Torgyán József (FKGP)

1996. szeptember 17.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt felhívjam a figyelmüket arra, hogy ez a mai politikai vitanap kiváló alkalmat nyújthat arra, hogy a kormányt a közvélemény előtt szembesítsük a kétéves tevékenységének eredménytelenségével, elképzeléseinek csődjével. (Derű a kormánypárt padsoraiban.) Szándékosan nem gazdaságpolitikáról beszéltem, és nem annak a csődjéről, ugyanis az én meglátásom szerint ilyenről a Horn-kormány esetében beszélni sajnálatos módon nem lehet.Ennek érzékeltetésére mindenekelőtt hadd foglalkozzam a miniszterelnök úr által felvetett kérdésekkel. Miniszterelnök úr azzal indította a beszédét, hogy a politikai vitanapot illetően reményét fejezte ki, hogy nem fog hetenként sor kerülni ilyen vitanapra.

Én úgy gondolom, igen tisztelt miniszterelnök úr, itt, erről a helyről ki kell mondani, ön olyan demagóg szólamokat pufogtat itt... (Hatalmas derültség a kormánypárt padsoraiban.), amelyek szemben állnak a Házszabály 129. §-ának a rendelkezéseivel. Ha ön ismerné a Házszabályt, akkor ilyen képtelenségeket nem mondana. Ugyanis ahhoz, hogy politikai vitanapot lehessen tartani, először is szükség van a rendes ülésszakra. Önök pedig most már gyakorlattá tették a rendkívüli ülésszakot, amikor nincs politikai vitanap tartására lehetőség, a rendes ülésszak alatt pedig egy ülésszak alatt két vitanapot kezdeményezhet egy országgyűlési képviselő. És miután az egyötöde a képviselőknek kezdeményezhet ilyen politikai vitanapot, én úgy gondolom, talán annyi szakértő csak lesz az ön környezetében, aki kiszámítja, hogy ez az ellenzék esetében azt jelenti, hogy végül is az öt ellenzéki pártból egy ülésszak alatt két párt kezdeményezhet egy-egy politikai vitanapot. Ennyit az ön idevonatkozó megjegyzéséről.

Ami most már az üres kasszára való hivatkozását illeti, hogy önöknek így kellett átvenniük a kormányzati munkálatokat. Én nem vitatom, hogy a kassza üres volt, de én úgy gondolom, hogy az az óriási vagyontömeg, amelyet önök elprivatizáltak, elkótyavetyéltek, az olyan lehetőségeket adott volna az önök kezébe, amelyekkel önök nem éltek.

Hadd utaljak itt arra, hogy önök éppen az energiaprivatizáció kapcsán azt mondották, hogy azért nem a gazdaság élénkítésére fordítják ezeket az összegeket, azért nem fogadnak szót a Független Kisgazdapártnak... (Derültség a kormánypárt padsoraiban.), amely javasolta, hogy építsenek önök lakásokat. Kiszámoltuk, hogy hány lakás építése mennyi munkahelyet teremtene, egyszerre két legyet ütnének egy csapásra, élénkítenék emellett a gazdaságot. Kiszámítottuk önöknek, hogy milyen előnye lenne a sztrádaépítésnek, a kis- és középvállalkozások gazdaságélénkítő szerepének az előmozdítását hitelekkel miként tudnák elérni. Önök azonban azt mondották, hogy a kamatokat fogják csökkenteni a 419 milliárd privatizációs bevétel felhasználásával. Önök fel is használták ezeket az összegeket, és most, amikor a Nemzeti Banknál könyvelt 2023 milliárd forintos belső államadósságot átteszik a költségvetéshez, és ezzel az egészet kamatozóvá alakítják át ezek egyébként az állandó forintleértékelésből fakadó óriási összegek, 2023 milliárd forintos belső államadósság ennek az összege, miniszterelnök úr akkor közben elfeledkeztek a közvéleményt arról tájékoztatni, hogy ezzel többszáz milliárd forint kamattöbblet-terhet fognak a lakosságra róni. Ez azt jelenti, hogy 700-800 milliárd forint lesz a belső államadósság után fizetendő kamat összege.

Na most, én úgy gondolom, ha önök ezeket a kérdéseket átlátnák, akkor ön nem hivatkozna üres kasszára, mert önök teszik üressé a kasszát, igen tisztelt miniszterelnök úr! (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.) Mégpedig rendkívül módszeresen és következetesen. Úgy gondolom, hogy ilyen alaptalanul hivatkozott ön az átalakulás természetszerű kaotikus állapotaira, hiszen ön szerint ez egy elkerülhetetlen következmény. Én viszont hadd utaljak arra, igen tisztelt miniszterelnök úr, a dilettáns, hozzá nem értő kormánynál természetes ez a következmény, ez a kaotikus állapot. Ön valóban kaotikus állapotokat teremtett. Én azt hiszem, lesz is dolgunk nekünk az ön kormányát követően, hogy rendet teremtsünk ebben az országban.(Derültség a kormánypárt padsoraiban.)

Ami most már az erkölcsi züllésre, korrupcióra, feketegazdaságra vonatkozó megjegyzéseit illeti, itt megint csak utalnom kell arra, hogy nem ártana megnézni, hogy ezt az erkölcstelenséget ki vezette be ebbe az országba. Kérem, ezt az országot úgy ismerték, mint Mária országát. Sajnálatos módon, a kommunizmus évtizedei csináltak ebből az országból egy soha nem látott mélypontra züllesztett, erkölcsileg elfogadhatatlan helyzetbe került országot.

(10.20)

Tehát ha valakinek fölrója ezt, igen tisztelt miniszterelnök úr, önmagának és a jogelődeinek róhatja fel, de a jogelődöknél ne hivatkozzon ön az elmúlt négy évre (Taps a kisgazdapárt soraiból.), tessék egy kicsit visszább tekinteni, akár elmehet egészen Rákosi Mátyásig, ők idézték elő ezt az erkölcsi züllést. Ami most már azt a kijelentését illeti önnek, hogy nincs helye a nosztalgiának, nem kell itt nosztalgiázni, sem az állampárt-, sem az MDF-korszak iránt, ezzel természetszerűleg egyetért a Független Kisgazdapárt, én úgy gondolom, hogy erre nem is lesz szükség, mert végre ezt a kormányzatot föl fogja váltani egy valódi nemzeti kormányzat, egy kisgazda kormányzat, miniszterelnök úr (Zaj az SZDSZ soraiban.), és akkor senkinek eszébe sem jut nosztalgiázni önök után. Én azt hiszem, a hátunk is (Taps a Kisgazdapárt soraiból.) borzong abba, ha a kommunizmus és a posztkommunizmus éveire gondolunk, tehát ettől önnek nem kell tartani. Ön köszönetet mondott a népnek az áldozatvállalásokért. Én úgy gondolom, miniszterelnök úr, ebből a népből ma már senki nem kívánt olyan áldozatokat vállalni, amelyekre ön hivatkozik. Ezek az áldozatok értelmetlenek, célszerűtlenek, ezek a magyar nép megsarcolását jelentik. De megkérdezem öntől, önök milyen áldozatokat vállaltak, miniszterelnök úr? Hiszen egy szűk csoport soha nem látott, hatalmas vagyonhoz jutott. Nem tudom, ismeri-e a miniszterelnök úr például a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslatot, amelyet éppen a héten kezdett meg tárgyalni a Ház. Kérem, ott önök rákényszerítenék a fiatalságot arra, hogy lényegében kamat nélküli pénzelhelyezésekkel négy évig takarékoskodjanak, majd ne tudják, hogy ténylegesen kapnak-e hitelt, mert négy év elteltével fog majd kiderülni, hogy van-e a pénzintézetnek erre hitelkerete, vagy nincsen, és gondoljon arra igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy még ebből a törvényből azt sem lehet tudni, hogy ténylegesen mennyi hitelt fog kapni az a szerencsés, aki hitelhez fog jutni. Én úgy gondolom, ha ezt összehasonlítja egy más villaépítéssel, akkor rögtön észlelni fogja, hogy mennyivel más az, amikor a Postabank épít egy villát, és mennyivel más, amikor ilyen hitelből kellene a mi fiataljainknak lakást építeni.

Az inflációt illetően ön arra hivatkozott, hogy az energiaár-emeléssel kapcsolatban már a korábbi kormány teremtett egy olyan helyzetet, amit önök nem tudtak kivédeni. Kérem, vegye tekintetbe a tényeket! Önök kótyavetyélték el az egész energiaszektort, értelmetlenül eladták azt az energiaszektort, amely a legnagyobb bevételt jelenti egy ország számára, nagyobb hasznot hoz, mint a bankszektor, mindennél biztosabb jövedelmet jelent egy ország számára. De elfeledkezett ön arról beszámolni, hogy ugyanakkor maradt 300 milliárd forintos állami kötelezettségvállalás, amelyet önök elhallgattak, mi fedtük fel az ellenzéki oldalról, és ha ennek a 300 milliárd forintos állami garanciavállalásnak a beváltására sor kerül, akkor kérdezem, mi marad a 400 milliárdos eladási árból, amikor önök ráadásul önök még hat százalékot biztosítottak haszonként a vevőnek. Ön hiába hivatkozik arra, hogy a vevő köteles lesz fejleszteni és beruházni. Mit lehet akkor tenni, ha majd az ötven éve elavult és lezsírozott gépeiket fogják beállítani és azt mondják, hogy ez jelenti a modernizációt és ez nagyon sok pénzbe kerül, tessék most már megfizetni a hasznaikat.

Én úgy gondolom, mindezekből látható, hogy itt egy teljes csődhelyzet állt elő. Kérem, elég, hogy ha arra utalok, hogy a Magyar Nemzeti Banknál is az összeomlás jelei mutatkoznak, hiszen tessék csak megnézni az elmúlt néhány évnek az adatait, 1994-ben 40 milliárdos bevétele volt a Magyar Nemzeti Banknak, 95-ben a 40 milliárd lecsökkent 5 milliárd bevételre, ebben az évben és ez az önök adata, nem az én adatom , hatvan-, usque 80 milliárd forint negatívum lesz a Nemzeti Bank működésének a következménye. Ehhez tessék hozzászámolni a könyveléstechnikai eszközökkel legalábbis önök így állítják be a költségvetéshez átsorolandó, 2000 milliárd forintot meghaladó belső államadósságot, akkor körülbelül látható lesz az ön számára is a gazdálkodásuk eredménye.

Miniszterelnök úr beszélt a munkanélküliségről, azt mondja, hogy a versenyszférában emelkedett az új munkahelyteremtés. Kérem, egész régiók munkanélküliek, rengetegen kerültek ki már a hivatalosan regisztrált munkanélküliek közül, ön úgy tesz, mintha ezek a tömegek nem léteznének, holott ezek a tömegek teljesen ellehetetlenülve, kétségbeesve a helyi önkormányzatokhoz próbálnak fordulni segítségért, de önök azokat is ellehetetlenítették. Azt a kifejezést használta, hogy önök "építkeznek". Hát én egy építkezésről tudok, miniszterelnök úr, az ön építkezéséről, de itt több építkezésre is szükség lenne.

Közbiztonság. Azt mondja ön, hogy lassúbb a közbiztonság megteremtése, mint ahogy azt szeretnék. Sajnos, én meg úgy fogom fel a dolgokat, hogy lényegesen gyorsabb a közbiztonság romlása mint ahogy az célszerű lenne. A korrupcióval kapcsolatban én úgy gondolom, nem lehet egy olyan kormánynak erkölcsi alapja hivatkozni a korrupció növekedésére, amely a törvényszegések olyan sorozatát követi el, mint önök, hiszen hadd utaljak arra, hogy éppen az 1995-ös zárszámadással kapcsolatban mutattam rá azoknak a törvénysértéseknek a sorozatára, amelyek olyan elképesztő adatokat tartalmaznak, hogy a kormány sorozatosan követi el azokat a törvénysértéseket, amelyeknek a töredékéért az egyéni vállalkozókat már rég börtönbe küldenék. Hadd utaljak itt arra, hogy a MNB és a Pénzügyminisztérium a deviza-felhasználásainál fölrúgja a jogszabályokat; vagy hadd utaljak arra, hogy 1995. december végén a pénzügyi helyettes államtitkár utasította az APEH-et, hogy a törvényi előírásokkal ellentétesen utaljanak át az MNB-nek 27,2 milliárd forintot. Ezzel törvénytelenül megnövelték ilyen összeggel az ő bevételi számlájukat, a költségvetését meg megkurtították, és fölsorolhatnám önnek, hogy kik voltak a legnagyobb törvénysértők a rövid lejáratú állampapírok beszerzésénél, az idevonatkozó állami tilalom megszegésénél hát bizony, miniszterelnök úr, a Budapesti Rendőr-főkapitányság, a megyei rendőrfőkapitányságok, a határőrség, a büntetés-végrehajtási parancsnokság, a Pénzügyminisztérium, az Állami Értékpapírfelügyelet, a Kincstári Vagyonkezelő, az Ipari Minisztérium.

(10.30)

Bár ön már nyilván ingatja a fejét, mert azóta már itt is törvénytelenséget vétett miniszterelnök úr, mert kinevezett egy minisztert ipari, kereskedelmi és turisztikai miniszterré, holott ilyen minisztérium sem létezik. Tehát tessék belátni, hogy önök fölrúgják a törvényes rendet, és ezért önnek nincs alapja hivatkozni arra, hogy nem tudnak eredményt elérni a korrupció elleni harcban. Természetesen nem tudnak, mert a saját erkölcsiségük olyan alacsony szinten áll, hogy ennek ez a következménye. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)

Ön nekem személyesen adresszálva mondotta, hogy: "Mi vállaljuk a jogfolytonosságot a korábbi kormánnyal." Nem az itt a baj, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy önök a korábbi kormánnyal vállalják a jogfolytonosságot. Nekem azzal van gondom, hogy önök az azt megelőző kormányokkal jogfolytonosak egészen Rákosi Mátyástól kezdődő hatállyal. (Taps az ellenzék padsoraiban.) Itt van nekem a gondom, és ezt kifogásolom.

Úgy gondolom, hogy amit ön a magyar-román alapszerződéssel kapcsolatban mondott, hogy mi szembekerültünk a demokratikus Nyugattal, abban természetesen van részigazság; de az önök bűne miatt kerültünk szembe, mert önök nem tájékoztatták a Nyugatot arról, hogy a trianoni békediktátummal a magyarok millióit helyezték jogon kívül; és nem csak a benei dekrétumokra utalok itt a szlovák vonatkozásban: ugyanez volt a románok esetében. És én úgy gondolom, hogy ezeket a jogfosztott milliókat kellene a jogaikba visszahelyezni.

Most ön arra hivatkozik, hogy működik a koalíció, hivatkozott Kuncze Gáborra. De miért nem hivatkozik arra, hogy önök közösen csempészték vissza azt a Zemplényi Györgyöt Magyarországra, aki nemzetközi szélhámos. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.) Netántán közösen gyóntak meg a szélhámos Zemplényi Györgynek, aki Roy atya-ként jelentkezett önöknél? Én nem lennék az önök helyében erre ilyen büszke.

Ön arra hivatkozott, hogy itt szélsőségek vannak. Kérem, arra tudom az ön figyelmét felhívni, hogy van egy magyar mondás, hogy: "A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát." (Molnár Gyula közbeszól: Ez így van. Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Sajnos, miniszterelnök úr, ez az ön mondására is igaz.

Ön kötélre meg akasztásra hivatkozott. Kérem, soha senki ilyet nem mondott mi büntetőeljárásokat indítottunk azok ellen, akik ilyen rágalmakat állítottak. Önök nem mertek a büntetőbíróság elé állni, és a képviselők jogállásáról szóló törvény hiába veszi ki a rágalmazót a mentelmi jogból, önök mégis mentelmi jogban részesítették, hogy ne kelljen a bíróság előtt felelniük.

De én úgy gondolom, hogy előbb-utóbb ennek a felelősségnek mégiscsak el kell jönnie. Nagyon sajnálom, hogy az ön beszéde miatt (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) nem tudom felsorolni azt a negyven pontot, amely... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Máris befejezem: amely az önök eredménytelen politizálásának a következményei, amelyek a munkanélküliek táborától kezdve a nyugdíjasok ellehetetlenüléséig, és a gyógyszeres kezelésre szorulóknak az olyan helyzetbe hozásáig terjed, hogy ma már életmentő gyógyszert sem lehet kapni. (Akar László széttárja a karját.)

Miniszterelnök Úr! Én önnek megszereztem ezt a könyvet a Kisgazdapárt alternatív gazdasági programjáról. Ön sajnos abból nem tanult semmit. Most átadom önnek a kormánybúcsúztatót, hátha ebből fog tanulni valamit. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)