Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azonnali kérdésemet réges-régen, a nyár előtt, még miniszterelnök úr szociálisan érzékeny korszakában fogalmaztam meg, de nem volt lehetőségem elmondani. Végül is nagy emberek produktív életüket korszakokra szokták osztani, hogy egyszerű halandó, mondjuk kenyérvásárló is el tudjon igazodni rajta. Végül is Picassónak is volt rózsaszín, sőt kék korszaka is. (Nevetés.) A megfogalmazás idején miniszterelnök úron kívül mindenki tudta, hogy nem miniszterelnöki ígéret függvénye a kenyér ára. Nem tudom, hogy ezt miniszterelnök úr miért nem tudta? Már akkor megmondták, hogy ahol 30 százalék körüli az infláció, ahol gyorsul a romlás tempója, ott előbb-utóbb miniszterelnöki akarattól függetlenül 100 forint lesz a kenyér ára. Persze az iménti nevetés jól mutatta, hogy ez ma már nem kérdés. Kérdés csupán az lehet, hogy 150 mikor lesz, esetleg 200. De ez túl alacsony ív lenne, nem ezt kívánom kérdezni miniszterelnök úrtól, hanem azt, hogy miből gondolta azt, hogy az ön ígéretétől függ a kenyér ára? S kérdezem továbbá, hogy miért csak a kenyér árára volt ilyen érzékeny? A benzin, a gázolaj, a távfűtés, az autópályadíj és az infláció ügyében miért nem mutatott ilyen érzékenységet? Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)