Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról, továbbá az egészségügyi hozzájárulásról, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosításokról T/3212., 3213. és 3214. szám alatt benyújtott törvényjavaslatok általános vitájának első körében súlyos kritikai észrevételek merültek fel hosszú sorban.
A legsúlyosabb bírálatot az Országgyűlés szociális bizottsága tette, amely az adott kérdés szakbizottsága és amely többségi határozatával a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak minősítette, egyszersmind indítványozta, hogy a kormány vonja vissza. Azt hiszem, ezt a szakmai bizottsági észrevételt a kormánynak valóban meg kellett volna már idáig is fogadnia.
Az eddigi vita során nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány a társadalombiztosítás végső soron állami költségvetést terhelő hiányát kívánta ezzel a törvénycsomaggal megszüntetni. Az előterjesztő pénzügyminiszter szerint a jövedelem-eltitkolás és ezzel a feketegazdaság korlátozása is cél volt, és ezen a réven szándékoztak többletforrásokat teremteni az Egészségbiztosítási Alap krónikus és egyre növekvő hiányának pótlására és megszüntetésére.
A törvényjavaslat ellenzéki bírálóinak nagyon is nyilvánvaló magyarázata szerint az Alkotmánybíróságnak a többletszolgáltatás nélküli járadékemelés alkotmányellenesnek minősítő ítélete adhatott ötletet és késztetést, hogy adószerűvé varázsolják át a forrásnövelést, és ezzel szinte kínálkozott állampolgári joggá átformálni az egészségügyi ellátást, ami egyben népszerű indokolásképp is felhasználható volt.
Ez a furfangos látszatot keltő kerülő út azonban előre nem látott vagy figyelemre nem méltatott, de súlyos problémákat támasztott. Így mindenekelőtt azt, hogy az adószerű kezelés és az állampolgári jogosultság kiüresíti a társadalombiztosítás korábban nagy vívmányként tekintett autonóm önkormányzatiságát, és mintegy újabb államosításként tekinthető.
Az is fontos körülmény amire Pusztai Erzsébet, igen tisztelt képviselőtársam mutatott rá , amikor joggal állapította meg, hogy a törvényjavaslat-csomagból kimaradt a balesetbiztosítás, ami a dolgozó rétegeket legközvetlenebbül és igen súlyosan érinti. De úgy tűnik, hogy a munka világával való törődés az ebből az egész csomagból kimaradt.
A Független Kisgazdapárt számára amint erre dr. Torgyán József, igen tisztelt képviselőtársam is rámutatott a törvényjavaslat egyik legelfogadhatatlanabb jellegzetessége az, hogy a legalacsonyabb jövedelmű rétegekre az átlagosnál súlyosabb terhet ró. Ez olyan tény, ami magából a törvényjavaslathoz mellékelt számítási anyagból is teljes világossággal megállapítható. A törvényjavaslat tehát nem a jövedelemmel arányos teherviselés elvét érvényesíti, még akkor sem, ha bizonyos jövedelemszinttől elkezdi követni a jövedelemarányokat. Ez alapvetőleg egy antiszociális, a legalacsonyabb jövedelemből élő rétegeket az átlagosnál súlyosabban terhelő megoldás.
Persze ez még mindig jobb, mint a vita során Ungár Klára, igen tisztelt képviselőtársam felszólalásából megismert valamikori SZDSZ-es koncepció, amely jövedelmektől függetlenül azonos fix összegben állapította volna meg az egészségügyi járulékot vagy hozzájárulást.
(10.00)
Fizessen egyformán ötezer forintot a 30 ezer forintos havi fizetésű szövőnő és a 300 ezer forintos havi bérű banktisztviselő. Ötezer-ötezer. Ez az igazi egyenlőség.
Ungár Klára mintegy zárójelben hozzátette a hozzám hasonló tájékozatlanok tapintatos kioktatására , hogy ez holland rendszer. Persze Hollandiában az egy főre jutó jövedelem három-négyszerese a mienknek hogy én is mondjak a számára valamit, amiről úgy látszik, megfeledkezett.
A Független Kisgazdapárt számára azonban nem kevésbé elfogadhatatlanok azok a többletterhek sem, amiket a törvényjavaslat a helyi önkormányzatok vállára szándékozik rakni a jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélküliek, valamint a közgyógyellátásban részesülők esetében. Épp az ország munkanélküliséggel legjobban sújtott régióiban, és főképp az amúgy is hátrányos helyzetű falvakban, községekben, kistelepüléseken tovább súlyosbítja a helyi önkormányzatok amúgy is válságos pénzügyi helyzetét. Ebből a szempontból a törvényjavaslat nem csak antiszociális, de vidékellenes is.
A törvényjavaslat indoklása ismételten visszatér a jövedelemeltitkolásra, a feketegazdaságra, és ezek megszüntetésével magyarázza, indokolja a tervezett intézkedést. Nem veszik észre, hogy a tervezett megoldások a példás járadékfizetők százezreit is sújtják, mint egy nem kívánt mellékhatásként a veszélyes gyógyszerek, hogy szakmai hasonlattal éljek. Nem számolnak azzal a veszéllyel, hogy az egészségbiztosítási járulékot egyébként rendesen fizetők is szinte rákényszerülnek ezzel a törvényjavaslattal a jövedelmük eltitkolására. Amint azt is fölhozták, lehetséges és ezt a törvényjavaslatot egyébként támogatók hozták föl mint lehetőséget , lehetséges kimenetel, hogy nem csökkenni fog a feketegazdaság, hanem esetleg épp bővülni, mert a növekvő terhek miatt egyszerűen nem fogják bejelenteni azt a munkaerőt sem, amit ma kisebb költség mellett még bevallanak.
A társadalombiztosítási önkormányzatok zárszámadása kapcsán az Állami Számvevőszék jelentése alapján mutattam rá azokra a pazarlásokra, felelőtlenségekre, amelyek épp az egészségügyi önkormányzat területén mutatkoznak. De ezek példáit tömegesen tárták föl az Állami Számvevőszék korábbi jelentései is. Joggal állapította meg a Független Kisgazdapárt összegző véleményét dr. Torgyán József, igen tisztelt képviselőtársam a vita során. A pazarló működés forrásaihoz itt keresik meg a szükséges forrásokat. Ezekkel a rendelkezésekkel, ezekkel az intézkedésekkel a Független Kisgazdapárt nem tud egyetérteni, és ezért a törvényjavaslatot nem fogjuk elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)