Kertész István (MSZP)
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miről is tárgyalunk ma? Látszólag, formailag a társadalombiztosítási alapok 1995. évi zárszámadása van terítéken. Ezt számszaki, szöveges megállapításokkal, módosító javaslatokkal lehet javítani, lehet elemezni; de igazából erről van-e szó?
Véleményem szerint nem. Valójában a társadalombiztosítási önkormányzatokról, az 1991. évi LXXXIV. törvény tarthatóságáról és a nagy elosztórendszerek átalakításáról, ennek lehetőségéről és esélyéről van szó. Valóban nagy jelentőségű téma ez. 1995-ben ez a két elosztórendszer, a társadalombiztosítási elosztórendszerek 822 milliárd forint bevétellel és 863 milliárd forint kiadással rendelkeztek.
Évről évre jelentős nagyságrendű, halmozódó adósságokkal küszködnek. Akkor, amikor ezt tárgyaljuk, természetesen a kritikai él mellett a kibontakozás irányáról is szót kell ejtenünk. Én arra hívnám fel tisztelt ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy aki á-t mond, annak b-t is kell mondani.
Aki kritizálja a kormányzat alapokkal kapcsolatos kezdeményező politikáját mert bármilyen ok miatt, akár az Alkotmánybíróság oka miatt a tevékenysége, a változtatási szándéka nem valósult meg , annak lehetősége és módja van olyan javaslatokkal előállni, ami a két elosztó, nagy rendszer egyenlegét, és ezzel kapcsolatban a munkavállalók és a munkáltatók terhelését kedvezően és arányosan befolyásolhatná.
Elég farizeus az az álláspont, amely az egyik oldalról a két elosztó, nagy rendszer kiadásai kritikájaként azt fogalmazza meg, hogy nem finanszírozzuk meg eléggé az egészségügyi ellátási rendszert, nem adunk a nettó béremelkedésnél több nyugdíjemelkedést a nyugdíjasoknak, még akkor sem; még akkor is farizeus magatartás ez, hogyha én magam is elismerem azt, hogy mind a nyugdíjellátások, mind az egészségügyi szolgáltatások körében jelentős problémák vannak.
Különösen akkor farizeus ez a magatartás, amikor a bevételek oldaláról tett kezdeményezéseket is szinte zsebből, helyből elutasítják ellenzéki képviselőtársaim, pedig ők sem tekinthetnek el attól, hogy ezek a nagy elosztórendszerek, ez a nemzetgazdaság, az államháztartás részei, és ebből a szempontból a folyósítás és a finanszírozás két, egymástól el nem választható részterület.
Nagyon örülnék, hogyha ebben a vonatkozásban higgadt, szakmailag alátámasztott kezdeményezésekről számolhatnánk be az 1997. évi költségvetés előterjesztésekor. És akkor, amikor a nagy elosztórendszerek reformjáról tárgyal, tárgyalt eddig is, és tárgyal ezután is az Országgyűlés. Mi az, ami változatlan sajnálatos módon a társadalombiztosítási alapok költségvetési beszámolójában?
(12.10)
Alapvető problémának én az 1991. évi LXXXIV. törvényben rejlő buktatókat és anomáliákat látom. A tbönkormányzatok önkormányzatisági magatartása, önkormányzati jellege kérdőjeleződik meg számomra az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Egy önkormányzat attól önkormányzat, hogy önálló mozgásköre van, vagy az inputjában, vagy az outputjában befolyást tud gyakorolni a rendszere működtetésére, megtakarításokat tud elérni, jobban tud gazdálkodni, mint hogyha költségvetési intézményként tenné ugyanezt.
Ezzel szemben az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt tudom mondani, hogy az önkormányzatiság igazából tartalommal nem töltődött fel, az önkormányzatok minimális felelősséget, minimális döntési kockázatokat vállaltak, a konfliktusok folyamatosan a kormányzat, a parlament és az önkormányzatok között, mint egy labda vándoroltak egymás között.
Én úgy gondolom, hogy ennek a dilemmának az eldöntésére is kettős út áll rendelkezésünkre: vagy az önkormányzati jelleget erősítjük, és akkor az önkormányzatoknak felelősséget is kell vállalniuk saját döntéseikért, vagy pedig azzal számolunk, hogy az önkormányzatiság elvét feladva, mint egy költségvetési intézményrendszert működtetjük tovább a két alapot. Én úgy gondolom, mind a két megoldásnak vannak előnyei és vannak hátrányai. Egy biztos, hogy a mai rendszer nem tartható, mert a mai rendszer a problémák továbbgörgetésének a rendszere és egy beépített fék az általunk államháztartási reformnak nevezett egészben.
Nagyon sokszor elhangzott az előző véleményekben is, hogy a társadalombiztosítási alapok a törvények által nem eléggé szabályozottak. Túl azon, hogy természetesen egy önkormányzat kevésbé hivatkozhat a törvények általi szabályozottság hiányára, hiszen attól önkormányzat, hogy saját maga is szervezheti saját működését, én úgy gondolom, hogy soha nem lesz olyan törvénykezési állapot, ami a helytelen döntéseket a törvény paragrafusával, a törvény betűjével lehetetlenné teszi.
Miféle vagyonkezelési törvény kellett volna ahhoz, kedves képviselőtársaim, hogy az egészségügyi biztosítónál ne tűnjék el 2,3 millió forint értékű Kereskedelmi és Hitelbank-részvény, nyilvántartásba vegyük azt a 70 millió forint értékű Thermal-Invest-részvényt, aminek a tulajdonosa bizonytalan, és miféle vagyonkezelési törvény kellett volna ahhoz, hogy a nagyon jó piaci állapotú BorsodChem-részvényt, amit 878 millió forintért tudtak eladni, és azóta mintegy 2 milliárd forintot ér a piacon, ne cseréljék el nagyon kétes értékű Postabank-részvényre, és ne cseréljék el még kétesebb értékű Diszpomedicor Rt.-részvényre, ami után még 126 millió forintos készpénzes tőkeemelést is végre kellett hajtani azért, hogy magát ezt a részvénytársaságot a csődtől megmentse a társadalombiztosítás? Én úgy gondolom, hogy a törvények kereteket biztosítanak egy gazdálkodásnak, de nem lehet ezekre hivatkozni, s nem lehet ezekkel takarózni.
Szintén felvetésre került több képviselőtársam részéről az alapok és a társadalombiztosítási önkormányzatok szolgáltatási és működési költségvetésének elhatárolatlansága. Úgy gondolom, ez is egy látszólagos érvelés, hiszen a logika minden szabálya szerint el lehet különíteni a szolgáltatási részt a működtetési résztől. Még csak az sem igazán állja meg a helyét, hogy alapvető gondot jelent az, hogyha a járulékbevételek helyett vagyonrészeket kap az önkormányzat. Semmi sem akadályozta meg az önkormányzatot, hogy ezt a vagyonrészt hasznosítsa és ebből a szempontból pótolja, hozamoltassa a vagyonrészeket, és ezt forgassa be a működtetés és a szolgáltatásnyújtás finanszírozási forrásaiba. Az sem akadályozta meg az önkormányzatokat, hogy ha ők ezt például állandó székházként akarták hasznosítani, akkor a működtetési költségvetés beruházási célként vegye meg a szolgáltatási részt a költségvetéstől. Ez a két költségvetési rész nem véletlenül különül el a költségvetési törvények tárgyalásakor, külön kerül elfogadásra, hiszen minden logika szerint a működtetés mint egy adminisztrációs költség és a szolgáltatás, ami az állampolgárok járandóságait tartalmazza, elkülönítendő, és szigorú szabályok szerint el is lehet őket különíteni.
Amikor a költségvetésüket tárgyaltuk, folyamatosan szóba kerültek a pénzügyi problémák, pénzügyi feszültségek. Úgy gondolom, ezek valós feszültségek. Az intézmények, a társadalombiztosítási alapok hiánya rendkívül nagy és halmozódó. Ez a hiány évről évre megismétlődő hiány. Ugyanakkor van egy jelentős összeg, ami a felhalmozott adósságokat szemlélteti. A korábbi időszakban 1994-ig felhalmozódott hiányokat az Országgyűlés már egyszer elrendezte. A '95-ös likviditási problémákat a '95ös zárszámadási törvény egy paragrafusa teljes egészében rendezni kívánja.
Szeretném jelezni tisztelt képviselőtársaim számára, hogy 104 milliárd forintról van szó, hiszen az állami forgóalapra '95. december 31-én 104 milliárd forinttal járultak be az alapok a hiányba. Ennek elengedése óriási jelentőségű az alapok finanszírozása, helyreállítása szempontjából. Ugyanakkor egy féloldalas döntésnek érzem azt, ha pénzügyileg rendezzük az ügyeket, és úgy tekintjük, hogy a folyamatok ettől önmagukban normális mederbe kerülhetnek.
Meggyőződésem, hogy a pénzügyi rendezést a tartalmi rendezéstől nem szabad elválasztani. És mindaddig, ameddig az önkormányzati működtetés rendszerét nem tudjuk újrafogalmazni, addig politikai hiba a mi részünkről az ügyet pénzügyi likviditási problémaként kezelni. Ebben kérem majd segítségüket, amikor módosító javaslatainkat nem is ebben a törvényben, hanem az 1995. évi költségvetési zárszámadási törvényben megtesszük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)