Rozgonyi József (MSZP)
DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Az előttünk fekvő, T/2828-as számú, a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról törvényjavaslat kapcsán folytatott vitában nyilvánvalóvá vált, hogy egy, a szakképzést döntően meghatározó, fontos és aktuális előterjesztéssel van dolgunk. Indokoltnak tartom azt is, hogy új törvény készüljön, hiszen az 1988. óta bekövetkezett módosításokkal együtt, amelyet a társadalmi, gazdasági élet viharos változásai kényszerítettek ki, a mostaniak szinte már áttekinthetetlenné tették volna a hatályos jogszabályt.
Szeretném kifejezni afeletti jó érzéseimet is, hogy az eddigi felszólalók a jegyzőkönyv tanúsága szerint, és legyenek azok kormánypártiak vagy ellenzékiek, jól előkészítettnek, hogy Győriványi képviselőtársamat idézzem, "jóakaratúnak és pozitívnak" minősítették a törvényjavaslatot, amely ezúttal nem nélkülözi a pénzügyi, gazdasági hatások előrejelzését sem. Ez mindenképpen az előterjesztő Munkaügyi Minisztérium elismerése.
Hadd fejezzem ki mégis afeletti sajnálkozásomat, hogy a Ház vetetése az önkormányzati és rendészeti bizottság számára nem adta ki tárgyalásra az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Tény, hogy elsősorban a hozzájárulást fizetőkről és az azt közvetlen felhasználókról szól a javaslat. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szakképző intézmények fenntartói szinte kivétel nélkül települési és megyei önkormányzatok, és a szakképzés fejlesztésében közvetlenül érdekeltek. Ezért a véleményük egyáltalán nem közömbös például olyan kérdésekben, hogy hogyan biztosíthatók a szakképzési hozzájárulás vagy az alappályázat révén szerzett eszközök, épületek, berendezések működési költségei. Nagyon gyakori tapasztalat ugyanis, hogy a szakképző intézmény csak a fejlesztés egyszeri forrását szerzi meg, és a működtetés, a folyamatos működtetés költségei számára már nem annyira fontosak, és ezek viszont az önkormányzatot terhelik, és utólag gondot okoznak a fenntartó önkormányzatoknak.
Vagy egy másik problémát hadd vessek fel. Egy-egy szakképző intézmény fejlesztése hogyan illeszthető be egy-egy város vagy egy megye oktatásfejlesztési elképzeléseibe? Nem ritka ugyanis, hogy egy-egy megyén vagy városon belül párhuzamosan történik a szakképzés fejlesztése. Folytathatnám a kérdések sorát, amelyek megválaszolása nyilvánvalóan túlmutat e törvény keretein, de meggyőződésem szerint az önkormányzatok kihagyásával nem is lehetséges.
Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslattal kapcsolatos véleményemet három kérdéskörben szeretném részletesebben kifejteni. Egyrészt az 1988. óta eltelt időszak néhány tapasztalatáról, másrészt a kötelezettek köréről és a hozzájárulás teljesítésének módjáról, harmadrészt pedig a fejlesztéstámogatás új útjairól, különös tekintettel a felsőfokú szakképzés, illetve a kamarák szerepére.
A mostani törvényjavaslat elődje a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény valóban egy, a piacgazdaság rendszerébe illeszkedő, a szakképzési intézmények számára túlélést, sőt továbbfejlődést biztosító progresszív jogszabály volt. Kiegészülve a Világbank által támogatott, úgynevezett emberi erőforrás projekttel, valamint a különböző PHARE-pályázatokkal lehetővé vált a korábbinál szélesebb műveltségi alapokon nyugvó, a szakképzési szakaszt időben kitoló szakképzési modell kialakítása.
A gazdasági rendszerváltás időszakában, amikor a korábbi nagyvállalatok átalakulása, megszűnése kapcsán sorra szűntek meg a képző- és gyakorlóhelyek, a szakképzési hozzájárulás elősegítette a válság mérséklését, illetve új tanműhelyek létrejöttét és felszerelését. Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben nemcsak a jelenlegi, hanem a megelőző két ciklus kormányzatát is dicséret illeti.
Nógrád megyében az elmúlt 5 év során mintegy 600 millió forintnyi befizetési kötelezettség keletkezett. Ennek egynegyede vállalati közvetlen támogatás, egy másik negyede decentralizált, illetve központi alappályázat útján jutott vissza a szakképzést folytató szervezetekhez. A decentralizált alapból 90 százalékban az iskolák, és mintegy 10 százalékban a gazdálkodó szervezetek részesültek. E tekintetben mint fokozottan hátrányos helyzetű térség, Nógrád megye képviselője, természetesen én az újra elosztott rész növelése pártján vagyok, hiszen ez is a területi kiegyenlítést szolgálja.
Jómagam, mint szakképző iskola vezetője, annak idején nagyon megörültem a lehetőségnek, és bizony pályázatok révén az elmúlt 8 évben több tízmillió forintnyi fejlesztéssel sikerült gazdagítani az intézményünket. Azt kell mondjam, hogy ez a szakközépiskolák többségére igaz. A szakképzési hozzájárulás intézménye ugyanakkor nagymértékben segítette elő a közvetlen támogató cégekkel való kapcsolat erősítését is. Felkeltette az ő érdeklődésüket és felelősségüket a szakképzés iránt, s kiterjesztette az iskolák munkájának nyilvánosságát.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy egyfajta versengés alakult ki az iskolák között a támogatók megszerzéséért, és ez bizony jótékony hatást gyakorol a szakképzés minőségére is.
Tisztelt Ház! Ami most már a kötelezettségek újszerű megfogalmazását illeti, a következőket kívánom a törvényjavaslathoz hozzáfűzni. A piacgazdaság követelményeinek megfelelő az a törekvés, hogy a hozzájárulás mértéke az agrárágazatban is 5 év alatt éri el az egyéb szférák által fizetett évi bérköltség 1,5 százalékát kitevő mértéket. Én a magam részéről támogatni tudnám a jövőben a járulékfizetési kötelezettségek költségvetési intézményekre történő kiterjesztését is, amelyről Kiss Péter miniszter úr az expozéjában említést tett.
Ez egyrészt segítené a teljes szektorsemlegesség megvalósulását, másfelől fokozná a befizetők érdekeltségét a szakképzett munkaerővel való racionálisabb gazdálkodásra is. Ebben az irányban hat a törvényjavaslat azon új eleme is, hogy tudniillik a hozzájárulásra kötelezett a hozzájárulás alapjának maximum 0,2 százalékáig csökkentheti a kötelezettséget, amennyiben ezzel saját dolgozóinak szakképzését támogatja. Úgy gondolom, e lehetőséggel szívesen élnének a költségvetési intézmények is.
A törvényjavaslat a hozzájárulási kötelezettséget csökkentő tételeit is megfogalmazza. E tekintetben a következő momentumokra hívnám fel a tisztelt Ház figyelmét. Egyrészt, hogy a szövegpontosítás révén el kell érni, hogy egyértelműen és kizárólag csak a gyakorlati képzéshez tartozó költségek legyenek elszámolhatók. Erre nézvést magam is teszek módosító indítványt. Másrészt fontosnak tartom, ahogy Körösfői képviselőtársam és mások is kitértek erre, hogy a tárgyi eszközök átadásakor az aktuális nettó érték legyen beszámítható. Tudok olyan esetről a környezetemben, hogy az együttműködési megállapodás hiányosságai vagy pontatlan értékmeghatározása miatt a bíróság milliós összegek utólagos megfizetésre kötelezte a fenntartó önkormányzatot.
Harmadsorban fontosnak tartom, hogy amennyiben egy gazdálkodó szerv egy másikat bíz meg tanulók képzésével, úgy a tanuló létszámmal arányos költségeket számolhassa el szakképzési hozzájárulásként.
(19.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat fontos része a szakképzési alaprész felhasználásának és ellenőrzésének szabályozása. E tekintetben helyes törekvés és a szakképzési törvénnyel is összhangban lévő rendelkezés, hogy a gazdasági kamarák fokozott szerepet kapnak e tevékenységben. Én a magam részéről, mivel a szakképzési alaprész teljes egészében gazdálkodói befizetésekből származik, indokoltabbnak tekinteném, hogy a felosztásukban a gazdasági önkormányzatok is kapjanak döntési jogkört, és ne kizárólag a miniszter, illetve a megyei munkaügyi központ igazgatója egy személyben.
Végezetül engedjék meg, hogy a szakképzés fejlesztési támogatásának egy új, igen pozitív vonásáról szóljak. Eszerint a szakképzési alaprész forrásul szolgálhat az akkreditált felsőfokú szakképzés támogatására, méghozzá a tárgyi feltételek fejlesztésére. A beruházási célú támogatás pályázati úton nyerhető el. A magyar felsőoktatás háromszintű rendszerében az új felsőoktatási törvény honosította meg első szintként az akkreditált felsőfokú szakképzés fogalmát. S valóban, ma nagyon hiányzik a középfokú és felsőfokú alapképzés közötti, rövid ciklusú szakképzések sora, amely zökkenőmentesebb átmenetet biztosítana az egyetemre, főiskolára, miközben a felsőfokú szakmát is nyújtaná.
E tekintetben e helyről is szeretném felhívni a munkaügyi és a művelődési tárcák vezetőinek szíves figyelmét, hogy a posztszekunderi képzést szabályozó kormányrendelet tervezetét minél hamarabb alkossák meg, hogy az akkreditált felsőfokú képzés a '97-es tanévben feltétlenül indítható legyen.
Tisztelt Ház! Én nem osztom Orosz István képviselőtársam azon aggodalmát, miszerint nem lehet majd szétválasztani, hogy a megpályázott eszköz a felsőfokú szakképzést, az alap- vagy a posztgraduális képzést szolgálja-e majd. Természetesen szerintem mindegyiket fogja szolgálni, és szolgálhatja is, és bizony rá is fér a felsőoktatásra ez a segítség, ami legalábbis két szempontból lényeges. Tehát egyrészt a felsőfokú képzés egészének tárgyi feltételeit javítja, másrészt az eszközök és az emberi erőforrások hatékonyabb felhasználását is biztosítja.
Mindezek alapján, tisztelt elnök asszony, tisztelt Ház, jó szívvel tudom ajánlani a képviselőtársaimnak elfogadásra a törvényjavaslatot, és megköszönöm szíves figyelmüket, amellyel ezen a késői órán kitüntettek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)