Mádi László (Fidesz)
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Ígérem, hogy megpróbálom rövidre fogni gondolataimat. Gondolataimat elsősorban azért kell a Ház elé tárnom, mert mint a vezérszónoklatban jeleztem az értékpapírpiac- és bankfelügyeleti, tehát a felügyeletek összevonásáról szóló státusztörvényben kicsit részletesebben is indokolt megmagyarázni azt a véleményemet, amit elöljáróban a múlt héten már megfogalmaztam.
Legelsősorban azt kell leszögezni, hogy attól, mert univerzális bankrendszert akarunk, nem biztos, hogy feltétlenül következik az, hogy összevont felügyeletekre van szükség. Tehát látni kell az ok-okozatokat.
Európában, mint akkor is jeleztem, nem az az általános, hogy összevont felügyelet van, hanem az a rendkívüli, hogy összevont a felügyelet. Lehet így is jól csinálni egyébként, lehet úgy is jól csinálni. Tartalmi kérdések döntik el alapvetően a szabályozás hatékonyságát.
Az univerzális bankrendszernek elsősorban az időbeli ütemezését és a konkrét technikai lépéseit azonban már ezen állapotban tisztázni kellene, konkretizálni kellene, sokkal jobban a jelenleginél. Azt gondolom, hogy egy ilyen típusú, az egész bankrendszert és az egész pénzügyi szférát érintő szabályozásban nagyon nagyfokú stabilitásra, körültekintésre van szükség az érdekelt szereplők megfelelő bevonásával.
A legnagyobb veszélyt és ez az értékpapír- és a bankfelügyeleti összevonásban is megnyilvánul abban látjuk, hogy a politika egyre jobban behatol ebbe a pénzügyi szférába, és ennek a felügyeletnek az összevonása is azt eredményezi, hogy a felelősségek, konkrét szabályozási felelősségek elkenődnek, és egy sokkal nagyobb, áthatolhatatlanabb szervezetben fognak megjelenni; és ez semmiképp nem szolgálja az ellenőrizhetőségnek és az átláthatóságnak a követelményét.
Egy óriási pénzügyi konglomerátum jön ezáltal létre, amelyet egy összevont felügyelettel nem biztos, hogy kellőképpen tudunk hatékonyan felügyelni, annál is inkább, mert mint elöljáróban vagy korábban utaltam már rá a két piac, tehát az értékpapírpiac és a banki szféra működési elvei, működési-gyakorlati tapasztalatok, döntési mechanizmusai jelentősen különböznek. Nyilvánossága, döntésmechanizmusai jelentősen különböznek. Mindenképp fontosnak tartom azt elmondani, hogy a felügyeletek összevonásával egy olyan óriási apparátus jön létre, amely megintcsak működési oldalról problémákat jelent. Ez egy mintegy 300 fős apparátus lenne, ami azért lehet, hogy nyugati viszonylatban gyakori, mert nyugaton a bürokráciák, sajnos, még erőteljesebbek. De azt gondolom, magyar viszonylatban mindenképpen nagynak mondható és nem biztos, hogy ez a nagyság a hatékonyság követelményét kielégíti.
Működhet jól vagy legalábbis jobban egy összevont felügyelet, ha ennek működésbeli feltételeit elöljáróban már kellően tisztáztuk. Ez azonban nem történt meg. Itt több huzavona történt ennek az előkészítésnek a kapcsán, mind a miniszterelnök, mind Pénzügyminisztérium és gazdaságadminisztratív szinten többször fordult a kocka. Ebből adódóan konkrétan ennek a döntésnek, tehát az összevont felügyelet és az ebből fakadó következtetések levonására sajnálatos módon kevés idő telt el, amíg ez nagyjából konkretizálódott. És ennek következtében mi nem pusztán vagy nem elsősorban a formai okok miatt tehát amit elöljáróban elmondtam, azon formai okok , hanem az előkészítetlenség miatt elsősorban nem látjuk ilyen módon a felügyelet összevonásának indokoltságát. És ennek, attól tartunk, hogy részben személyi okai vannak, részben egyéb politikai okai, amelybe egészen pontosan nem látunk bele. Tehát azt gondolom, hogy ebben a szférában sokkal körültekintőbben kellene eljárni, és azt gondolom, hogy a politikai befolyást sokkal kevésbé szabadna megengedni. Az a két szabályozási javaslat, amely a 7. § (1) bekezdésében a miniszterelnökhöz javasolja telepíteni azt a döntési jogkört, amely az összevont felügyelet elnökének a kinevezéséhez kapcsolódik, illetve az a szabályozás, amelyik a 7. § (3) bekezdésének d) pontjára jelenti, amelyben azt mondja ki, hogy a tevékenységével mármint az elnök tevékenysége a felügyelet működését veszélyezteti, ez utóbbi szabályozás egy olyan gumiparagrafus, amelynek a kapcsán a felügyelet elnöke nem élvez igazából autonómiát, hiszen bármikor leváltható az adott politikai vezetés kénye-kedve szerint. Azt gondolom, ha mi évtizedekre tervezünk és az Európai Unióban gondolkodunk, és a jövő évszázadban is működőképes törvény koncepcióját akarjuk megfogalmazni, akkor a politikának a beavatkozását a tőzsdei értékpapír-piaci, hitelintézeti területre minimalizálni kell, mert látni kell, hogy nemcsak a politikai beavatkozás a kérdéses vagy a problémás, hanem a szereplőknek mások az érdekei.
Az adott értékpapírpiacnak, illetve hitelintézeti szektornak vannak saját önálló érdekei és a kincstár, illetve az állam érdekei mások lehetnek. Tehát az államnak az étvágyát, vagy annak a beavatkozását, amennyiben itt például a szabaddemokratákra utalok tényleg egy liberális szabályozás, liberális gazdaságpolitikai elvek mentén gondolkodunk róla, akkor egyértelműen ezt minimalizálni kell. És azt gondolom, hogy a gazdasági érdekek is egyértelműen emellett szólnak. Úgyhogy nagyon kérném kormánykoalíciós képviselőtársamat és a kormányt is, a jelen lévő tisztelt államtitkár urat is, fontolják meg még egyszer az elhangzott érvek hallatán az álláspontjukat, és amennyiben remélhetőleg találnak erről megfontolásra méltót, akkor vonják le a szükséges konzekvenciákat módosításokban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm.