállapotok vannak ma Magyarországon. A Budapesti Rendőr-főkapitányság áll az élen a törvénysértők sorában. Követi őket a megyei rendőr-főkapitányságok sora, a határőrségek, a büntetés-végrehajtási parancsnokságok, de a törvénysértők között találhatjuk a Pénzügyminisztériumot, amelynek államtitkára rendszeresen rendreutasít minket, amikor különböző szabálytalanságokat feltárunk. De kérem, itt található az Állami Értékpapír-felügyelet, itt található a Kincstári Vagyonkezelő és az Ipari Minisztérium, bár az utóbbival kapcsolatban legyen szabad megjegyeznem, hogy most már, ugye, a miniszter kinevezése más cég nevében történt, nem is tudom, van-e még Ipari Minisztérium, hogy kinek tegyek itt szemrehányást a törvényességért.
Na most, ugye, kinek kellene még törvényt sérteni a BRFK-n, a megyei rendőr-főkapitányságokon, a határőrségen, a büntetés-végrehajtási parancsnokságon, az Állami Értékpapír-felügyeleten, a Pénzügyminisztériumon, a Kincstári Vagyonkezelőn és az Ipari Minisztériumon túlmenően, hogy végre valamilyen intézkedés történjék a törvénysértések sorozatának a felszámolása érdekében.
Én úgy gondolom, hogy e mellett fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy az Állami Számvevőszék a helyszínen teljes körű ellenőrzéseket végzett. A helyszíni ellenőrzések során megállapította, hogy kiemelkedően rossz gyakorlatot folytatott, mondjuk ki bátran, törvénysértő gyakorlatot folytatott a Külügyminisztérium, ahol szinte minden lehetséges pénzügyi fegyelmet megsértettek, így például a nemzetközi tagdíjaikat nem fizették be időben, hanem a saját tárca céljaira fordították, majd később természetesen, ugye, önkényes átcsoportosításokkal a saját működésük feltételrendszerét teremtették meg. De kérem, tessék megnézni a Külügyminisztérium konkrét kiadásait, hogy milyen elképesztő összegeket fordítanak luxusutazásokra, és tessék eldönteni, hogy vajon vane lehetőség akkor, amikor ma a nyugdíjasok döntő többsége nem tudja a téli tüzelőt megvásárolni vagy gondot okoz, hogy most éhezzen-e vagy fázzon-e a nyugdíjas, illetőleg mindkettőt kénytelen vállalni, hogy akkor a Külügyminisztérium ilyen elképesztő törvénysértéseket kövessen el, ráadásul ilyen eredményes munka mellett, mint a román-magyar alapszerződés.
De hasonlóképpen nem tartották be a pénzügyi előírásokat éppen azok a szervek, amelyeknek őrködniük kellett volna a pénzügyi szabályok betartása felett, tehát, magyarán mondva, a Pénzügyminisztériumra utalok. Így például az Állami Bankfelügyeletnél több jutalmat fizettek ki 1995-ben, mint bért. Elképesztő, kérem! Ugyanakkor a kisemberekre a bérstop a kötelező, és mindenfajta bérelőírások vannak, és akkor az Állami Bankfelügyeletnél kijátsszák ezeket a rendelkezéseket, és több jutalmat adnak önmaguknak, mint amennyi bért fizethetnek ki.
(11.10)
A kincstári vagyonkezelő szervezet pedig éppen csak leltárral nem rendelkezett, pedig ha jól tudom ennek a szervezetnek lett volna a feladata, vagy lenne még a mai napig is, a kincstári vagyon gondos őrzése. De saját maga vonatkozásában még a leltárt sem tartja szükségesnek. Miközben rendszeresen megritkították és ez megint egy nagy tétel, amire felhívnám a figyelmüket a köztisztviselői kart, ettől megtakarításokat remélve. A Pénzügyminisztérium az üres állásokra nem tévedés, az üres állásokra is személyi juttatást biztosított önmagának. Ezzel rendkívüli fizetésemelések és személyi illetmények pénzügyi fedezetét teremtette meg.
Akár kellemetlen hír is lehet, de tény, hogy a PM és az MNB, tehát a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank úgy bonyolította le a devizaszámla felvételét, hogy ehhez az Állami Számvevőszék törvényben írt ellenjegyzését nem szerezte be. Tehát a devizagazdálkodást illetően éppen az a két szerv sértette meg a devizagazdálkodás szabályait, amelyeknek a devizagazdálkodás szabályossága felett őrködnie kellett volna, tehát a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium.
Engedjék meg végül, hogy utaljak rá, hogy azért is jó lett volna, hogyha a tb zárszámadását is együtt lehetett volna a jelenlegi előterjesztéssel együtt áttekinteni, mert így látni lehetett volna a nyilvántartás színvonalát, illetőleg pontosabban fogalmazva bizony, mondjuk ki színvonaltalanságát.
A Független Kisgazdapárt már többször felhívta a figyelmet, hogy a társadalombiztosítás kimutatott kintlévőségei rendkívül megbízhatatlanok. Sajnos, az APEH kintlévőségét és a VPOP kinnlévőségét sem lehet megbízhatónak tekinteni. A folyószámla-vezetés itt sem történik rendben. Ez tényszerű megállapítás, számos adat támasztja alá. Megbízható nyilvántartás nélkül pedig nem lehet a behajtás lehetőségeit sem megfelelően felmérnünk, így az államnak az idevonatkozó gazdálkodása óriási csapdahelyzeteket jelent. Elvárható lenne, hogy a Pénzügyminisztérium, tehát konkrétan a vezetője, a pénzügyminiszter úr végre e téren is rendet teremtsen.
Miközben állítólag elindult az államháztartási reform, amelyről oly sokat hallunk. A Független Kisgazdapárt kénytelen megállapítani, hogy az államháztartási reformnak még az alapelemei is hiányoznak, a valóságban azok sincsenek lerakva. Az Állami Számvevőszék is rámutatott arra, hogy nincs meghatározva a költségvetési szervek feladatköre, ami a reform kiinduló lépése lehetne. Ilyen körülmények között tehát államháztartási reformról beszélni a Kisgazdapárt álláspontja szerint egyenesen megtévesztő.
Végül legyen szabad rámutatnom arra: az előirányzatok módosítását a vonatkozó törvények pontosan megszabják. E kötelezettségeknek a központi költségvetési szervek nagyon sok esetben nem tettek és nem tesznek eleget. Elsődlegesen csak a várhatóan bemutatott törvénysértő gyakorlatot kellene legalább megváltoztatni ahhoz, hogy előre lehessen lépni, és biztosítani kellene a törvények és törvényes előírások betartását és a törvénysértők megnevezését enélkül nem lehet rendet teremteni és szigorú szankcionálásokat.
Tehát a Független Kisgazdapárt kifejezetten elvárja, követeli a kormánytól, hogy tessék most már a törvénysértő gyakorlattal felhagyni, tessék biztosítani a törvények és törvényes előírások betartását, a törvénysértők megnevezését és megbüntetését.
A Független Kisgazdapárt ezért rokonszenvvel fogadta az Állami Számvevőszék különböző javaslatait, hiszen negyven javaslat is előterjesztésre került, amelyek a törvényesség helyreállítását célozták. Bizony, ezt az utat kellene járni, de nem általános jókívánságokat előterjeszteni, hanem a Kisgazdapárt megítélése szerint az Országgyűlés számvevőszéki bizottságának kellene megfelelő előterjesztést tennie országgyűlési határozati javaslat formájában.
Így kellene konkrétan meghatározni, melyek azok az alkalmas cselekvési programok, amelyeknek a végrehajtásával végre rend teremthető azokban a kérdésekben, amelyekről kénytelen vagyok most már évente visszatérően megállapítani, hogy a magyar nép valóságos érdekeivel való szembehelyezkedést, a törvénysértések létét és mögötte a pénzügyi szabálytalanságok és pénzügyi visszásságok tömkelegét vagyunk kénytelenek látni.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdapárti padsorokból.)