Sándorffy Ottó (FKGP)

1996. október 15.

SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször megkérdeztem már a tisztelt Ház előtt, hova tették az értéktöbbletet. Hiszen tavaly 44 százalékról 48 százalékra emelték az adót. Hiába mondtam, hogy ezzel csak a feketegazdaságot erősítik, a bevétel pedig kevesebb lesz. Hiszen érdemes ilyen magas adót eltitkolni.

Sajnos, a gyászos eredmény engem igazolt. Vajon mennyibe került a költségvetésnek a rendszer bevezetése, a kettős adótábla, a felemelés? Kit vontak felelősségre azért, mert rosszul gazdálkodott a magyar adófizetők pénzével? Vagy rosszul tervezett. Kit jogosítottak fel arra, hogy ilyen nehéz gazdasági helyzetben kísérletezzenek a magyar nemzetgazdasággal?

Tavaly nagyon szépen, kedélyesen, mosolyogva kioktattak, hogy nem értek hozzá, még azt sem tudom, hogy a 44-nél a 48 az több. Hát úgy látszik, kevesebb. De hát én nem az Oleg Kosevojban szereztem a közgazdasági tanulmányaimat. A kormány előterjesztésében szereplő jövedelemadók egységes koncepcióba illesztett korszerűsítésének önminősített előterjesztési anyaga, célkitűzéseiben a magyar gazdaságpolitika szinte minden fellelhető, autonóm belső célját igyekszik megcélozni.

A túlzott komplexicitás igényével kitűzött célegyüttesek zűrzavaros, egymásnak is ellentmondó okfejtésekben alkalmasak arra, hogy a központi költségvetés tényleges bevételi forrásait biztosító magyar lakosságnál és a még "megvágható" vállalkozói rétegnél teljes elbizonytalanodást okozzanak.

Az évente változó, 180 fokos fordulati íveket leíró adóparagrafusok a gazdálkodóknál, befektetőknél csak bizonytalanságot szülnek. Egyszerűen már nem hiszik el a pénzügyi kormányzat célját. A vállalkozások pénzügyi kapcsolatainak tervezhetőségét, kiszámíthatóságát nem segítik elő. Így végső hatásaiban csak a vállalkozásokból történő minél jelentősebb összegű tőkekivonás, látszatköltségelés hatásait érhetik el. Ilyen adótörvényekkel az ország tartós gazdasági növekedésének megteremtése továbbra is vágyálom marad.

A polgárosodás útján megindult és a rendszerváltozási kísérlet után még 6 évvel is polgári perspektívákban bízó tisztességes hazai rétegnél pedig az eddig létrehozott vállalkozási értékek is felszámolódhatnak, kivonásra kerülhetnek a tényleges termelésből.

Csodálkozást kiváltó körülmény, hogy a kormány az előterjesztett törvényjavaslatokban a későbbi években antiinflációs politikát és egyensúlyjavulást kíván elérni akkor, amikor néhány héttel ezelőtt került bejelentésre, hogy a költségvetési hiány-előirányzat jövőre a 300 milliárd forintot meghaladja.

(14.40)

Szerintem lesz az 380 is! Ekkora költségvetési hiány az elmúlt éveket figyelembe véve negatív rekordnak számít. Így aligha kerülhet sor az új adótörvények bevezetésével is elérni szándékolt államháztartási deficit leszorítására. Az új adótörvények ugyancsak rávilágítanak, hogy a költségvetés bevételi kényszere továbbra is a végső fogyasztóknak minősülő, teljes mértékben kiszolgáltatott magyar lakosságot, a bérből és fizetésből élő milliókat terheli.

Vegyünk egy példát, például az ebédpénz megadóztatása, ami szerintem "piti" fosztogatás. Bárcsak ez hiányozna központi költségvetésből! Ezek a rétegek adták az elmúlt években is a központi költségvetés tényleges bevételének döntő hányadát. Ellentétben az adófizetők pénzéből mintegy 400 milliárd forintos összeggel konszolidált elnézést és azóta is folyton megsegített kereskedelmi bankokkal, és a magyar ipar legjavát kiszakító külföldi részvétellel működő gazdasági társaságokkal szemben. Sem a még magyar kézben lévő kereskedelmi bankok, sem a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok a központi költségvetés számára számottevő, nagyságrendjükhöz mért bevételi forrásokat nem biztosítanak.

A kormányzat gyengesége, hogy ahelyett, hogy külföldi vállalkozások gazdasági potenciájához mért adózási rendszereket dolgozna ki, továbbá hogy folyamatosan konszolidált kereskedelmi bankok hitelezési fegyelmét példaszerűen leszabályozta volna, folyamatosan, így az év végén a magyar lakosságot azzal szórakoztatja, hogy a jövőre fizetendő adótételeik közül egyeseket megemel, másokat viszont lecsökkent, de olyan árnyalt trükkökkel, hogy a jövedelmeink tovább csökkennek.

Hiszem, hogy sohasem ezért változtatják az adótörvényeket, mert az nem jó, hanem azért változtatják, hogy több pénzt csavarjanak ki az adófizetőkből. A kormányzat kapkodó adópolitikáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy '97-ben már a mezőgazdasági termelők számára korábban meglévő adókedvezményeket is megvonja, noha ezt átalakításnak mondja, enyhén szólva.

A földosztás gyötrelmein alig túljutott mezőgazdasági termelők részére a törvényjavaslatokban foglalt koncepciók alkalmasak arra, hogy elbizonytalanítsák, majd csírájában elfojtsák a vidéken megindult mezőgazdasági vállalkozási folyamatokat. Nevetséges a kormányzat azon koncepciója, hogy nem kell adóznia annak, aki elsősorban saját fogyasztásra termel, és csak minimális összegben, százezer forintig értékesít terméket. Ez 8 333 forint havonta. Ennyi egy cipő ára talán, egy négytagú család kenyéradagja.

Véleményem szerint ezeket a mezőgazdasági őstermelőket nem kellene megadóztatni. Azon elesett, szegénységben élő, egy-két holdon gazdálkodó mezőgazdasági munkások pedig, akik őstermelői vagy egyéni vállalkozói igazolvány kiváltásához szükséges legelemibb ismeretekkel és anyagiakkal sem rendelkeznek, a kormányzati koncepció szerint mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó külön kedvezményben sem részesülnek. Ha például eladnak tíz szem tojást, a kifizető köteles adóelőleget levonni az ellenértékből. Vélhetően majd az APEH egy kampányeljárás keretében sorra meg fogja bírságolni. Ez a magyar kormány agrárpolitikája.

Ilyen adótörvényekkel kívánja a kormányzat a lakosság életszínvonalának javítását a gazdasági növekedés függvényében elérni. Ez a része a törvénynek egyenlő a padláslesöprési törvény előkészítésével. Tudom, itt szépen elmondták, hogy a szögre szépen fel kell akasztani a számlát, és a végén összeadni. Nem igaz. Azt hiszik, hogy én és a többi ember ezt a maszlagot elhisszük? Hát először is lapozzák fel az adózás rendjéről szóló törvényt, majd meglátják, hogy amelyik pillanatban adóalannyá lesz a polgár, az adózás rendjének hatálya alá esik. Megállíthatják, házkutatást tarthatnak, megállapíthatják, becsülhetik a szakmában szokásos és a többi, és a többi. Innen nincs visszaút.

A számviteli törvény szerint pedig az adómegállapítási jog elévüléséig a bizonylatokat meg kell őrizni. A bizonylatot megcsonkítás nélkül, visszakereshető módon kell tárolni. Azt hiszem, hogy jó lenne, hogyha ezt közölnék a polgárokkal, és nem azt, hogy a szögre fölakasztjuk.

Talán még az adóelőleg az, ami véleményem szerint súlyosan kifogásolható a mezőgazdaságnál, hiszen a mezőgazdaságnak vannak sajátosságai, a betakarítási időpontok és a többi, és nem lehet olyan helyzetbe hozni a gazdákat, hogy adott esetben negyedévenként, amikor nincs is pénzük, adóelőleget kelljen befizetni nekik.

Én jól emlékszem, amikor iparos lettem, az első bevallást elkészítettem úgymond , a gép visszadobta a bevallásomat, mert valami hiba volt benne. Három és fél órát ültem az adóhivatalban, mire sor került rám. Fel van készülve erre az adóhivatal? Hány mezőgazdasági bevallást fog visszadobni a gép? Tessék mondani, hogyha itt mi, bármelyikünk most leülne, hogy a saját adóbevallását megcsinálja, biztos, hogy meg tudnánk csinálni a saját adóbevallásunkat? Nem biztos.

Mezőgazdasági termelőkörbe tartozó személyeknek, akik egyéni vállalkozói igazolványt váltanak ki, gazdálkodási körülményeikben további költségráfordítást, illetve többletterhet jelent, hogyha olyan költséget számol el, amelynél a számlát a jogszabályban meghatározott értékhatárt meghaladóan készpénzzel egyenlítik ki. Elnézést kérek. A számla áfa nélküli értékének a 20 százalékával kell növelni a vállalkozói bevételüket.

A készpénzforgalom korlátozására bevezetett szankcionáló adójogszabályok a mezőgazdasági termelésben de bármilyen makrogazdasági körülmények között működő hazai vállalkozás esetében az idáig megszokott, biztonságos készpénzfizetési mód helyébe a bankszámlás pénzeljárást helyezik. A vállalkozások rákényszerítése arra, hogy pénzkezelésükhöz bankszámlát nyissanak, a működésükben többletköltséget jelent, mind bankköltség-ráfordítás, mind a pénzkezelés végrehajtásához szükséges idő- és pénzráfordítás.

(14.50)

Állampolgári jogom, hogy Magyarországon minden megkülönböztetés nélkül, a törvényes magyar fizetőeszközzel fizethessek, az a pénz az enyém, tehát úgy költöm el, ahogy én akarom. Ehhez nekem az állam vagy a költségvetés egy fillér hozzájárulást nem fizetett, tehát én rendelkezem vele. Vegyük tekintetbe, hogy a mai magyar gazdasági viszonyok között egyelőre a legbiztonságosabb a készpénz. Ki garantálja, hogy a számlán, amin keresztül megkapom a pénzt, egyáltalán van-e fedezet? Vagy esetleg a bank ment csődbe. A bank mennyit számol a kötelező utalásokért? Talán megint a bankokat kell a magyar népnek támogatni, megsegíteni? Úgy látszik, a bankároknak nincs elég pénzük. Majd ha a hatóságok rendet tesznek a pénzügyi berkekben, és a nép megbízik a bankokban, akkor majd igen, ez legyen egy természetes folyamat. De addig, amíg letiltani sem tudok egy elveszett kártyát, addig ezt nem írhatják elő.

A bankszámla-utalás kikényszerítésével, továbbá a mezőgazdasági vállalkozók, őstermelők új adószabályának bevezetésével a termelők felett álló pénzintézetek és könyvelői irodák járnak csak jól, akik a forgalmi jutalékból, könyvelési díjakból biztos bevételekre tehetnek szert, míg az új adótörvény bevezetésének szenvedő alanyai számára semmiféle gazdasági előnyt nem jelent.

A bérből és fizetésből élők, továbbá a mezőgazdasági termelők adózási feltételeinek szigorításával szemben a külföldi nyerészkedők számára kísértésnek tűnhet, hogy a vállalkozásban maradó nyereséget mindössze megkötés nélkül 18 százalékos nyereségadó terheli '97-től. Félreértés ne essék, nem a 23 százalékos kiegészítő adó megszűnése a kifogás tárgya. Mi a 42 százalékot és a 18 százalékot üdvözöljük, ha ez egy tendencia. Csak az a dilemma merül fel, hogy megkötés nélküli a 18 százalékos nyereségadó. Értelmes lenne ez a 18 százalék, ha bizonyos feltételekhez kötnénk. Például belföldi tulajdonosi részesedéssel vagy munkahelyteremtéssel ellátatlan terület esetében, mert ellenkezőleg egy budapesti bejegyzéssel megtörténik, hogy pénzmosásra fogják felhasználni ezt a 18 százalékot.

Megdöbbentő körülmény, hogy a magyar kormány '97. évi adótörvény-javaslatai szellemükben a hazai mezőgazdasági termelők megnyomorítására, ugyanakkor illegális pénzek Magyarországra csábítására és működtetésére irányulnak. Sajnos, úgy látom, hogy rövid távú intézkedések az ésszerű törekvéseket a költségvetés pillanatnyi állapota érdekében háttérbe szorítják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)