Sepsey Tamás (MDF)

1996. szeptember 23.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita ezen szakaszában számtalan ok késztet arra, hogy megszólaljak. Meg kell védeni azért az Országgyűlésnek a becsületét is. Meg kell védeni, hogy az Országgyűlés ne tárgyaljon olyan határozati javaslatokat, amelyek az én álláspontom szerint fügefalevélként értékelhetők. Azért mondom ezt a hasonlatot, mert aki a határozati javaslatba foglalt 2. pontot részletesen elolvassa és értelmezi, véleményem szerint arra a következtetésre fog jutni, hogy ez a rész tartalmilag fából vaskarika, és az égadta világon nincs erre szükség.Miről szól ugyanis ez a 2. pont? Hogy "az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy a közalapítványnak juttatandó vagyoni körről (ingatlan, muzeális értéktárgy, életjáradékra váltható kárpótlási jegy, készpénz) és annak mértékéről tárgyalásokat folytasson az érintett szervezetek képviselőivel".

Tisztelt Ház! Azért fából vaskarika ez a határozati javaslatrész, mert úgy tudjuk a sajtóból és az itt elhangzott egyes kormánypárti megnyilatkozásokból, hogy megállapodtak az érintett szervezetek a kormánnyal a vagyoni körről és annak mértékéről. Elhangzott olyan információ is csak erről sajnos az ellenzéknek igazából nincs hiteles ellenőrzési lehetősége e tekintetben , hogy egy 4 milliárd forint összegű kárpótlási jegy kerül majd átadásra.

Na most, hogyha az Országgyűléstől felhatalmazást kér arra a kormány, hogy tárgyalásokat folytasson, holott már megállapodott, akkor valóban meg kell kérdeznem a kormánypárti képviselőtársaimtól is, tényleg bólogatójánosnak képzeli a kormány az Országgyűlést? Egy befejezett folyamathoz utólag kívánja az Országgyűlés áldását adni, ahhoz és még egyszer hangsúlyozom , hogy tárgyalásokat folytasson?

Az Országgyűlés, véleményem szerint, azt megtehetné egy határozati javaslatban, hogy előírja a kormánynak, hogy folytasson tárgyalásokat és állapodjon meg. De önmagában ahhoz, hogy a kormány tárgyalhasson, amiről idáig is tárgyalt, mert ez az egész történet nem most kezdődött, hanem valójában '93 óta, mióta az Alkotmánybíróság ebben az ügyben döntött, azóta a mindenkori magyar kormány folyamatosan tárgyalt az érintett szervezetek képviselőivel. És ehhez sem korábban nem kérte az Országgyűlés felhatalmazását, sem most, idáig nem kérte az Országgyűlés felhatalmazását.

Nekem valóban meggyőződésem, hogy az Országgyűlés tekintélyének és a méltóságának a megőrzése érdekében ezt a pontot nem szabad elfogadnunk. Mert ha ilyen ügyben felhatalmazzuk a kormányt, akkor számtalan ügyben fel kell majd hatalmaznunk a kormányt, hogy bizonyos dolgokban tárgyalásokat folytathasson az érintett felekkel. Akkor az összes nemzetközi szerződés előkészítése majd országgyűlési határozati javaslat formájában ide fog kerülni, hogy fölhatalmazzuk az elkövetkezendő újabb alapszerződés megkötésére folytatandó tárgyalásokra a magyar kormányt?

(19.00)

Én remélem, hogy érzik képviselőtársaim azért, hogy az irónia mellett azért van igazság a szavaimban, és jogilag talán az államtitkár úr megint azt fogja mondani, hogy igazam van.

Ha a kormány létrehozhat egy közalapítványt, akkor tessék nekem megmondani, hogy miért kell felhatalmazni, hogy a kormány szuverén akarat elhatározásán múló közalapítvány létrehozásához miért folytathasson az Országgyűlés hozzájárulásával a kormány tárgyalásokat? A kettő nem következik egymásból, és logikailag önellentmondásos. Ez a felhatalmazás tehát értelmetlen.

Másrészt. Ha arra gondolok, hogy a későbbiek során a tárgyalások folytatásánál esetleg ez meg fogja kötni a kormány kezét, akkor nem lenne szabad a vagyoni kört például ilyen "szabatosan" meghatározni. A szabatost idézőjelbe teszem, megmondom miért. Egyrészt, mert nem tudom lehet, hogy majd képviselőtársaim ki fognak oktatni , hogy igazából mit jelent a muzeális értéktárgy, és mire tudja ezt a közalapítvány használni? Mert muzeális tárgyról hallottam már. Az értéktárgyról kevésbé. Lehet hogy az alatt az ékszert érti a határozati javaslatnak a megfogalmazója. De muzeálisnak kell lenni, ami azt jelenti, hogy legalább mondjuk a múlt században kellett annak az ékszernek létrejönnie, tehát akkor kellett csinálni azt az ékszert. Ezzel viszont mit fog csinálni a közalapítvány, tisztelt képviselőtársak? Ki fogja állítani, és belépődíjat fog szedni a látogatóktól, hogy az ebből befolyt összeget fogja odaadni a rászorultaknak?

Én azt hiszem, hogy ez nem jó megoldás. El fogja adni a muzeális értéktárgyat? Hát akkor jobb, hogyha a közalapítványnak készpénzt ad az állam, és nem terheli azzal sem a törvényhozást, sem később különféle szervezeteket, hogy a muzeális értéktárgyat értékesítsék, és az abból befolyt vételár fordítódjék a közalapítvány céljaira.

Persze kénytelen vagyok megint egy kicsit incselkedni képviselőtársaimmal, lehet, hogy emögött az van, amiről ma az ország közvéleménye tudomást szerzett, hogy az ÁPV Rt. több milliárd forintért bíz meg egy közvetítőt, hogy bizonyos feladatokat elvégezzen. Lehet hogy a muzeális értéktárgyat majd bizományos útján fogják értékesíteni, és ez a haszon ez aztán másé lesz, nem pedig a közalapítványé. Tehát itt a muzeális értéktárgy fogalmával igazából nem lehet mit kezdeni. Az ingatlannal igen, az elképzelhető, hogy egy olyan ingatlant fog kapni ez a közalapítvány, amelyiknek a működtetésével, kiadásával rendszeres bevételhez fog jutni. Ezzel nincs probléma.

A másik viszont az életjáradékra váltható kárpótlási jegynek a fogalma. Kétfajta kárpótlás volt idáig Magyarországon, a vagyoni jogosultaké és a politikai üldözötteké. A politikai üldözöttek nem kaptak olyan kárpótlási jegyet, amelyik életjáradékra váltható lenne, mert az esetükben a kárpótlásnak két formája volt, vagy életjáradék, vagy kárpótlási jegy.

A vagyoni sérelmet szenvedettek kaptak kárpótlási jegyet, amelyik felhasználását tekintve viszont lehetett olyan, amelyen földet vettek, lehetett életjáradékra váltható, önkormányzati lakás megvásárlásra fölhasználhatták, s a privatizációkban volt a korlátlan lehetőség. Valamint nyilvánvalóan eladható is volt az a kárpótlási jegy. De olyan, hogy életjáradékra váltható kárpótlási jegy, nincs.

De most olyan fölhatalmazást adni a kormánynak, hogy olyan vagyonról tárgyaljon, ami nincs, hát ez lehet, hogy belefér a kormányzat elképzeléseibe, de én azt hiszem, hogy ez megint nem jó, hogyha az Országgyűlés ehhez adja a felhatalmazását. Elképzelhető és én nem vitatom , hogy majd lesz egy olyan konstrukció, amely a kárpótlási jegy tekintetében különleges szabályokat akar alkalmazni. De hát várjuk meg, hogy az a konstrukció létrejöjjön, várjuk meg, hogy az Országgyűlés elfogadja. És majd akkor lehet egyébként tárgyalni erről. De ha a kormány annyira biztos benne, hogy el fogja fogadni ezt az Országgyűlés, akkor mi szükség van erre a határozati javaslatra? Akkor a kormány terjessze be azokat a törvényjavaslatokat, amelyek ezekről szólnak, és majd akkor a konkrét ügyekről lehet vitatkozni.

Nyelvhelyességi szempontból pedig megint hadd utaljak arra, hogy a vagyoni kör s annak mértékéről nem lehet tárgyalni. A vagyon mértékéről lehet tárgyalni tisztelt képviselőtársaim , a vagyoni kör mértékéről nehéz. Kimaradt egyébként a vagyoni kör felsorolásából például az a vagyontömeg, amelyet részvényhányad testesít meg vagy üzletrész. Tudjuk jól, hogy a korábbi Országgyűlés, a jelenlegi Országgyűlés is több esetben rendelkezett vagyonátadásról. Például a nemrég becsatolt költségvetés módosítása fog szólni arról, hogy a kisebbségi önkormányzatok kapnak egy bizonyos forint értékű vagyontömeget az ÁPV Rt.-től.

Én úgy gondolom, ugye a társadalombiztosítás is kapott vagyontömeget, meg folyamatosan kap még vagyontömeget. Nem célszerű tehát adott esetben a közalapítvány működtetése szempontjából szükséges vagyontömeg fogalmát így leszűkíteni, és bizonyos vagyoni kategóriákat megfogalmazni, hanem ha a kormány megteheti, hogy létrehoz közalapítványt, megteheti, hogy vagyonhoz fogja juttatni azt a közalapítványt, akkor bízzuk rá képviselőtársaim, hogy hogyan és miként gondolja.

Én azt hiszem, hogy ebből a pontból is látható, hogy ez a határozati javaslat nem azt a célt szolgálja, amit eredetileg a jó szándékú képviselők ennek a határozati javaslatnak tulajdonítanak. Nem a kérdésnek a megnyugtató és a végleges rendezését, hanem egy olyan felmutatható alibidokumentum, amely hátráltatja azt, hogy az érintettek minél hamarabb ebből a közalapítványból valamihez hozzájussanak. Akármennyire ingatják kormánypárti képviselőtársaim közül egyesek a fejüket, ez valóban így van, mert ha itt lenne a közalapítványnak a tervezete, a kormány elfogadta volna, akkor mi már azokat a törvénymódosításokat tárgyalnánk, amelyek adott esetben a vagyoni körről szólnak, nem pedig még mindig csak elvekről.

Hozzá kell tennem, hogy ami hiányzik ebből a határozati javaslatból, az nagyon hiányzik. Nincs benne sem a részlegesség, sem a szakaszosság, sem az, hogy Magyarországon lehet ezt fölhasználni, mindaz, ami valóban szükséges és lényeges lenne. Amit a kormány beterjesztett, az sajnos, ebben a formájában elfogadhatatlan. Köszönöm szépen.