Orosz Sándor (MSZP)
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A mai parlamenti vita a kormány két évéről tulajdonképpen ismét bebizonyította a parlament agrárgazdasággal kapcsolatos és ezen keresztül egy picit a vidék egészével kapcsolatos meglehetősen hátul lévő értékítéletét. Abból, hogy mindössze két ellenzéki képviselő volt, aki a kormány agrárpolitikájával kapcsolatban bármiféle kivetnivalót talált, én arra a következtetésre kell hogy jussak, hogy a kormány többet tud. Többet tud, mert a kormány azt is tudja, hogy az érdekeltek nem elégedettek a kormány agrárpolitikájával. Erre a legutóbbi, augusztusi kormányülésen el is fogadott egy olyan programot, amivel szeretné ezt az elégedetlenséget mérsékelni. A kormány tehát úgy gondolom, hogy ezzel a mai vitával is bizonyította, ami mindegyikünk számára fontos, hogy az ország életében az egyik legjelentősebb ágazatnak mégiscsak az agrárgazdaságot tartja. Milyen hozzászólások hangzottak el? Merthogy én arra kellett, hogy készüljek, hogy a várhatóan kemény agrárpolitikai vitában reagáljak az ellenzék felvetéseire. Lényegét tekintve Kis Zoltán államtitkár úr a Szocialista Párt időkerete terhére számadatok sokaságát mondta. Emlékeim szerint kettő olyat nem említett, ami itt elhangzott korábban.
Az egyik, hogy nem 23 százalékkal csökkent a bortermelés, legfeljebb 11-gyel, a bor és a szőlő '94-'95-ben. Aminek bizonyára igen komoly oka az, hogy a '90-es évek elejétől egészen a '94-es év végéig mindössze 30 százalékát használták fel annak a tápanyag-utánpótlásnak, amit a talaj megkívánt volna. Nyilván ennek oka van.
A másik Gyimóthy úr volt, aki szólt. Gyimóthy úr igazából egy olyan víziót vázolt ide elénk, ami vízió valószínű, hogy élt már korábban is. De nézzük is, mit mondott. 200 ezer családi magángazdaságról, mégpedig működőképes családi magángazdaságról beszélt.
Kérem, 200 ezer működő családi magángazdaság azt jelenti, hogy Magyarországon az agrárgazdaságból maximum 300 ezer fő élhet meg. És abban az esetben is az átlagnagysága egy-egy gazdaságnak 30 hektár.
Mindannyian tudjuk, hogy ma jelenleg ennél jóval alacsonyabb a tulajdonban lévő birtoknagyság. Arra Gyimóthy úr, mint mindig és a Kisgazdapárt is nem tudott válaszolni, hogy akkor hogyan próbálják megoldani annak az ezek szerint most már ebből a tulajdonlásból kieső mintegy 900 ezer embernek a problémáját. Az elégedetlenség okát is meg kell néznünk, nemcsak a tényét.
Mivel elégedetlenek a ma agrártermelői? A ma agrártermelői azzal elégedetlenek, hogy igen, de kevés. És mivel voltak elégedetlenek eddig, az előző kormány időszakában? Jaj, csak azt ne! mondták. Hogy egy érzékletes példával, egy képszerű példával mutassam be képviselőtársaimnak, hogy miről van szó. A rendszerváltást megelőzően egy influenzás beteg, ez volt a magyar mezőgazdaság, influenzás beteg, igen, válságban volt akkor is az agrárgazdaság, ez az influenzás beteg az utcán sétálva összetalálkozott az Antall-kormány teherautójával, amelyik miután meglátta, egy kisgazda gázadással el is ütötte, majd hosszú időn keresztül még ugrált is a mellén. Ezért, meg egyéb szabályszegései is voltak, kirúgták az állásából. De jött az orvos. Jött az orvos, az új kormány, amelyik azt ígérte, hogy meg fogja gyógyítani.
Ma azért elégedetlenek, mert ez a gyógyítás még nem érte el azt a szintet, amit ők is és ez a kormány is szeretne. Úgy gondolom azonban, hogy akkor, amikor a kormány a modernizációs programjába az agrárgazdaság ügyeit felvette, akkor, amikor az előbb említett kormányülésen elhatározta az agrárprogramja következetes végrehajtását, egyidejűleg hitet is tett amellett, hogy a hippokratészi esküt mint orvos megtartja, és meggyógyítja ezt a magyar mezőgazdaságot.
Sokan és így a mai vitában is felmerült , amikor szövetkezetről beszél bárki, a kolhozra gondolnak. Kedves Képviselőtársaim! Gondoljuk végig! Nem Nyugat-majmolás a kolhoz. Nem Nyugat-majmolás az sem tehát, amit itt ma Magyarországon megpróbálnak csinálni. Nem akar mást ez a kormány, mint az agrárgazdaság reális megélhetését biztosító szükséges integrációt megteremteni. Ennek a lehetőségével is kapcsolatos a szövetkezeti jogalkotás.
(16.10)
Úgy gondolom azonban, hogy a szövetkezetek számára legfontosabb az integrációból számára előnyök és a tagok számára nyújtható kedvezmények előnyeinek a felmutatása, amivel még egy kicsit adós a kormány, és ezt követően akár a szövetkezeti törvényt is rendezhetjük. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)