Demeter Ervin (MDF)

1996. szeptember 17.

DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedjék meg, hogy mielőtt érdemi mondanivalómhoz hozzákezdjek három kérdésről, amit a miniszterelnök úr bevezetőjéből kiemeltem, fontosnak tartom, hogy reflektáljak.Az egyik az ideológiamentesség. Nem először és nem alaptalanul halljuk a miniszterelnök úrtól, hogy kormánya ideológiamentes, nem ideológiák mentén politizál. Ez tulajdonképpen akkor, ha én jól értem, azt jelenti, hogy nincsenek hosszú távú, jól meghatározható céljai, nem látható, hogy mit szeretne elérni, és nincs egy olyan határozott értékrendje, amit fel tudna mutatni a társadalomnak. Ebből az is következik és mi is így látjuk , hogy nincsen gazdaságpolitikája sem. Ebben az esetben kiszámíthatatlan, sok esetben megbízhatatlan a kormánynak a cselekvése, és ilyen esetben fennáll annak a veszélye is, hogyha nincsen, mondjuk, saját gazdaságpolitikája, hogy esetleg hosszú távú értékek helyett erős gazdasági csoportok nyomásának van kitéve annak a gazdaságpolitikáját veszi át, erre én látok erős veszélyt és talán a közgazdászok erről majd részletesebben szólnak. Az áldozatvállalás fontosságáról beszélt a miniszterelnök úr. Ez egy lényeges véleményváltozást jelent, hiszen nagyon sokszor hallottuk, hogy az átalakulás terheit nem lehet tovább a bérből és fizetésből élőkre rakni és terhelni. Hogy most áldozatvállalást kér tőlük a miniszterelnök úr, ez viszonylag új. (Közbeszólás balról: Nem tőletek.) Nem tőlem, miniszter úr, hanem a bérből és fizetésből élőktől. De engedje meg, hogy megkérdezzem, hogy ön személyesen milyen áldozatot vállalt? A Szocialista Párt vezető politikusai milyen áldozatot vállaltak? A társadalom nem látja ezt. Ennek esetleg ellenkezőjét látja, ezért ez az érvük nem hiteles a választók előtt, és nagyon nehezen fogadható el.

Végül harmadsorban arról a kérdésről, hogy ön azt állítja, hogy az ellenzék olyan vívmányokat véd, amik még a régi időkből valók, és ezek a vívmányok teljesítményekkel nincsenek alátámasztva.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi úgy gondoljuk és ezért áldozatokat tettünk, ez az egész ország, hogy egy szociális piacgazdaságot építsünk, ami a társadalmi szolidaritásra épül. Az ellenzék az oktatási rendszer, az egészségügyi ellátás, és a nyugdíjrendszer leépítésére tett kísérleteknél mondta el a véleményét és tette a védelmét. Gondolom ön is bizonyára egyetért azzal, hogy egy beteg, egy operáció előtt álló betegnél nem mérlegelés tárgya, hogy egyénileg milyen teljesítményre képes, vagy az adott helyzetben a társadalom milyen teljesítményre képes. Vannak a társadalmi szolidaritás alapján működő ellátások, amik nem lehetnek teljesítményektől függők, amit minden államnak kötelessége megtenni, ezeket nem lehet elvitatni. Az ellenzék ezeket az intézményrendszereket védte eddig és fogja ezután is védeni az ön kritikája ellenére.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán távirati stílusban, de érdemes egy pár szót arra is vesztegetnünk, hogy honnan indult ez a kormány. Meglátásunk szerint egy átalakuló gazdaságot, egy épülő szociális piacgazdaságot örökölt, nem kellett már megküzdenie az első, a szocialista ipar összeomlásából következő nagyon durva és drasztikus hátrányokkal. Egy olyan gazdaságot örökölt, ahol a termelés 60 százalékát már a magánszektor adta és egy olyan gazdaságot, ami 1993 második felétől növekedési pályára állt, még hogyha ennek tartalmát egyes képviselők vitatják is, a tényét azonban nem. Ez a 3 százalékos gazdasági növekedés a jelenlegi kormánynak a '98-as tervei vagy vágyai között szerepel.

Végül, de nem utolsósorban az infláció erőteljes csökkenő tendenciát mutatott. 18 százalékos mértékű volt akkor, amikor önök átvették a kormányt.

(14.50)

Nagyon fontos, és önök erről sokszor megfeledkeznek, hogy megindult az államháztartás reformja, az önök minden állítása ellenére. Létrejöttek az előző kormányzati ciklusban a helyi önkormányzatok, létrejöttek a társadalombiztosítási önkormányzatok, az állami támogatások döntő része leépült, átalakult és kibővült az oktatás teljes rendszere. Mit tudott élni, hogyan tudott élni ezekkel a lehetőségekkel a jelenlegi kormány? Rendkívül nagy társadalmi támogatottságot kapott. Bár a választási rendszer túloz, de önöknek 72 százalékos többségük van a parlamentben, ami lehetővé teszi szinte minden törvény megfelelő és könnyűszerrel történő módosítását, illetve új törvények megszületését.

Immáron köztudott, és talán az önök soraiból sem vitatják mértéktartóbb emberek, hogy a kormányzat első 8-9 hónapja a tétlenséggel telt, a kormány nem tudta nagy erejét érvényesíteni. Nem tudta például megkötni a társadalmi-gazdasági megállapodást, amit olyan büszkén hirdetett és fontosnak tartott, de nem akarta megvalósítani az expót, az 1996-os világkiállítást. Valóban, a kormányzat 8-9 hónapos tétlensége révén fizetési válság következett be a társadalomban. Meglátásunk szerint, ez a tétlenség okozta, hogy a jelenlegi kormány államcsőd közelébe navigálta az országot, és valóban szükség volt egy erőteljes beavatkozásra.

Én figyelemmel hallgattam és nagy tisztelője vagyok Békési László képviselő úrnak, előadásában logikusan és meggyőzően érvelt a kormány által folytatott gazdaságpolitika egyetlen volta és szükségessége mellett, de el kell mondjam, hogy hasonlóan logikusan felépített és hasonló érveléssel a másik gazdaságpolitika mellett is találkoztam már ilyen meggyőző és valóban imponáló előadással. Ebben az esetben fel kell tenni a kérdést, hogy az elmélet próbaköve a gyakorlat. Ön, tisztelt képviselőtársam, mint pénzügyminiszter a felvázolt gazdaságpolitikát nem tudta megvalósítani. Ha a puding próbája az evés, akkor ez imponáló előadásának gyakorlati megvalósíthatóságán nagyon sokat gyengít, és talán öntől, aki nem tudta ezt a gazdaságpolitikát megvalósítani, ez gyenge pontja érveinek, és elég furcsa is ez a véleményem. (Általános moraj a teremben.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ennek a nyolc-kilenc hónapos tétlenség következtében valóban egy durva meglátásunk szerint átgondolatlan rögtönzés kevésbé eredményes gazdaságpolitikát hozott (sic). A Horn-Bokros-csomag hiszen miniszterelnök úr kézjegyével jegyezte az akkor még leendő pénzügyminiszterének politikáját lefékezte a megindult gazdasági növekedést, visszafogta a kedvező folyamatokat. Az önök kormányzása alatt leállt a nemzeti tulajdont erősítő privatizáció. Ezeket a technikákat önök elvetették. A jelenlegi kormány leállította a nemzeti a tulajdont erősítő privatizációs technikákat. Miniszter úr, ezt bátorkodtam mondani. Meglátásunk szerint téves alapállásból indult ki a Horn-Bokros-csomag, hiszen a költségvetési deficitet nem a jóléti kiadások túlméretezettsége okozza, hanem az államadósság utáni hatalmas kamatfizetési teher. A Horn-Bokros-csomagnak meglátásunk szerint a jóléti szociális intézményrendszer leépítésére tett intézkedései az egyensúly szempontjából felesleges, társadalmi szempontból káros, az államháztartási reform és az új ellátórendszerek kialakítása szempontjából pedig meglátásunk szerint elégtelenek voltak.

Sok gazdaságpolitikus van azon az állásponton, és ebben a parlament ellenzéki oldalán álló képviselők is egyetértenek, hogy az árfolyam-politika kivételével ez a Horn-Bokros-csomag ártott a magyar gazdaságnak, mert megtörte a növekedési folyamatot, ami néhány éven belül megteremthette volna a pénzügyi egyensúlyt, és ártott, mert mára szükségképpen egy kialakult pangáshoz vezetett, amit Boross Péter a lehűtött gazdaság víziójával próbált rövid hozzászólásában az önök figyelmébe ajánlani.

Meglátásunk szerint ebből a gazdaságpolitikából csak jelentős fordulattal lehet kilábalni. Célszerű megvizsgálni, hogy milyen okok vezettek a mai, általunk lopakodónak mondott válsághoz. A közvetlen okok meglátásunk szerint nyilvánvalóak. 1995-ben 12 százalékkal, 1996-ban várhatóan 8 százalékkal csökken a reálbér, tehát csökken a belső fogyasztás. Ennek nyomán csökken a belföldre árutermelést végzők várható nyeresége, ezzel mérséklődik hazai beruházási érdekeltségük. Az export dinamikája is jelentősen csökkent 1995 első félévéhez képest 1996 második félévére. A kormány politikáját meghatározó gazdaságpolitikusok úgy gondolják, hogy a fejlődés csaknem teljes mértékben külső tényezőkre alapozható. Ez az export által serkentett gazdasági növekedés a külföldi tőke bevonását, az európai gazdasági integráció hatásait tartja elsődlegesnek. Ezek a belső piac fejlesztése nélkül csak egy szűk elit érdekeit szolgálhatják. Valamennyi gazdaságtörténeti sikerpélda a közelmúltban és ma is azt bizonyítja, hogy a belső piac, a belföldi megtakarítások, a beruházások, valamint az erős belső gazdaság jelentik elsődlegesen a sikerforrást, míg a külső források ezt csak kiegészítik. Közgazdasági illúzió azt hinni, hogy a belföldi piac termelő, fogyasztó és beruházó szerepe nélkül megfelelő eredménnyel működik.

A kormányzat abban is téved meglátásunk szerint, hogy a felső, általa vezérelt megoldásokat tartja az alsó lépéseknél fontosabbnak. Azt gondolja, hogy a kormány alapvetően megszigorító intézkedésekkel el tudja érni céljait, miközben a gazdaság, de különösen a 30-40-50 százalékra tehető rejtőzködő gazdasággal jellemezhető Magyarország jobban irányítható alulról, mint felülről. A vállalkozók, az önkormányzatok szintjén dőlnek el a gazdasági folyamatok, a fogyasztóknál és a polgároknál dőlnek el a meghatározó várakozások, a közbizalom és az önbizalom.

A kormányzat lényegében megvonta az első gazdasági és társadalmi szintek kezdeményező szerepét, ahogy az látható a lakosság reálbérének csökkenésében, valamint az önkormányzati források és a beruházások csökkenésében is. A magyar gazdaság mára hasonló helyzetbe került, mint 1995 elején, akkor a kormány tétlensége miatt fizetési válság szélére került az ország, most pedig vélhetően egy pangási időszak következik be sok gazdaságpolitikus szerint, akiknek a véleményét mi is osztjuk.

Jelenleg Európában, és ezek tényszámok, Oroszországot és Ukrajnát leszámítva, Magyarországon a legkisebb a gazdasági növekedés üteme. Itt most egy időben elhúzódó válsághelyzet van kialakulóban. A magyar társadalom szerkezete igen nagy mértékű szétválást mutat vagyoni és a jövedelmi helyzet területén, ami egyszerre két dolgot jelent. Nemzetközileg is jelentős magas megtakarítási hányad jellemző, amit a lakosság 5-10 százaléka ér el, tisztelt miniszterelnök úr, ezt kifelejtette, én fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez a lakosság 5-10 százalékánál jelentkezik, míg a másik oldalon a lakosság többsége, több mint kétharmada semmilyen megtakarítással és tartalékokkal nem rendelkezik. Ez a szétnyílás közgazdaságilag azt jelenti, hogy a hatalmas megtakarítás a lakosság egy igen szűk csoportjánál koncentrálódik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Meglátásunk szerint a jelenlegi kormányzat a nehézségek, a gazdasági váltás nehézségeit alapvetően a családokra és a településekre rakja. Jelenleg a települések önállósága érzik úgy a települések kerül veszélybe, intézményrendszerük több, fontos elemétől kénytelenek megválni, átadni magasabb szintű, illetve megyei önkormányzati szinteknek. Jelentősen növekszik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülő önkormányzatok száma. A jelenlegi kormány módosított az önkormányzatok működési rendszerén. Ezt tette nyilván az éves költségvetéssel és tette több törvényjavaslattal.

Meglátásunk szerint, és ezt annak idején a vitában is elmondtuk, helyes volt az önkormányzatok hitelfelvételének ésszerű korlátozása, helyes volt a nagy önkormányzatoknál a könyvvizsgáló intézménye. Helyes volt a szándék, hogy a fizetőképesség helyreállítását szabályozni kell, ebben, úgy gondolom, serkentőleg és több inspirálással részt vett az ellenzék. Azonban itt talán végére is értem az általunk helyesnek tartott lépéseknek.

(15.00)

(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Megítélésünk szerint nagy hibát követett el a kormány, amikor leépítette a területi különbségeket kiegyenlítő rendszert, a cél- és címzett támogatások rendszerét. A cél- és címzett támogatások reálértéke jelentősen csökkent, szűkült a támogatott célok köre, csökkent a központilag átvállalt rész, és hogyha a területfejlesztést nézik, akkor ennek a hatásait talán a cél- és címzett támogatási rendszerrel kellene egybevenni, aminek leépítése gyakorlatilag a települések infrastruktúrájának a fejlesztését erőteljesen visszavetette.

Késik az önkormányzatoknál a közigazgatási reform, több esetben járkál a szakértők és a kormány asztala között, úgy gondolom, elérkezett az idő az önkormányzatok finanszírozási rendszerének az átalakulására is. Erre talán minden parlamenti párt padsoraiban látok szándékot, azonban a kormány szintjén mindez még nem jelent meg.

Tisztelt Képviselőház! Tisztelt képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a végén azért egy rövid megjegyzést tegyek a miniszterelnök úrnak azon állításaihoz, amiben mindig visszamutatólag másban keresi a hibát, immáron több mint két éve kormányra kerülésük után.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önöknek tisztában kellett lenni, hogy milyen körülmények között és milyen országot vesznek át, a szavazók bizalma abban a pillanatban jutott önöknek, nem másra kaptak feladatot, mint a létező Magyarország problémáinak orvoslásaira, itt lehettek az elmúlt négy évben, élhettek demokratikus eszközökkel, ami az akkori kormánynak nem adatott meg előtte. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)