Akar László

1996. szeptember 30.

AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, a közgazdásztudósok között ez egy örökzöld téma, különböző vélekedések vannak. Hadd idézzem a Nobel-díjas Samuelson tankönyvét ezzel az üggyel kapcsolatban a Reagan-kormány idejében végrehajtott nagyarányú adócsökkentés hatásairól. A csökkentéseket a közgazdász-társadalom mélységes szkepticizmussal fogadta, mivel általános volt az a nézet, hogy az adócsökkentések hacsak nem párosulnak a kiadások hasonló mértékű csökkentésével vagy más adók növelésével bevételi veszteséget és nagyarányú szövetségi költségvetési deficitet idéznek elő.

(16.10)

Az eddig rendelkezésre álló tényanyag arra utal, hogy az adócsökkentések valóban csökkentették a szövetségi bevételeket, és az 1980-as évek közepének óriási deficitjei részben megalapozatlan remények alapján tett lépéseknek tudhatók be. Én azt gondolom, hogy ennek a kérdésnek a megítélésénél valahogy az időtávot kell bekapcsolni, és talán ez adja az igazi választ a problémára.

Rövid távon nem nagyon várható el, hogy az adócsökkentések hatására lényeges többletbevételek keletkeznek, vagy legalábbis olyan léptékű adócsökkentések hatására, mint erről a '97-tel kapcsolatban beszélünk. Nyilván más a helyzet, ha mondjuk, a nyereségadóra gondolok tehát 36-ról 16 százalékra csökken, ez egy akkora változás, hogy ennek rövid távon is van valamiféle hatása. Tehát rövid távon, különösen egy stabilizációs program keretében, azt gondolom, hogy felelősséggel nem nagyon lehet arra számítani, hogy lényeges javító hatása van az adócsökkentésnek. Ugyanakkor közép- és hosszú távon van, hiszen pont az adócsökkentés egyik oka éppen az gazdaságpolitikailag, hogy a növekedés feltételeit javítsuk, tehát én is osztom a képviselő úrnak azt a véleményét, hogy egy ilyen adócsökkentés ha hatásai kifutnak néhány év távlatában valóban erősebb növekedéshez és növekvő adóbevételekhez is fog vezetni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)