Béki Gabriella (SZDSZ)

1996. szeptember 30.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Surján képviselőtársam 5 percben csokorba gyűjtötte gyakorlatilag azokat a problémákat, amik most itt, a XX. század végén a különböző társadalmak legsúlyosabb problémái: a születés, a demográfiai kérdések, az elszegényedés, a bűnözés, a kábítószer-fogyasztás terjedése.

A problémák felvetésével egyet lehet érteni, és én tovább mennék: tulajdonképpen a javaslataival, a követeléseivel is egyet tudok érteni. Amikor azt igényli, hogy a különböző törvények meghozatalakor hatásvizsgálatok formájában legyünk tekintettel ezekre a kérdésekre; amikor azt igényli, hogy a nevelésben ezek a szempontok valahogy jelenjenek meg; amikor párbeszédet igényel és megoldást sürget, ezekkel mind egyet lehet érteni. Én a magam részéről azt gondolom, hogy ez a kormányzat is ennek a szellemében működik. Amivel a felszólalásából semmiképpen nem tudok egyet érteni, hogy mondjuk egy adott kormányzat intézkedéseit olyan direkt összefüggésbe hozza ezekkel az általános és hosszú távon tartós tendenciákkal, ahogy azt megtette mondjuk a Bokros-csomaggal kapcsolatban.

A fejlett világban a jóléti társadalmak egytől-egyig küszködnek az elöregedés problémájával és küszködnek a munkanélküliség problémájával. Azt gondolom, hogy ez a két folyamat az, ami leginkább meghatározza a tendenciákat és a döntéseket. Elfogadom Surján képviselőtársamnak a jóindulatú, jó szándékú felvetését, de szeretném emlékeztetni őt és Pusztai Erzsébet képviselőtársamat is arra, hogy az előző ciklusban, amikor ők voltak kormányzati pozícióban, mennyire nem tudtak rövid távon fordítani ezeken a folyamatokon. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)