Hidasi Rezső (MSZP)
HIDASI REZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnöknő. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatok deklarált célja, hogy jobban szolgálják a betétesek és befektetők védelmét, és egyúttal közeledjenek az európai normákhoz. A továbbiakban ezért elsősorban ebből a szempontból közelítem meg a törvényjavaslatokat.
A különféle pénzügyi szolgáltatások végzését a törvényjavaslatok változatlanul alapvetően intézményi feltételekhez kötik, az egyes tevékenységeket kizárólag a törvényekben definiált intézmények folytathatják. A szélesebb körű szolgáltatások nyújtására feljogosított intézményeknek magasabb tőkekövetelményeknek kell megfelelniük. A tevékenységi kör szűkülésével enyhülnek az előírt követelmények.
A hitelintézeti törvényben definiált pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások az Európai Közösség második bankdirektívájában felsorolt összes tevékenységre kiterjednek. A törvény hatálya alá vont szolgáltatások tárgyköre lehetőséget nyújt arra, hogy a ma még nem szabályozott tevékenységeket is csak a törvényben megszabott követelmények és felügyeleti engedélyezés, illetve ellenőrzés mellett lehessen folytatni.
Az értékpapírtörvény-javaslat az előbbivel összhangban definiálja a forgalmazási tevékenységeket. A törvény hatálya alá tartozó intézmények, tevékenységek között csak kis mértékben bővül az átjárás, ami arra utal, hogy az új törvényre is alapvetően jellemző marad az intézményi szabályozás szelleme. A hitelintézeteket az új értékpapír-törvény a továbbiakban beengedi ugyan az értékpapír-forgalmazás eddig tiltott területére, de csak az állampapírok és a zártkörűen forgalmazott értékpapírok forgalmazásában vehetnek részt. A hitelintézetek továbbra is csak önálló brókercégeik révén vehetnek részt a nyilvános kibocsátású részvények, kötvények és egyéb vállalati papírok forgalmazásában.
(21.00)
A hitelintézeti törvény, összhangban az Európai Közösség második bankdirektívájával, nem szűkíti le a hitelintézetek által végezhető értékpapír- műveleteket, hanem ezt az értékpapír-törvény teszi meg. Ezért vélelmezhető, hogy a megszorítás elsődleges célja az értékpapír-forgalmazók piaci pozíciójának védelme a kiterjedtebb fiókhálózattal rendelkező bankok versenyétől.
Bár a különböző jellegű kockázatok kezelésének és ellenőrzésének jelenlegi színvonala mellett kétségtelenül fennáll a veszélye annak, hogy a bankok értékpapír-befektetési tevékenységükkel betétesek pénzeit is kockáztatják, a magyar pénzügyi rendszer versenyképessége szempontjából célszerűbbnek látszik egy, a jelenleginél erőteljesebb elmozdulás tevékenységi vagy funkcionális szabályozás irányába.
Az európai uniós csatlakozást követően életbe lépő intézmények székhely, ország szerinti felügyelete mellett az univerzális pénzügyi intézmény belépése a hazai piacra komoly kihívást jelent majd a magyarországi székhelyű intézmények számára. Az EU direktívája, az 1996-tól hatályba lépett úgynevezett CAD mellett elvileg lehetőség van arra, hogy különváljanak a bankok értékbefektetéssel kapcsolatos úgynevezett piaci kockázatai a más típusú kereskedelmi banki kockázattól. A befektetési szolgáltatások tekintetében az EU szelleme éppen ezért nem a tevékenység tiltását, hanem a biztonságot szolgáló tőkekövetelmények előírását sugallja.
A törvény jelentős újítása, hogy megalkotja a legtágabb körű forgalmazási tevékenységre feljogosított befektetési társaság intézményét. Ezek a társaságok a forgalmazó cégeknél magasabb indulótőke-követelmény mellett forgalmazói tevékenységen túl befektetési hitelt nyújthatnak, jegyzési garanciát vállalhatnak, részvénytársaság felvásárlásával kapcsolatos tanácsadást és szolgáltatást nyújthatnak, valamint értékpapír-ügynöki tevékenységet is elláthatnak. A befektetési társaságok ezért a jövőben a mainál jelentősebb szerepet tölthetnek be a vállalatok tőkeszükségletének kielégítésében és a vállalati szerkezetek átalakításában.
Az új törvények a jelenleginél szigorúbb tőkekövetelményeket támasztanak a piacra lépő pénzügyi intézményekkel szemben. Ez a megemelt minimális alaptőke-követelményekben is megmutatkozik. A bankoknál 1 milliárdról 2 milliárd forintra, a szakosított hitelintézeteknél jelenlegi 500 millióról 1 milliárdra, a szövetkezeti hitelintézeteknél 50-ről 100 millió forintra emelkednek. Az újonnan definiált pénzügyi vállalkozások tőkeminimuma 20 millió forint lesz. Az új értékpapír-törvényben definiált befektetési társaság követelménye 1 milliárd forint lesz, az értékpapírt forgalmazóké 50-ről 100 millió forintra, a bizományosoké pedig 10-ről 20 millió forintra emelkedik.
Meg kell jegyezni, hogy az új minimális tőkekövetelmények reálértékben nem jelentenek magasabb értéket, mint az 5-6 évvel korábban hatályba lépő törvényeké. A már működő intézmények átmeneti időt kapnak a magasabb követelmény teljesítésére. A magyar bankpiac sok tekintetben megfigyelhető telítettsége, a már működő bankok egy körének gyengesége és az átalakuló magyar gazdaságban a szokásosnál nagyobb hitelezési kockázat ugyanakkor indokolják a piacra lépés küszöbének emelését. Az engedélyezés egyéb feltételei szigorodnak, a befektetők védelme és a piac szabályozottsága szempontjából az a legfontosabb, hogy minden pénzügyi intézmény alapítása és működése engedélyköteles.
Ez egyúttal véget vet annak a kisbefektetők számára veszélyes helyzetnek, hogy bizonyos pénzügyi vállalkozások a felügyeleti ellenőrzést megkerülve nyújthassanak kockázatos pénzügyi szolgáltatásokat. A betétesek, befektetők védelmét szolgálja az is, hogy szigorodnak a tulajdonosokra, az ügyvezetőkre és a vezető testület tagjaira vonatkozó szakmai és erkölcsi követelmények és engedélyezési feltételek. Jelentős előrelépése az új hitelintézeti törvénynek a nemzeti elbánás elvének érvényesítése, ami a külföldi tulajdonosok belföldiekkel egyenrangú kezelése terén mutatkozik meg.
Az új törvény nemzeti hovatartozástól függetlenül teszi engedélykötelessé a befolyásoló tulajdon megszerzését. Mindkét törvényjavaslat szigorú feltételeket fogalmaz meg a befolyásoló tulajdonosok szakmai és erkölcsi alkalmasságának megítélésére. A törvény tulajdonszerzési korlátozásai a befektetők védelme érdekében szigorodnak, amennyiben egy tulajdonosnak nem lehet több forgalmazóban közvetlen tulajdona, amint a tőzsde és a felügyelet tisztségviselői sem szerezhetnek közvetlen tulajdont forgalmazóban.
Az alapítási követelmények mellett a működés feltételei is szigorodnak a pénzügyi intézmények és még inkább az értékpapír-forgalmazók tekintetében. A két törvényjavaslat alapállása, hogy a betétesek és befektetők fokozott védelme érdekében a nemzetközi normákhoz illeszkedő követelményeket támasszon a hatályuk alá tartozó intézmények működésével szemben. A törvény újítása, hogy az alapítás engedélyezése mellett a működés megkezdése is engedélykötelessé válik, minthogy az engedélyhez kötött tevékenységek köre szélesedik, lehetőség nyílik a piac jobb ellenőrzésére és ezáltal a kockázatok mérséklésére. A hatályos pénzintézeti törvény a hitelintézetek tekintetében már születésekor többé-kevésbé átültette a körültekintő működésre vonatkozó nemzetközi bis-követelményeket és az EU tőkeszabványait tőkemegfelelés, szavatoló tőke.
Az új törvény további harmonizációs lépéseket tesz a belső hitelek, a kapcsolódó hitelek, nagy kockázatok vállalása, befektetések korlátozása, az általános tartalékképzés és a szavatolótőke összetétele vonatkozásában. A működés magasabb követelményei ugyan növelik a pénzügyi közvetítés költségeit, egyúttal a biztonságosabb működést szolgálják. Az új értékpapír-törvény jórészt most teszi meg az európai tőkeszabványok, mindenekelőtt a tőkemegfelelési előírások adaptálását. A forgalmazó kockázatainak kezelésére életbe léptetett szabályok, a likviditási tartalék, a kockázati összérték naponkénti megállapítása, a szavatolótőke számítása, a tőkemegfelelési előírás, a befektetési korlátok nagyobb biztonságot nyújtanak a forgalmazó cégeknek és ezáltal a befektetőknek.
A törvény fő újítása, hogy mivel a hitelintézetek mellett a pénzügyi vállalkozások teljes körére kiterjed a hatálya, a ma még nem szabályozott intézmények működését és tevékenységek végzését is szabályozni fogja. A piac nagyobb fokú szabályozottságát szolgálja az is, hogy az új értékpapír-törvény a zárt körű forgalomba hozatal feltételeit is szabályozza.
A törvényjavaslatok lényeges vonása, hogy a jelenleginél nagyobb hangsúlyt helyeznek a betétesek és befektetők védelmére, ez mutatkozik meg az alapítás és a működés követelményeinek már tárgyalt szigorításában, a pénzügyi szolgáltatások szélesebb körének szabályozásában és ellenőrzésében. Ezeken felül is találunk olyan módosításokat, amelyek a befektetők nagyobb biztonságát és különösen a kisbefektetők védelmét szolgálják.
Az új értékpapír-törvény több tekintetben is erősíti a befektetők védelmét. A nyilvános forgalomba hozatal feltételeinek szigorításával az értékpapír-befektetések nagyobb biztonságát szolgálja. Tartalmi követelményei kibővülnek és jóváhagyásai, feltételei szigorodnak. A kötvény nyilvános forgalomba hozatalának feltétele, hogy a kibocsátó legalább egy éve működjön. A nyilvános részvénykibocsátás útján történő tőkegyűjtést a törvényjavaslat akkor teszi lehetővé, ha a kibocsátó már két éve működik. A befektetők védelmét szolgálja az is, hogy a forgalmazók ügyfélkapcsolatai szabályozottá válnak. A bennfentes kereskedelem megállapítására alkalmas tények körének pontosításával és bővítésével, valamint a tisztességtelen árfolyam-befolyásolás tilalmának kimondásával a törvényjavaslat szintén a befektetők jobb védelmét szolgálja, a bennfentes kereskedés a mainál szigorúbb szabályozása egyúttal az EU-csatlakozásnak is fontos előfeltétele, lásd például a Fehér Könyvben.
A tőzsde, az elszámolóház és a forgalmazók tájékozottsági kötelezettsége szintén a befektetők jobb informálását szolgálják. A törvényjavaslat fontos újítása, hogy kötelezi a forgalmazókat a Befektetővédelmi Alap létrehozására, illetve az ahhoz való csatlakozásra. A kártalanítás felső hatása megegyezik a betétbiztosításával, 1 millió forint. Noha az alap létrehozása kétségtelenül költségesebbé teszi a forgalmazók működését, a befektetők nagyobb biztonsága érdekében célszerű ezt a költséget vállalni.
A törvények hatálya alá tartozó tevékenységek és intézmények hatékonyabb ellenőrzése érdekében mindkét törvényjavaslat szélesebb körű jogosítványokat és nagyobb eszköztárt nyújt a felügyeletek számára. Bár az adatszolgáltatási kötelezettségek bővítése, az ellenőrzési szankcionálás szigorítása az eddiginél nagyobb terhet ró az érintett intézményekre, ugyanakkor növeli a felügyeletek felelősségét, a pénzügyi rendszer biztonságos működését.
(21.10)
A megnövelt jogosítványokkal együtt járó fokozott felelősség érvényesítésére az egységes felügyeletnek kell törekednie. Bár a bankcsoport összevont alapú felügyeletére vonatkozó szabályok elsődleges célja, hogy a hitelintézet működésével összekapcsolódó pénzügyi vállalkozások működésének nagyobb biztonságát és hatékonyabb ellenőrzését szolgálják, és eleget tegyenek a konszolidált alapú felügyeletre vonatkozó európai irányelvnek, egyúttal előrelépést jelentenek az univerzális pénzügyi intézmények kezelése és a tevékenységi szabályozás tekintetében is. Az új törvények, mint azt a fentiekben láttuk, két tekintetben is fontos előrelépést jelentenek. Azáltal, hogy megemelik a pénzügyi szolgáltatások nyújtásával foglalkozó intézményekkel szemben támasztott követelményeiket, növelik a betétesek és befektetők biztonságát. Az újraforgalmazott szabályok közelítenek az Európai Unió normáihoz, és ezzel egyrészt jogi oldalról hozzájárulnak a csatlakozás feltételeinek megteremtéséhez, másrészt lehetőséget adnak arra, hogy a magyar piac szereplői felkészülhessenek az EU-tagságból fakadó magasabb követelményekre.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a pénzügyi intézményekkel szemben támasztott szigorúbb követelmények a ma működő és a jövőben piacra lépő szervezetek számára új kihívást jelentenek. A mindkét törvény által biztosított átmeneti idő ellenére is lesznek olyan intézmények, amelyek nem képesek eleget tenni az új követelményeknek, mint ahogy eddig is voltak. Ez várhatóan a piac nagyobb fokú koncentrációját fogja előidézni, ami a gyengébb tőkeerejű szervezetek felvásárlása, fúziója révén mehet végbe.
A koncentráció folyamatát azonban a növekvő verseny is kikényszeríti. Mivel a magyar piac elkerülhetetlen szélesebb körű megnyitása a fióknyitás, határon túli szolgáltatásnyújtás a külföldi pénzügyi intézmények előtt amúgy is tovább fogja erősíteni a versenyt, az erre való felkészülés időszakában inkább előnyös, mint hátrányos, ha a piac koncentrációja és megtisztulása időben végbemegy. Az új törvények fő vesztesei azok a pénzügyi vállalkozások lesznek, amelyek saját tőkéjüket meghaladó nyilvános forrásgyűjtéssel alapozzák meg üzleti tevékenységüket. Ma ez elsősorban lízingcégekre jellemző. A nyilvánosságtól történő forrásgyűjtés korlátozása azért várhatóan beszűkíti e vállalkozások tevékenységét, ami a beruházások finanszírozása szempontjából hátrányos lehet. A szélesebb körű forrásgyűjtésre felhatalmazott hitelintézeteknek kell ezért a mainál inkább alkalmassá válniuk a beruházások megfelelő kondíciók mellett történő hitelezésére. Ez a probléma azonban már túlmutat az itt tárgyalt törvények hatókörén. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)