Soós Károly Attila (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az atomerőmű privatizálása vagy nem privatizálása ügyében egyrészt meg szeretném jegyezni, hogy fontos érvek szólnak ugyan a dolog olyan megközelítése mellett, amilyet Schamschula képviselő úrtól hallottunk, hogy tudniillik jobb, ha az állam kezében van, mert akkor jobban ránéz. De aki egy kicsit követi nemzetközi szinten is az e kérdésről folyó vitákat, az nyilván azt is olvashatta a külföldi lapokban, hogy mi az ellenérv. Nevezetesen az, hogy ha az állam tulajdonában van a létesítmény, akkor az állam a saját létesítményéről lévén szó egy kicsit hajlamosabb lehet arra, hogy a biztonsági problémákat eltussolja. Tehát az érvek, az érvelés nem ennyire egyszerű.
Másrészt azt szeretném mondani, hogy a kormány nem javasolja, hogy ebben a törvényben erről a kérdésről rendelkezzék a parlament. Meg szeretném jegyezni, hogy ha most azt mondjuk, hogy atomlétesítmény csak állami tulajdonban lehet, akkor egyúttal arról is rendelkezünk, hogy az ipar növekvő részének ahol izotópokat jobbra-balra használnak állami tulajdonban kell lennie, ami mintha ellentétes lenne egy kicsit azzal az irányzattal, ami felé 1990 óta haladunk, tehát ezt is meg kell fontolni. A kormány ezt nem javasolja, hogy erről ez a törvény rendelkezzék.
Ami pedig a korábbi energetikai privatizációkat illeti, én azért kétlem, hogy Schamschula képviselő úrnak az az állítása, hogy ezt ilyen váratlanul, hirtelenül privatizálta a kormány vagy az ÁPV Rt. vagy a miniszter úr, akit ő megnevezett. Hát azt azért kétlem, hogy egészen precíz lenne, hiszen előtte hosszú viták folytak a parlamentben is erről a kérdésről, kormányhatározat volt. Tulajdonképpen a privatizációs törvény is implicit módon magában foglalta azt a megoldást, amely megszületett végül, úgyhogy azt hiszem, hogy ilyen veszély nem volt, és nem is lesz. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)