Balsay István (Fidesz)

1996. szeptember 29.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Dr. Gyuricza Béla képviselőtársamnak a hozzászólását is elmondom, így időtakarékosság címén nagyon értékes pontokat szerzek a Fidesz-Magyar Polgári Párt részére.Már általam nagyra értékelt Kósa Lajos képviselőtársam, a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleményét ismertette az 1996. évi költségvetésről, amely nem pótköltségvetés. A nem pótköltségvetés költségvetés-módosításának néhány részletét emelném ki azzal a megjegyzéssel, hogy örülök, hogy a '95-ös zárszámadás után tudunk erre rátérni, mert láthatóan néhány összehasonlításból különös tekintettel az önkormányzatok tekintetében és néhány, a mai és a múltkori ÁPV Rt.-vel napirend előtt tett megállapításból is , messzemenő következtetéseket lehet levonni.

Ha egy kisebb önkormányzat készítette volna ezt a költségvetést, és mondjuk 100-as nagyságrenddel vagy még kisebb összegekről lenne szó, akkor ezt úgy lehetne jellemezni, hogy a polgármester úr vagy az alpolgármester, aki beterjeszti, néhány szépségtapaszt, néhány olyan előterjesztési tételt is beterjeszt hozzá, amellyel a képviselőtestület szimpátiájának és szavazatának az elnyerésére számít. De döntő mértékben ez a körülbelül 150 milliárd forintot megmozgató költségvetési módosítás, a napirendi vitákat Tocsik Márta-, önkormányzatok-, ÁPV Rt.vitát figyelembe véve, megítélésem szerint az ÁPV Rt.nek korlátlan és több mint 100 milliárdos felhatalmazást jelent, ezzel kikerülve a parlament és a parlament bizottságainak az éber ellenőrzése alól.

Úgy gondolom, hogy az 1992. július elsejét megelőző munkaviszonyok beszámításával összefüggően a fegyveres szervek hivatásos állományánál, a költségvetési szerveknél, az APEH-nél, a munka törvénykönyve alapján foglalkoztatottaknál a költségvetési módosítási javaslatban odaítélt 1000 millió forintnak rendkívüli közalkalmazotti keresetemelésre, valamint a minimálbér emelésére , ennek majdnem minden képviselő örül, és gondolom, hogy támogatja. Ez abba a serpenyőbe tartozik, amely szerintem e törvénymódosítás elfogadottságát jelenti aki ez ellen szavazna, az pedig szinte ez a társaság, ez a csoport, ez a közösség megvetését vívná ki maga iránt.

Azt sajnálom, hogy Bauer Tamás képviselőtársam nincs ma itt, mert hogyha a Fidesz tenne ilyen módosító javaslatot, akkor ő felállna és felolvasna a Fidesz összes kiadványából erre vonatkozó részeket, és megállapítaná, hogy a Fidesz már megint népszerűség-hajhászó és költségvetési kereteket szétvető javaslatokat tesz, holott most ez az általuk is támogatott tétel a kormány előterjesztésében van. De hát mindjárt más így a beállítás.

(20.00)

(A jegyzői székben Szili Sándort dr. Kiss Róbert váltja fel.)

Ugyanígy támogatandónak tartjuk a költségvetés módosításában azt is amelyről Gyuricza Béla képviselőtársam kívánt szólni , hogy az egyszer már meghirdetett és az állam tulajdonában, a Honvédelmi Minisztérium kezelésében lévő ingatlanok hasznosításánál az önkormányzatok kerülhessenek olyan helyzetbe megelőzendő újabb kiadásokat, közkiadásokat , hogy megkaphassák ezeknek az ingatlanoknak, amelyeket már egyszer meghirdettek, térítés nélkül is a hasznosítási jogát, és ezzel gyarapítsák a hely foglalkoztatási mérlegét vagy intézményellátottságát, vagy ipari parkot, vagy fejlesztési terveket dolgozzanak ki.

Támogatjuk azt is, hogy a kis- és középvállalkozások fejlesztéseire, kamattérítéseire, ha nem is túlságosan nagy, de jelentős költségvetési forrás, mintegy hétmilliárd forint kerüljön meghatározásra. Azt szeretnénk, hogyha ez a forrás amely a gazdaságfejlesztési pályázati rendszer keretében, valamint egy versenyképes termékstruktúrát eredményező beruházások megvalósítására szolgálna az eddigi gyakorlattól eltérően szélesebb körben és mindenki számára, aki megfelelő feltételekkel rendelkező lehet, elérhető lenne.

Támogatjuk azt is, hogy megkezdődjön az M3-as autópálya építése. A Fidesz-Magyar Polgári Párt azonban ezt a másfél milliárd forintot nem azért kevesli, mert ebben az évben ennél többet lehetne beépíteni, hanem nagyon lassan és vontatottan indul meg az úthálózat és a közlekedéshálózat korszerűsítése.

Úgy gondoljuk, hogy szükségesebb lenne egyedi költségvetési injekciókon és elhatározásokon, pártértekezletek döntésén túlmenően egy egész országra kiható és törvényben rögzített kerettervre, ami meghatározná mind a közlekedési hálózatnak, mind az infrastruktúrának a fejlesztését. Elkerülhető lenne így, hogy százszoros, kétszázszoros áron vásároljanak vissza földterületeket, amelyeket az egyik évben kárpótlás címén vagy más címen kiadtak, és kialakuljanak a nagy történetíróink könyvéből ismert telekspekulációk. De ezen már túl vagyunk sajnos.

Mi azt nem tartjuk helyesnek, ami a gondolatjelek között megjelenik, hogy ismét a díjas rendszerűt erőlteti a kormány, ahelyett hogy egy ausztriai mintához hasonló, címkés, matricás rendszer kialakításával járulna hozzá a már elindult koncessziós, díjas rendszerű autópályák fejlesztéséhez.

Ezzel a szisztémával, ami az M1-es, M5-ös, M3-as, M7-es és sorolhatnám tovább a fejlődő, ma még nem autópálya-hálózatunkat, ismételten bebizonyítjuk, hogy ez a kormány ebben az időszakban csak rendkívül magas bevételekkel, illetve koncesszióba adott és a koncesszornak a gondjára bízott bevétellel tudja csak elképzelni a fejlesztést. Ez rendkívül nagy feszültségeket jelent, nemcsak polgári értelemben, hanem az autópályák mellett lévő települések lakóinak keserűséget és szomorúságot fog okozni.

Az előirányzatok közül támogatjuk azt is, hogy a Körös-völgyi és a felső-tiszai árvízveszélyes területeken történjen meg az intézkedés a gátak, védőművek erősítésére. Ennél azonban milliárdokkal nagyobb igénye van az árvízvédelemnek. Mi minden alkalommal elmondjuk, hogy Magyarország árvízvédett területei többszöröse a holland területnek, amelyről ország-világ beszél, a tengertől elfoglalt területek biztonságáról és védelméről.

Ezzel egyidejűleg nagyon fontosnak tartjuk azt is, amit a román-magyar alapszerződésnél és az azt követő külön szerződéseknél is kihangsúlyoztunk, hogy a nagy kormányzati beruházások, befektetések mellett a román és a magyar fél együttműködése szükséges, hogy az árvízveszélyes és a környezetre ártalmas helyzetek megakadályozhatók, megelőzhetők legyenek.

A Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság kezelésében levő állami vagyon őrzése, hasznosítása jelentős tételeket vesz el, így számomra nem ekvivalens a két területen a költségvetési törvény módosítása, amely további 500 millió forintot szán a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság működéséhez, őrzéséhez, felhasználásához, amíg és itt gondolok mondjuk a volt orosz laktanyáknak vagy a munkásőrlaktanyák hasznosítására a haderőreform keretében, a már előbb elmondott, általunk is támogatott javaslatot teszi.

Miért nem lehet egyidejűleg a magyar laktanyák vagy a magyar hadi objektumok felszabadításával a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság kezelésében lévő állami vagyonnak is az átadását szorgalmazni az önkormányzatoknak, hogy egy korrekt megállapodással a hasznosítás, értékesítés ne a költségvetést terhelje, és minél hamarabb kerüljön be a terület- és településfejlesztésnek a lehetőségei közé.

Az önkormányzatok a '96. évi költségvetésnek a módosítása kapcsán már '95-ről beszéltem, amely hibákat el kellene kerülni '96-ban. Óhatatlanul ez a szisztéma ami az önkormányzatok finanszírozását jelenti magában hordozza a költségvetésnek szükséges reagálásait és a korrekcióit is. Az a rendszer, önkormányzati, finanszírozási rendszer, amely 731 önkormányzatnál állapít meg forráshiányt önhibáján kívül, azzal a rendszerrel valami baj van.

Való igaz, hogy nem következett be, hogy önkormányzatok csődbe mentek. Való igaz az, hogy a költségvetés indulásánál a kormány egy rendkívül alacsony összeget határozott meg, illetve a parlament fogadott el, és erre a közel négymilliárd forintos újabb forráshiány-kiegészítésre az önkormányzatoknak már nagy szükségük van.

Támogatjuk, de egyben jelezzük azt is, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítására van szükség. Nemcsak azért, mert ennyi forráshiányos önkormányzat van, hanem azért is, mert ez a rendszer magában hordozza, magán viseli azt, hogy rákényszeríti a településeket arra, hogy ne mindig törvényes eszközökkel jussanak hozzá a település fenntartásához, fejlesztéséhez szükséges forrásokhoz.

Az az önkormányzat közel ezer vagy hétszáz vagy nyolcszáz, de majdnem egyharmada a magyar önkormányzatoknak , amely önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe, annak a kiindulópontja, hogy forráshiányos. A forráshiányos önkormányzatnak elvileg nincsenek alapjai, hogy a fejlesztéshez hozzátegye a saját részt.

Ez év augusztus 30-áig rendkívül lehetetlen határidővel be kellett adni a területfejlesztési pályázatokat a regionális fejlesztési tanácsoknak. Hogy adhat be egy olyan önkormányzat pályázatot, amelynek nincs saját forrása, amely önhibáján kívül hátrányos helyzetben van? Nyilván ez jelzi a nehéz helyzetét, de ugyanakkor ez a nehéz helyzetben lévő önkormányzat a fejlesztés elhalasztására kényszerül, vagy nem fejleszthet, és ezzel továbbra is súlyosabbá teszi a helyzetét.

Magyarán mondva: több rendszernek, a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak, az önkormányzatoknak a működési, fejlesztési, céltámogatási és az önhibáján kívüli finanszírozási rendszerét át kell gondolnia és össze kell hangolnia, hogy ne kényszerüljenek arra önkormányzatok, hogy törvényszegés miatt bírálat tárgyává kerüljenek.

Az is megállapítható, hogy az önkormányzatok többsége esetében, főleg a keleti országrészben, de vannak a nyugati megyékben is olyan önkormányzatok, ahol hátrányos helyzetükből saját maguk nem képesek kilépni. Megvizsgálva az önkormányzatok finanszírozási rendszerét, azt állapítottam meg, hogy nagyon sok területen hozzászoknak az önkormányzatok az állam, a központi források minden határon túli támogatásához.

(20.10)

Nem azt mondom, hogy Magyarországon kettészakadt az önkormányzati rendszer, hanem azt mondom, hogy vannak önkormányzati típusú önkormányzatok, vannak helyhatósági típusú önkormányzatok, és nagyon sok helyen egyfajta tanácsi szemlélet és gazdálkodás került vissza, amikor már minden forrás az államtól, a központi hatalomtól, néhány esetben már a megyétől is érkezett. Ezt az irányt nem szabad a magyar parlamentnek felvállalni.

Feltétlenül fontosnak tartom, hogy okulva az ez évi önkormányzati költségvetés problémáiról, a parlament fogadja el azokat a kezdeményezéseket, amelyről már lehetett hallani, hogy a 6 százalék helyett 15 százalék, majd 13 százalék, amely nem teszi szükségessé, hogy év közben egy nehéz áttekinthető, nehezen tervezhető, és nem idézem azokat, amelyeket a '95. évi zárszámadásnál az ÁSZ-vizsgálat alapján elmondtunk, hogy ezek megakadályozhatók legyenek.

A hallgatók kedvéért is szeretném mondani azt, hogy az ÁPV Rt.-ről szóló fejezetben a kormány igen komoly és nagy összegű meghatározásokat kíván a parlamenttel jóváhagyatni.

Nem is csak az összegek nagysága az, ami a figyelmet erre a területre fordítja, hanem az, hogy milyen módon ad felhatalmazást az ÁPV Rt. igazgatóságának egy-egy területen.

Én úgy gondolom, hogy többségünk egyetérthet azzal, hogy itt a privatizációs, jelentős többletbevételből elsősorban a most már költségvetésünknek nagy részét kitevő államadósság és belső adósság csökkentésére kell fordítani. A többség, gondolom, ezt elfogadja. Azt is elfogadom a magam részéről, hogy mintegy 41 milliárd forintos tartalékot kell képeznünk. De az már az én harcedzett idegrendszeremnek is sok, hogy a privatizációs kiadásokra újabb 17 milliárd forintot javasolt ez a költségvetés, a reorganizációs kiadásokra pedig 13 milliárd forintot, legalábbis az én anyagomban ezek a számok láthatók.

A reorganizációs kiadások, költségek között, valamint a privatizációt közvetlenül előkészítő kiadások között néhány olyan tétel van, amelyben a parlament nagyon nehezen tudja ellenőrizni a tartósan állami tulajdonban való társaság esetében tulajdonosi segítségnyújtás vagy átmeneti segítségnyújtásnak a hatásait, de az is érdekes számomra, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága a rendelkezésre álló összegeken belül 200 millió forintig egyedi döntéseket hozhat.

Lehetséges, hogy a parlament egyik bizottsága sem képes arra, hogy ezeket a döntéseket a döntések a szigorúan bizalmas, üzleti tárgyalások keretében soron kövesse.

De én ismerem a honvédelmi bizottság nagyon feszes és komoly működését, vagy az önkormányzatét is, és nem ekkora tételeken megy a vita, és megy annak az igénynek a teljesítése és kiteljesedése, hogy a parlament és annak bizottságai ezekre a döntésekre hatással legyenek. 200 millió forintig egyedi döntéseket hozhat. Ezek a döntések éves szinten nem haladhatják meg a hárommilliárd forintot összesen.

Egy másik vesszőparipám, ami ebben az anyagban szerepel, és lehet, hogy hallják, jelentős reorganizációs tétel a borsodi térség acélipari reorganizációjához kapcsolódik. Én soron követtem az elmúlt négy-öt év reorganizációs adatait, és úgy érzem, hogy 32 milliárd körül tarthattunk e szám megjelenéséig, és most ehhez jön hozzá a nyolcmilliárd forint. Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy ebben vannak más tételek is. De a nagyságrendben ez igaz.

Azt is szeretném mondani, hogy kifejezetten személy szerint is támogatom, és segítséget nyújtok ahhoz, hogy a borsodi iparvidék területfejlesztése és rehabilitációja kimozduljon a holtpontról, és vannak is már ilyen eredmények és erőfeszítések. Elsősorban az ott élőknek, de a kormánybiztosnak is a munkája alapján. Össze kellene vetni azonban azt, hogy '96. évre nyolcmilliárd forintot borsodi reorganizációra fordítunk, és ugyanakkor beadjuk mondjuk az európai uniós, integrációs kérdőívre adott válaszoknál, hogy milyen teljesítőképességet szánunk majd a magyar acéliparnak, a magyar mezőgazdaságnak és másoknak. És a kettő között óriási ellentmondás van.

Én azt javasolnám államtitkár úrnak, hogy meg kell gondolni a Reorganizációs Alapnak az ilyen mértékű megállapítását, és ilyen mértékben az ÁPV Rt. igazgatóságnak a szabad rendelkezési jogát. Ezt a sort folytatom azzal is, hogy az állami vagyonból a települési önkormányzatokat a belterületi föld értékének megfelelő részesedés illeti meg.

És tényleg már mindenki, talán minden járókelő ismeri itt az ÁPV Rt. és az önkormányzatok között kialakult feszültséget. Ebben az anyagban tíz- és tizenötmillió forint kifizetésével számol a parlament által várhatóan elfogadásra kerülő költségvetés, egy másik helyen ugyanez a tétel 54 milliárd forintban van meghatározva. Azt is hallhattuk Suchman Tamás miniszter úrtól, hogy ennek mintegy 20-30 százalékát takarította meg a megtakarító az állam javára, és ennek a 10 százalékát kaphatja meg. Melyik számok az igazak? Ebben az is áll, hogy az ÁPV Rt. igyekszik '96-ban ennek eleget tenni. Egy másik megnyilatkozásban pedig azt hallottam, hogy ebben az évben a megyei önkormányzatok volt tanácsi alapítású vállalatai után járó kötelezettség felének tud eleget tenni a költségvetés és az ÁPV Rt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelettel kérem, hogy az ÁPV Rt.-nél a helyi önkormányzatokat illető részeknél öntsünk tiszta vizet úgy a pohárba, hogy mi illeti meg a törvény erejénél fogva ahogy az önkormányzati törvény fogalmazott, de azóta sok víz lefolyt a Dunán , e törvény erejénél fogva az önkormányzatokat, mennyit kell és mennyit akar kifizetni ebből az ÁPV Rt. És itt ne az önkormányzatok típusai szerint, és ne annak a pártállása szerint, és ne annak a különböző közelsége szerint történjenek a kifizetések, hanem legyen benne a parlament vagy a parlament egyik bizottsága által is ellenőrizhető kifizetési menetrend és tiszta elszámolás mindenki felé. Tisztelt Ház! Ennek a költségvetésnek vannak olyan elemei, amelyeket gondolom, hogy minden képviselő támogat.

Én rendkívüli módon bírálom azokat a részeket, amelyben a parlament csak nagy áttételben és nagy közvetítéssel felügyelete alá tartozó szervezetnél közel százmilliárd forintos felhasználási lehetőségeket tesz, ezen belül további működési és előkészítési kiadások támogatására ad óriási összegeket.

Azon túlmenően pedig ez a költségvetés módosítása amely nem pótköltségvetés a Fidesz számára azért is nehezen értelmezhető, mert nem ad igazi választ a fiatal családok helyzetének a javulásához; nem ad választ a bűnözés robbanásszerű növekedésének a megakadályozására; nem segíti elő az önkormányzatok önerőre, saját gazdálkodásának való növelésére, nem erősíti az egymilliárdos tételével a tulajdonos nélkül maradt területek környezeti kárainak a megszüntetésére a "szennyező fizet" elvet; hanem az állam ott is átvállalja, ahol felderíthető, de már megszűnt az a kft. vagy az a társaság, amely ezt elkövette; és jelentős, ellenőrizhetetlen jogosítványokat ad több tízmilliárd forint értékben.

Kérem államtitkár urat és a tisztelt Házat, hogy az általános vitában elhangzott észrevételeinket majd a részletes vitában is alátámasztva szíveskedjenek megfontolni és támogatóként, támogatásként figyelembe venni. Köszönöm a figyelmet.