Bakonyi Tibor (MSZP)
BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Véleményünk szerint a lakás-takarékpénztárakról szóló törvénytervezet a kormány lakáskoncepciójának részeként alkalmas arra, hogy a kormánykoalíció gazdaságpolitikai céljait sűrítve is kifejezze.Mivel tudom ezt az állítást alátámasztani? Egy: a lakás-takarékpénztári törvénytervezet segít egy nagyon fontos probléma, a lakáshelyzet megoldásában, ahol a jelenlegi támogatási formák jelentősége, hatása csökken. Kettő: csökkenti az állam kiadásait, megtartva viszont annak szerepvállalását úgy, hogy a csökkentett lakás célú kiadásokat jóval hatékonyabban használja fel. Három: segíti az állampolgárok, kifejezetten a középosztály vagyonosodását. Négy: nemzetgazdasági szinten a megtakarítások növekedésével, a keresleti szerkezet átalakulásával jár. Csökkenti a személyes fogyasztást és növeli az építési, beruházási javak keresletét. Öt: középtávú megtakarításokat indukál, segítve ezzel a monetáris célok elérését. Hat: stabilizálja az építőanyag-ipari keresletet, ezzel a gazdasági konjunktúrát. Hét: bővíti, fejleszti a pénzpiaci rendszert s ennek integrációját. Nyolc: végül, elsősorban az Európába történő integrálódásunkat segíti.
Korábban a képviselőtársaim hozzászólásukban megemlítették, hogy a kormánynak nincsen lakáspolitikai koncepció-, elképzeléssora. Azért hadd említsek néhány olyan konkrét elképzelést, ami már kormányhatározat szintjén megjelent! Csak azért, hogy felelevenítsem itt tisztelt képviselőtársaim emlékezetét.
(19.40)
Az 1074/1996. számú kormányhatározatról van szó, amelyben az alábbiakat találjuk meg: az összes lakás célú kiadás arányát az állami költségvetésben középtávon a kiadási főösszeg 4 százalékán kell stabilizálni. Új kiadási célokról, illetőleg a mértékek emeléséről a mai elkötelezettség csökkentésének függvényében hozhatunk döntést. A költségvetés lakás célú kiadásairól évente a költségvetés előkészítése során olyan modell alapján kell dönteni, amely bemutatja a különböző változatok hatásait. A döntéshez figyelembe kell venni az Országos Lakáspolitikai Tanács véleményét, ajánlásait. A lakásfinanszírozás még hiányzó intézmények létrehozása érdekében a következő törvényjavaslatokat kell előkészíteni: a) a jelzáloghitelezésről, ami benyújtásra került, b) a lakás-takarékpénztárról, amiről most tárgyalunk.
Meg kell vizsgálni a hitelbiztosítéki intézmény és a lakás-takarékpénztár létrehozásának célszerűségét és feltételeit. Ennek alapján javaslatot kell tenni a szükséges intézkedésekre. Erről is beszélünk konkrétan. A fejlesztési koncepcióval összhangban kell vizsgálni a társasházak, a lakásszövetkezetek működéséről és gazdálkodásáról szóló jogszabályokat, és javaslatokat kell tenni a működésük, határozathozataluk hatékonyságának javítására. Ez a javaslatsor előkészítés alatt áll, '97 tavaszáig a kormány ezt a törvényjavaslatot be fogja nyújtani. Létre kell hozni a lakásszektor önkormányzati bevételeinek és kiadásainak nyilvántartási és beszámolási rendszerét. Meg kell vizsgálni az ingatlanok helyi adóztatás keretében történő értékalapú adóztatásának feltételeit, és ennek alapján javaslatot kell tenni a bevezetés módjára és ütemezésére.
Annak érdekében, hogy az önkormányzatok kellő támogatást adhassanak a szociális körülményeik folytán rászorultak, különösen a hátrányos helyzetűek és fiatal házasok lakhatásának megoldásához, a települési önkormányzatok lakásellátási programjainak kidolgozásához módszertani segédanyagot készít majd a kormány a szociálisan hátrányos helyzetű, valamint tőkével nem rendelkező fiatal köztük cigány családok lakhatási lehetőségének bővítése érdekében. Vizsgálni kell azokat a feltételeket, amelyek között a minőségi lakásépítéssel felszabaduló lakásállomány a jelzett célra hasznosul. Az eddigi kezdeményezésüket, például a Jóléti Szolgálati Alapítvány, valamint az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat építési programja is, figyelembe véve a kormányzati, önkormányzati, gazdasági és civil szféra összekapcsolásával, kísérleti program alapján ki kell dolgozni a szélesebb körben javasolható megoldásokat.
Felmérési módszert és programmintát kell készíteni a települési önkormányzatok, valamint a társasházak és lakásszövetkezetek részére, felújítási szükséglet tervezéséhez, a források biztosításához, a munkák ütemezéséhez és szervezéséhez.
Meg kell vizsgálni a tömbrehabilitációs mintaprogramok Phare segítségével történő elvégzésének lehetőségét. Biztosítani kell fejlesztési koncepció megvalósulásának mérését, és ennek érdekében a szükséges területeken a lakásstatisztikát korszerűsíteni kell. A továbbfejlesztés iránya a piaci folyamatok megfigyelését szolgáló, a lakásforgalom jellemzőit mérő információs szolgáltatás kiépítése.
Vizsgálni kell a lakásstatisztika kiegészítésének lehetőségét, a lakáshelyzet speciális összefüggéseinek elemzését és megfigyelését lehetővé tevő jelzőszámok, lakásindikátorok rendszerében.
Ezeket, elnézést kérek, hogy hosszan felsoroltam, de elég sok kritika érte mind a két kormánypártot, hogy nem kíván foglalkozni a lakáshelyzet javításával és a lakáshoz jutás esélyének növelésével. Ezeket csak azért próbáltam így tételesen felsorolni, hogy az elkövetkezendő két évben mindezekkel a programokkal a kormány foglalkozni fog, és ezek meg fognak itt a parlamentben törvénytervezet formájában jelenni, úgyhogy felhívnám a tisztelt ellenzék figyelmét ezekre, a várható elkövetkezendő feladatok megvalósulására.
Tehát a kormányrendelet általános és részletes szabályokat alkot, amelyek egységes, átfogó intézkedési tervet alkotnak. A lakás-takarékpénztárakról szóló törvénytervezet e koncepció önálló, Európában jól bevált, hatékony eleme. Olyan lépés, amely megalapozza a szükséges fordulatot a lakásszektor finanszírozásában, mert törvényi szintű szabályozást nyújt a lakásfinanszírozásról, zárt rendszer, egyéb, kereskedelmi-hitelbanki kockázatok nélkül. Nemzetgazdaságilag hasznos, Európában elterjedt, sikeres, támogatott, amelynek bevezetése önmagában is sikereket ígér, így közvetlenül nem függ a koncepció további elemeitől.
A lakás-takarékpénztár néhány aspektusáról szeretnék most beszélni. Állami támogatás. Az állami támogatás mottója a következő lehetne: segíts magadon, az állam is megsegít. A lakástakarékpénztár-rendszer lényege a kollektív önsegélyezés, hiszen a megtakarítások lesznek az alapjai mások hitelfelvételének. Mivel mind a megtakarítási szakaszban, mind a hitelszakaszban állandó, alacsony kamatlábak kerülnek kikötésre, ezért ez a szerződéses megtakarítási kamatláb nem elég ösztönző önmagában a betétek elhelyezésére. Ezért szükség van állami támogatásra, amely azonban komoly, áttételes mechanizmust is elindít.
Mivel az állami támogatás csak a megtakarítások alapján jár, tehát megtakarításra ösztönöz. Egyszerűen belátható, hogy 4 év alatt 144 ezer forint, 40 százalékos állami támogatás, 360 ezer forint megtakarításra ösztönöz, és összességében több mint 1 millió forint finanszírozási lehetőséget indukál. Ez összességében 7,2 áttételnek, ez a keynesi emelő hatásnak felel meg.
Az állami támogatás aránya, nagysága és állandósága tehát rendkívül fontos a rendszer megbízható működése szempontjából. Az állami támogatás mértékét a benyújtott törvényjavaslat nem a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényben, hanem kormányrendeletben kívánja szabályozni, amely azonban némi bizalmatlanságot kelt, amely ebben az esetben az alapvető bizalomra épülne, és az üzletágban káros hatású lehetne. Az állami támogatás mértékének kormányrendeleti szabályozása azt az üzenetet közvetíti felénk, hogy a befektetésük hozama szempontjából meghatározó jelentőségű állami támogatás gyakran és kiszámíthatatlanul csökkenhet. Ez a konstrukció alapértékeit veszélyezteti. Ezért célszerű, ha az állami támogatás mértékét a lakás-takarékpénztári törvény szabályozza. Az állami támogatás mértéke azért is többek között megfontolást igényel, mivel több ellenzéki képviselő pontosan ezen a ponton támadja a rendszert, és erre alapozza, hogy ez a rendszer sikertelen lesz. A betételhelyezéshez nyújtott állami támogatás mértéke az üzletág indulása és más megtakarítási formákkal való versenyképessége szempontjából is meghatározó.
Az eddigi többéves előkészítő munka az állami támogatásnak az éves betétbefizetés 40 százalékában meghatározott mértékével és maximum 36 ezer forinttal számolt. Ez a mérték a jelenlegi lakás-előtakarékossági konstrukcióhoz nyújtott állami támogatáshoz képest 20 százalék adókedvezmény és még 70 százalékos hiteltörlesztési támogatás nagyarányú visszalépést jelent. A jelenlegi kormányzati elképzelésekben a kormány azonban csupán 30 százalékos állami támogatást javasol. A 30 százalékos állami támogatás már kérdésessé teszi a lakás-takarékpénztárak versenyképességét a középtávon reálisan várható infláció mellett. Rendkívül kedvezőtlen lenne a támogatás csökkentésének szociális hatása is. A maximálisan igénybe vehető 36 ezer forintos éves állami támogatás megszerzése érdekében a magasabb jövedelműek könnyedén fokozzák befizetéseiket. Ezzel szemben az alacsony jövedelműek erre nem képesek. Így számukra az alacsonyabb, 30 százalékos mérték mellett kifizetett állami támogatás csökken, gazdagabbakra koncentrálódik, a szegényebbek egyre inkább kiszorulnak ebből a támogatási formából. Szabad felhasználás, mint ahogy ellenzéki képviselőtársaim is felvetették ennek szükségességét, hiszen a törvényjavaslat a megtakarított pénzeszközök felhasználását szigorúan lakás céljához köti.
(19.50)
Ez helyes, hiszen az egész rendszer a lakásvagyon gyarapítására, fejlesztése érdekében jön létre. Annak érdekében, hogy a lakás célra gyűjtő személy a betétje utáni állami támogatást kapjon, minimum 4 évet takarékoskodnia kell. A 4 év viszont elég hosszú időtartam ahhoz, hogy közben valakinek megváltozzon az élethelyzete, például lakás célra kezdett gyűjteni a gyermekeinek, de ők időközben önállóan teremtettek új otthont, az összegyűjtött pénzt a jövedelmük kiegészítésére kell fordítani s a többi. Célszerű lenne ezért a rendszerben lehetővé tenni, hogy ha valaki meghatározott, hosszabb ideig, például 8 éven keresztül takarékoskodott, akkor abban az esetben is megkaphassa az állami támogatást, ha betétjét nem lakás céljára használta fel. Ellenkező esetben csak az alacsony kamatozású megtakarítását vehetné fel, ami egy hosszú időtartamú megtakarítást követően igen előnytelen. Amennyiben ezt a lehetőséget a törvényjavaslat nem biztosítja, akkor elriaszthatja a megtakarítástól azokat a személyeket, akik bizonytalanok még betétjük, megtakarításuk pontos felhasználásában.
Ellenérvként vetődhetne fel, hogy a módosító javaslat szerint állami támogatásban részesül az, aki nem is lakás céljára használja fel a betétjét, holott a költségvetés csak ilyen irányú felhasználást támogat. Hiszen nem lehet megfeledkezni arról, hogy az ilyen megtakarító hosszú ideig a közösség rendelkezésére bocsátotta a pénzét, tehát más, korábbi megtakarítók lakáshitelezését segítette. Hiszen a hitel csak lakás célra nyújtható. Nem személyes fogyasztásra költötte, és igen alacsony kamaton tartotta. Tehát az ilyen pénz nem kerül ki a lakásfinanszírozás rendszeréből. Megemlíthető még, hogy azokban az országokban, ahol a lakás-takarékpénztáraknak ez a rendszere működik, ott mindenütt biztosítják, hogy a hosszabb megtakarítási idő után a megtakarító ne veszítse el az állami támogatást.
Biztonság. A lakás-takarékpénztárak speciális hitelintézetként jól beilleszkednek a hitelintézeti rendszerbe, és többszöri biztonságot nyújtanak az ügyfeleiknek.
Részvényesi kör. Az első tapasztalatok szerint a lakás-takarékpénztár üzleti tevékenységében, illetve a lakossági hitelezésben járatos jó nevű, megbízható pénzintézetek kívánnak e piaci szegmensben aktívvá válni. Így a lakás-takarékpénztárak a részvényeseiken keresztül szorosan kötődnek majd a hitelintézetekhez, biztosítókhoz, biztosító pénztárakhoz. Ezek a részvényesek garanciát jelentenek az optimális ügyfélkiszolgálásra.
Felügyeletengedélyezési eljárás során vizsgálja például az ügyfélszabályzatukat is, így az ügyfél nem vállal kockázatot a szerződés megkötésekor. A felügyelet különleges jogkörrel felruházott ellenőrt nevez ki. A lakás-takarékpénztár tevékenységét a hitelintézeti törvény szerint végzi, megképez minden előírt kockázati céltartalékot. A lakás-takarékpénztár a hitelintézeti törvény előírásait meghaladóan kiegyenlítési céltartalékot képez az üzleti ingadozásból származó bizonytalanságok kiküszöbölésére. Így véleményem szerint egyes képviselőtársammal ellentétben nincs szükség a konkrét üzleti konstrukció feltételeinek törvényi szabályozására, hiszen azt a banki, biztosítási termékekhez hasonlóan az üzletszabályzatok, konkrét egyedi szerződések tartalmazzák majd.
Összefoglalva: véleményünk szerint a tehát a lakás-takarékpénztár törvénytervezet gazdaságpolitikailag hasznos célokat szolgál. Jelentősen kevesebb állami támogatással, de látványos és széles lakossági rétegek által ellenőrizhető egyenlő feltételekkel, így a módosító javaslatokkal kiegészítve amelyek a rendszer lényegét nem befolyásolják célszerű a tisztelt Országgyűlésnek támogatnia. A törvény elfogadásával véleményem szerint fontos lépést teszünk egy működőképes és hatékony rendszer kialakítására. Azt gondolom, az elmondottak alapján hasznos lenne végiggondolni, hogy a lakás-takarékpénztár intézményének létrehozása többpárti konszenzussal jöhetne létre, hiszen ezt az intézményrendszert a lakosság régóta várja. Talán módosító indítványokkal közösen ezt működőképessé, jobbá tehetjük. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)