Demeter Ervin (MDF)

1996. szeptember 30.

DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány gazdaságpolitikája változatlan, ez kiolvasható az előttünk levő javaslatból. Az ellenzék által olyan sokat bírált restriktív vagy sorvasztó politika immáron nem tesz semmi fordulatot ebben. De nem is számítottunk erre. A javaslatból az is látszik, hogy a költségvetés hiánya változatlan, csupán belső átrendezésekről van szó, ami a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint azért komoly figyelmet érdemel, mert az egyes intézkedések mögött nincsenek vagy nincsenek megfelelő szakmai érvanyagok. Ezért engedjék meg, hogy ezeknek egy részére felhívjam a figyelmüket.

A Magyar Demokrata Fórumnak mint ellenzéki pártnak az a célja, hogy ezekre felhívja az önök figyelmét, és nem a gazdaságpolitikájuk helytelenségéről akarjuk most meggyőzni önöket erre az 1997. évi költségvetés tárgyalásakor lesz lehetőség, és nyilván az ezzel elégedetlenek köre felmérhető sokszor, legközelebb szombaton is például. De csak Sepsey Tamás kedvéért tettem ezt a kitérő megjegyzést.

Három kérdéskörről röviden, igazán tisztelegve önök előtt, hogy türelmük idáig tartott, igyekszem takarékoskodni még mindannyiunk kevés energiájával, ami van. A három kérdéskör közül az első az MNB veszteségeinek a kezelése, a másik a kamatmegtakarítások összege, a harmadik pedig az Állami Privatizációs Részvénytársaságnál maradó privatizációs bevételek sorsa.

A törvényjavaslat egy elég rövid, lakonikus huszárvágással úgy dönt, hogy a költségvetés megtéríti az MNB veszteségeit. Pont. És nem tisztáz nagyon fontos kérdéseket szerintünk. Miért és hogyan keletkezett ez a veszteség? Mekkora a veszteségnek az összege? Mindent átvállal a költségvetés, a veszteségeket teljes körűen?

Köztudott, hogy a Magyar Nemzeti Bank is végez kereskedelmi banki tevékenységeket. Lehet tudni például nemesfémüzletekről, ha más nem, bizonyos kétes, vagy igazságszolgáltatás és bíróság elé jutó ügyek tekintetében. Lehet tudni különböző garanciális üzletekről, lehet hallani behajthatatlan követelésekről. Ezzel szeretném jelezni, hogy több olyan kereskedelmi banki tevékenység is van, aminek a veszteségét nem biztos, hogy a költségvetésnek át kell vállalnia, a magunk részéről teljesen indokolatlannak tartjuk. A jelen előterjesztés semmi információval nem szolgál arról, hogy ezeknek a veszteségeknek az összege milyen, mekkora. Az eredeti költségvetésben a 10. számú mellékletben a bevételi oldalon a Nemzeti Bank befizetései között találunk egy 20,5 milliárdos összeget. Gondolná egy képviselő, ha itt ebben az évben veszteség lesz, akkor a költségvetés módosításakor ez az összeg legalább nullára korrigálásra kerül. Ahogy én felütöttem a módosításban levő 10. számú mellékletet, ott változatlanul ez a 20,5 milliárd forint szerepel. Én tisztelettel kérném az államtitkár urat, hogy ha mást nem, az általános vita után ezeket a kérdéseket legyen kedves tisztázni.

A Magyar Demokrata Fórum javaslata szerint a Nemzeti Bank veszteségeinek a kezelését nem így, eldugva, az 1996-os költségvetés módosítása során, hanem az 1997. évi költségvetéssel egy időben kell megvitatni, és azokat a nyitott kérdéseket, amik előttünk vannak, megvitatni, és arról megfelelően dönteni. Szerintünk dönteni kell, és a képviselőket döntési helyzetbe kell hozni megfelelő információval arról, hogy mekkora ez a hiány. A hiány pontos összegét meg kell nevezni. Meg kell nevezni, hogy ennek melyik részét ítéli a kormány vagy a parlament megalapozottnak, és melyiket ebből olyannak, ami átvállalható.

Végül az is egy megfontolásra és megtárgyalásra váró kérdés, hogy az átvállalt hiány miután ebben valamilyen döntés születik ütemezése hogyan történjék, rögtön egy összegben, vagy esetleg valamilyen elhúzott időpontban. Meg kell hogy mondjam, az én ismereteim szerint a szakértőknek is ezekről a kérdésekről megoszlanak a véleményei.

A Nemzeti Bank hiányának kezelése után engedjék meg, hogy a kamatmegtakarítások összegéről igazán röviden egy mondat erejéig szóljak. Egy kormányhatározat 1996-ban az 1045. úgy döntött, hogy a privatizációs bevételek adósságtörlesztésre való felhasználásából eredő kamatmegtakarításokat gazdaságélénkítésre kell fordítani. Ez az előterjesztés, ami itt van előttünk, egy fél számot nem tartalmaz arról, hogy mekkora a kamatmegtakarításnak az összege, mekkora összegről beszélünk. Tudom, és az államtitkár úr hozzászólásában szóbelileg kiegészítette ne haragudjon, államtitkár úr, nem tartjuk azért egy gáláns és a Pénzügyminisztériumhoz méltó megoldásnak, hogy egy fél mondattal kiegészíti, hogy "a megtakarítás nyomán realizálódó mintegy 23 milliárd forintból". Úgy gondolom, a parlament méltóbb annál, hogy erről érdemi, írásbeli és hiteles információt kapjon. Meg kívánom jegyezni, hogy itt a felhasználás mértéke 10 milliárd forintra vonatkozik. Nyilván felvetődik, gondolom, nemcsak bennem, másban is a kérdés, hogy akkor mi lesz a további 13 milliárdnak a sorsa. Annyit talán megérdemelne a parlament is, hogy erről tájékoztassák, és ez a kormány előterjesztéséből kiderüljön.

Végül harmadszor pedig az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságnál maradó pénzek sorsára, illetve annak két aspektusára szeretném a figyelmüket felhívni.

(21.20)

Ugye, azt tudjuk, hogy eddig összesen átutalt az ÁPV Rt. 342 milliárdot; 150-et, 100-at és 92-t. Tehát az 1995. évi privatizációs bevételekből az ÁPV Rt.-nél kell még hogy maradjon 120 milliárd forint, de az elmúlt kilenc hónapban erről a 120 milliárd forintról semmi szó nem esik, erről semmi tájékoztatást nem kaptunk, mi ennek a sorsa, ezzel mi történik. Erről is én elengedhetetlennek tartom, hogy a költségvetési szavazás előtt a képviselők megfelelő tájékoztatást kapjanak.

Hasonlóképpen információban, érvekben és szakanyagokban szegény az az eleme a javaslatnak, amelyik úgy rendelkezik, hogy az ÁPV Rt. 1996-ra 41 milliárd plusztartalékot képez. Ez egy rendkívül magas összeg, nem látjuk ennek az indokát. Lehet, hogy ennek van, de ezt ügyesen eltitkolták előlünk.

Valószínűnek tartjuk, hogy esetleg túl nagy garancia- és kötelezettségvállalásokat tett az ÁPV Rt., és erre ezért van szükség, de én úgy gondolom, hogy itt a parlamentben nem találgatásokba kell bocsátkozni, hanem az előterjesztőnek feladatai közé tartozik ezeknek a tisztázása.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Megköszönve türelmüket, én úgy gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása elkerülhetetlen. Mi tisztában vagyunk, hogy önöknek 72 százalékuk van a parlamentben, és mindent megszavaznak, és majd az ellenzéket hallani sem szívesen szeretik, mondván, majd '98-ban döntenek a választók, de kérem, nézzék el nekünk, hogy ez a kötelességünk.

Kérem önöket, hogy ezekre a kérdésekre ahhoz, hogy érdemben dönteni tudjon a Ház adják meg a válaszokat, hogy véletlen se legyen az a látszat, hogy itt esetleg a parlament kormánypárti patkóiban olyan szavazógépek ülnek, akik minden érdemi információ nélkül csak megnyomják a gombot, vakon, megfelelő és hiteles tájékoztatás nélkül.

Amennyiben a kormánypárti képviselők ezeket az információkat nem igénylik, akkor kérem papírtakarékosságból kisebb példányban, de az ellenzéki oldalon levő képviselőknek szíveskedjenek eljuttatni, előre is megköszönve megtisztelő figyelmüket és munkájukat. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps az ellenzéki padsorokban.)