Szalay Gábor (SZDSZ)

1996. szeptember 29.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én azt hiszem, hogy Schamschula képviselő úr félreérthette a kétperces reagálásoknak a lényegét, mert épphogy nincs abban egyetértés, hogy egy atomerőműnek mindenképp állami tulajdonban kell-e maradni. Ezt semmi nem indokolja. Az ember a világból számtalan példát tudna felhozni, Németország esetét, Belgiumét, Angliát, ahol most kezdték el privatizálni az atomerőműveket. Persze ellenkező példákat is. Ugye, legismertebb a francia atomerőművek teljes állami monopoljoga. A tulajdonforma azonban nincs mechanikus összefüggésben az atomerőmű biztonságával. Mint ahogy Bauer képviselőtársam utalt rá, állami tulajdonban lévő atomerőművel éppúgy előfordulhat ne adj' isten! egy baleset, mint privát tulajdonban lévővel.A villamos energetikai hálózatnak nem az atomerőmű az a lényeges pontja, amit a privatizáció alól ki kell venni. Az áramelosztó, a teherelosztó és az alaphálózatok kérdése az már egy sokkal érzékenyebb kérdéskör, azon el lehet gondolkozni, hogy azt állami tulajdonban tartjuke. Az atomerőmű azonban semmiben nem más eleme az államrendszerünknek, mint egy szenes erőmű, vagy mint egy szénhidrogénbázison működő erőmű. Nem lehet belátni, hogy miért az atomerőmű lenne az, ahol az állami tulajdonformát fenn kell tartanunk.

Ez a kérdés tehát alapvetően egy vitakérdés ezek szerint a Kisgazdapárt és több más parlamenti párt között, úgyhogy a dolog tisztázása érdekében azt ki kell jelentenünk, hogy ebben nem érthetünk egyet Schamschula képviselőtársunk felszólalásával. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)