Francz Rezső (MSZP)
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit meddőnek találom a vitát. Én ugyan a 0,3 százalék mellett szeretnék érvelni a következő gyakorlati megfontolás alapján. Nem szabad szembeállítani a gyakorlati képzést az intézménnyel. Ugyanis a szakmunkásképzési alap felhasználásánál meg kell adni azoknak a befizetőknek is a lehetőséget, hogy hozzájussanak, akik a saját praktikus okaik révén, egyáltalán a munkaerő-mobilitást segítik elő. Most kell kitalálni valamely szakmunkásképző intézetben, hogy három-négy év múlva milyen szakmunkásra lesz szükség ott a környéken. Jellemző ránk, magyarokra, hogy valaki szert tett egy lakásra, egy munkahelyre, egy szakmára, és onnét akar nyugdíjba menni. Az idő folytán a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás megköveteli az átképzést. Következésképpen folyjon az intézményekben az elméleti képzés, és legyen mód arra, hogy mind több munkahelyen adhassanak gyakorlati képzést. Mert az ott szerzett gyakorlatban a későbbiek folyamán sokkal inkább ott tudják hasznosítani.
Tehát a gyakorlatnak azon körét ismerik meg, amely későbbi munkájukhoz feltétlenül szükséges lesz. Szeretném megjegyezni, hogy az elmúlt évek ellenére számos olyan szövetkezet van, amely megtartotta a gyakorlati oktatási helyet. Miért tette meg?
(18.40)
Mi érdeke fűződik azoknak hozzá, akik mai is ezt fejlesztik, és pályáznak. Azt kell eldönteni, hogy a munkahelyeken végzett gyakorlati oktatást hátrányosabbnak tartjuk-e a laboratóriumi körülményeket megközelítő oktatáshoz.
És egyáltalán, e támogatás "megfejési" lehetőségének tekintjük-e csupán az oktatás ilyen irányú támogatását. Nem szabad a kettőt egymással szembeállítani, hanem azt ki kell hogy egészítsék. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)