Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a tüntetéssel kívánok foglalkozni, nehogy még egyszer mód és lehetőség legyen mindazokat elmondani, amiket nem mondtam el.
A költségvetési törvény módosítása kapcsán kénytelen vagyok a 11. § néhány rendelkezésére fölhívni jelen levő képviselőtársaim figyelmét. Annak tudatában, hogy napirend utáni felszólalásra jelentkeztem, tehát én mindenképpen meg fogom várni a végét.
Ez a 11. § módosítja a költségvetési törvény 41. §-át két tekintetben. Az egyik az, hogy a német Újjáépítési és Hitelbank részére lehetővé teszi, hogy a kormány a központi költségvetés terhére a német Újjáépítés és Hitelbank által megkívánt formában összegszerű, korlátozás nélküli kezességet vállaljon.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem ok nélkül utalok vissza a zárszámadás során elmondottakra. Tudniillik ez egy olyan paragrafus, amely ismét korlátlan felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy összegszerű korlátozás nélkül vállaljon garanciát. Hosszú távú esetben.
Félő, ennek az országnak a történelmében számtalan szomorú példa van, hogy egyes kormányok túlvállalják magukat, ezeknek a kormányoknak aztán vannak utódaik, akik megpróbálják helyrehozni a gazdasági nehézségeket leváltja őket a nép, ahogy önök szokták mondani , és az új kormány, amely az adósságot felvevő kormányok jogutódjának tekinthető, ismét korlátlan garanciavállalást akar maga számára törvénybe iktatni. Meg lehet ezt adni, utána lehet arról beszélni, hogy hova folynak el a milliárdok, csak törvényesen folynak el, mert itt van ez a lehetőség.
Szerencsére a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. esetén a kormány azért összeghatárt szab, igaz, hogy ezzel a módosítással felemeli a korábbi költségvetési törvényben meghatározott módosítást. Ez az egyik szerepe a felszólalásomnak.
A másik az igen tisztelt képviselőtársam , hogy ezen költségvetési törvényjavaslat aminek a módosítására most készülünk vitájában tavaly nagyon élesen és keserűséggel a hangomban érveltem, hogy financiális megfontolások miatt a hadiárvákat 1994 óta megillető egyszeri, 50 ezer forintos kifizetést ne halasszuk el, önök ne halasszák el '97. január 1-jére, mert nem igaz, hogy 150-200 millió forintja nincs az országnak arra, hogy 50 évvel ezelőtt bekövetkezett sérelmeknek az áldozatait utólagosan, nagyon szerény mértékben orvosolja. Önök azt mondták, hogy nincs pénze ennek az országnak erre.
Ez a beterjesztett törvényjavaslat egészen másról szól. Nem egymilliárdot, nem kétmilliárdot, 20, 30, 40, 80, mondhatom 100 milliárdot osztanak önök újra. De még mindig nem jutott eszébe senkinek bár a honvédelmi bizottság legalább tárgysorozatba vette a javaslatomat, hogy még ebben az évben fizessük ki ezt az 50 ezer forintot , hogy azt mondja, hát 100 milliárd forint esetén valóban méltányolható lenne az a törekvés, hogy a hadiárvák akik nem kapták meg '45 után az őket megillető járandóságot most utólag kapjanak.
Én nagyon sajnálom, hogy akkor, amikor a számvevőszéki bizottság ülésén ezt fölvetettem a kormány képviselőinek, hogy fontolják meg, mert képviselői módosító javaslattal ezt nem lehet megoldani, hogy terjessze ki a kormány, döntsön úgy, hogy még ebben a költségvetési évben a privatizációs többletbevétel terhére teljesítse a '94-es kötelezettségvállalást, erre nem került sor.
Viszont mire került sor, igen tisztelt képviselőtársaim? Egy még el nem fogadott törvény nevezetesen a politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló törvény jövőbeni módosításának költségvetési kihatásaira elkülönít ez az Országgyűlés 200 millió forintot. Azt a törvényt nagy valószínűséggel ebben az évben legfeljebb a Ház december közepe táján fogja elfogadni, kifizetés tehát nem fog történni ebben az évben. Ez a 200 millió forint ez érintetlenül meg fog maradni.
Ha van 200 millió forint ebben az évben, miért nem lehet ebből kifizetni a hadiárvákat? Akik 15 ezren már rég benyújtották az igényüket, már el is bírálták az igényüket az önkormányzatok. Ebből nagyjából tudjuk, hogy hány fő van, milyen költségvetési kihatással. Én még most is a hadiárváknak az érdekében tisztelettel kérem államtitkár urat, fontolják meg.
Én nem hiszem, hogy presztízsszempontok miatt még mindig ragaszkodni kell a tavaly elmondottakhoz, hogy ennek az országnak nincsen 150-200 millió forintja a hadiárváknak. Mert úgy tűnik, hogy van. Sőt! Ha nagyon demagóg akarnék lenni, akkor azt mondhatnám: Tocsik Mártának a már eddig kifizetett jutalékából a hadiárváknak nem 50 ezer forintot, 150 ezer forintot lehetne fizetni. És nézzük meg, hogy a hadiárvák mit vesztettek el! A szülőjüket, aki a háborúban Magyarországért esett el, és mit tett Tocsik Márta?
Úgyhogy kérném a jelen levő kormánypárti képviselőket is, fontolják meg. Jót tehetnének, most jót tehetnének végre, utólag, hogyha a hadiárvák megkaphatnák, de most már nem az 50 ezer forintot, annak azért a kamatait is.
Elnök asszony, köszönöm szépen.