Varga István (MDF)

1996. október 20.

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Sokkal rövidebben megpróbálom összefoglalni mondanivalómat. Egyrészt nem szeretnék felesleges indulatokat gerjeszteni, bár mint ügyvéd mondhatom önöknek, hogy kell hogy valami vitában legyen valami feszültség, mert egyébként érdektelen a dolog különösen ilyen késő esti órában , de még egyszer megpróbálom nagyon röviden összefoglalni. A Magyar Demokrata Fórumnak, tisztelt Országgyűlés, az az álláspontja, hogy ez az illetéktörvény-módosítás nem egy radikális megoldás, hál' istennek, és azt sem lehet mondani, hogy minden vonatkozásban a polgárokat lehetetlen helyzetbe vagy lehetetlenebb helyzetbe hozná.

Teljesen egyetértünk azzal, hogy mi most jófiúként és lojális képviselőként beszélünk itt az Országgyűlésben, mielőtt még esetleg a többség kiebrudal innen, hogy támogatjuk azt a módosítást, ami a lakás kialakítására szolgál, ami a tetőtér és a padlással kapcsolatos, a beépítéssel, a 4 éven belüli beépítésre vonatkozik. Hisz ez nyilvánvaló, ha illetékmentes lesz, akkor fiataloknak, de gondolok itt különösen Budapestre, megkönnyíti a fiatalok lakáshoz való jutását. Már az, aki ezt a 3-4 vagy 5 millió forintot elő tudja teremteni, hogy a tetőteret beépíti.

Egyebekben természetes, hogy nem értünk egyet azzal, hogy az elsőfokú államigazgatási eljárások, általános tételű eljárás illetékének mértéke ezer forintra, míg a fellebbezési eljárások fizetendő illetékminimuma kétezer forintra emelkedik. Ugyancsak nem értünk azzal egyet, hogy a bírósági eljárási illetékek emelkednek, mégpedig és ez az érdekes dolog, hogy az alacsonyabb illetékek mértéke egyik képviselőtársam a múltkori felszólalása során pontosan kiszámolta, hogy 83 330 forintnál kevesebb ügyértékű per indítása esetén az addigi 6 százalék illetéknél magasabb illetéket kell fizetni, miközben a javaslat a 750 ezer forintot változatlanul hagyja.

Itt felvetődik, tisztelt Országgyűlés, az a kérdés, hogy miért a kisebb jövedelműeket próbáljuk lehetetlen helyzetbe hozni, illetve miért van az, hogy aki 10-20-30 ezer vagy 40 ezer forintos pertárgyértéknek megfelelően indít keresetet, ne tudjon keresetet indítani, mert nem fogja tudni az illetéket leróni. És ennek a fordítottja is, vice versa, és a 750 ezer forintnál most már a pertárgy értéke a csillagos ég. Akkor azt miért nem változtattuk meg? Itt nyilvánvaló, hogy aki magasabb jövedelemmel rendelkezik, esetleg magasabb pertárgyértéknek megfelelően ki tudná fizetni. Az is, azt hiszem ismeretes és nem kell senkinek gyakorló jogásznak lenni, hogy a kiskeresetűek általában kis pertárgyértékű ügyekkel foglalkoznak, illetve indítanak a bíróságok előtt, és lehet, hogy valakinek 20-30 ezer forintos adósság behajtása nem jelent sokat, de lehet, hogy annak a kisnyugdíjasnak igenis nagyon sokat jelent annak a 20 vagy 30 ezer forintnak a behajtása. Tehát számunkra ez a diszkriminatív intézkedés elfogadhatatlan.

És szabadjon hivatkoznom arra mert olvastuk figyelmesen a törvényjavaslat indokolását , tudjuk, mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a magyar bíróságok leterheltek. Tudjuk azt, hogy mondjuk Budapesten egy bontóper 11 hónap múlva kerül kitűzésre. Ezen valóban változtatni kell. Én úgy gondolom, hogy az ebből származó többletbevétel egyrészt nem oldja meg ezt a kérdést, másrészt valóban más forrásból kellene a bíróságokat olyan anyagi eszközökkel számítógéppel, és nem akarom tovább sorolni ellátni, hogy a megnövekedett terheknek megfeleljenek. De az számunkra teljesen elfogadhatatlan és úgy gondolom, aki a jogállamiság ellen tör lándzsát, annak a számára is , hogy azt mondjuk, hogy kérem, akkor kevesebb ember indítson pert, kevesebben pereskedjenek vagy mert azért ebből a javaslatból az is kitűnik hogy a kis per az nem per. Aki ismeri és tudja a jogállamiság követelményét, az tudja, hogy egy bíróságnak ugyanannyit kell foglalkozni egy 22 ezer forintos pertárgyértékű üggyel, mint mondjuk egy 28 millió pertárgyértékű üggyel. Én úgy gondolom, hogy ezzel a javaslattal legfeljebb azt a célt érhetjük el, hogy azok, akik így is nehéz helyzetben vannak, most még magasabb illetéket fizessenek.

Ugyanezt értem természetesen az államigazgatási eljárási illetékben, mert azt mondjuk, hogy duplájára emelkednek az illetékek. Szabadjon itt, képviselőtársaim, hivatkozni ezzel kapcsolatosan és itt tényleg komolyabb aggályaim vannak az alkotmányunkra. Az alkotmány azt mondja, a hatályos alkotmány, hogy "A Magyar Köztársaságban a bíróságok előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat vagy valamelyik perben jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el." És az (5) bekezdése ugyanennek a szakasznak: "A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, mely jogát vagy jogos érdekét sérti."

Idefele jövet reggel hallottam az első hírt, arról szólt, hogy az egészségügyi kormányzat sem áll a helyzet magaslatán, és bizonyos szívműtéteket nem tudnak elvégezni, vagy sorba kell állni, mert nincsen pénz. Ha ehhez képest mérem, vagy a debreceni kisfiúra gondolok, akinek nagyon nehéz volt a 90 százalékos égési sérüléséhez szükséges eszközöket meg azt a bizonyos ágyat beszerezni, akkor ez valóban egy bagatell kérdés, hogy egy magyar polgár megy-e a bíróságra vagy nem megy a bíróságra. Mert nyilvánvaló, hogy az élethez való jog, az egészséghez való jog azért fontosabb, de én azt hiszem, itt nem lehet azért különbséget tenni. Én úgy gondolom, hogy nem szenvedhet csorbát egyetlen magyar állampolgárnak sem az a joga, hogy ha bármilyen jogvitája van, akkor bírósághoz forduljon. Ha pedig bírósághoz fordul, akkor pedig csak tisztességes és az erejéhez és a társadalom teherbíróképességéhez mért illetéket kell leróni, mert nem árulok én el zsákbamacskát, majdnem biztos vagyok benne, hogy ha ezt a drasztikus javaslatot elfogadjuk, akkor valóban lényegesen csökkenni fog azon személyek száma, akik nem fognak bírósághoz fordulni, függetlenül attól, hogy igazuk van, független attól, hogy a pert megnyernék.

Szabadjon egy gyakorló példát hadd mondani. Ismerik biztosan a biztosítókkal kapcsolatos kártérítési ügyeket. Merem önöknek mondani, hogy tíz ügyből kilenc magyar állampolgár nem megy a bíróságra, mert költségbe kerül, mert szakértőt kell fizetni. A biztosító a nagy számok törvénye alapján kilenc embernek nem fizeti meg a jogos kártérítést ezt általánosságban mondom , egy ember, aki a bírósághoz fordul, az megkapja. Miért? Azért, mert a bírósági út igénybevétele aránytalan terhet jelent, és ezzel a törvényjavaslattal, képviselőtársaim, még aránytalanabb terhet fog jelenteni.

Ami még egyetlenegy bírósági eljárással kapcsolatos dolgot érint: többen foglalkoztak itt már azzal, hogy a büntetőeljárással összefüggésben az állammal szemben felmerült kártalanítási igény érvényesítése iránti peres eljárás illetékét is önök most megpróbálják megváltoztatni. Nekünk az az álláspontunk, hogy mindenképpen illetékmentesnek kell maradni, hisz ez egy garanciális intézmény abban az esetben, ha valakit mondjuk esetlegesen egy adócsalási ügyben ártatlanul őrizetbe vesznek azután előzetes letartóztatásba helyeznek, azután mondjuk másfél évi előzetes letartóztatás után kiderül, hogy ártatlan volt, akkor, kérem szépen, meg kell annak a polgárnak engedni ismervén, hogy hogyan mér a magyar bíróság, és ez nem Amerika , hogy azt a kártérítési igényét be tudja hajtani illetékmentesen a magyar állammal szemben, amelyet egyébként a jogtalan fogva tartás és a törvénysértés miatt megérdemel.

(19.50)

Tisztelt Országgyűlés! E javaslatnak a második része csak egy kis megjegyzést tartalmaz, de nagyon hosszú. Úgy van szó szerint, el kell olvasnom, mert elfelejtettem, hogy: "valamint az illetékről szóló törvény módosítása, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló törvényjavaslat."

Tisztelt Országgyűlés! Ez az ezer forint, amit önök a hiteles tulajdoni lapért be óhajtanak szedni, illetve, ahogy végignéztem az előző általános vita jegyzőkönyvét, tulajdonképpen nagyon senki nem támadta vehemensen ezt az ezer forintot, mert mindenki belátta, és mindenki tudja azt, hogy valóban a földhivatalok siralmas állapotban vannak, a budapesti földhivatalról nem is beszélve, ahol kutyás rendőrök meg őrző-védő kft.-k vigyázzák, és mentők állnak sorba, mert két-három napig állnak ott az idősek azért, hogy megkapják három év után a tulajdoni bejegyzésüket, vagy ki tudják váltani a hiteles tulajdonilap-másolatot.

Tehát tökéletesen egyetért a Magyar Demokrata Fórum azzal is, hogy a földhivatali eljárásban a földhivataloknak minden eszközt meg kell adni annak érdekében, hogy a tulajdoni lapot, ha nem is naprakészen, de legalább mondjuk, Budapesten egy év múlva megkapja a dolgozó, hogy megvette az ingatlanát.

Azonban ennél az ezer forintnál, amit egy hiteles tulajdonilap-másolatért önök ezen a címen akarnak beszedni vagy beszedetni, illetve azt mondják, hogy ebből az ezer forintból meg lehet oldani a földhivatalok sanyarú helyzetét, két dolgot nem vettek figyelembe.

Egyrészt nem lehet megoldani, másrészt az is biztos, azt hiszem, ki is derült már a bizottsági tárgyalások során, hogy állítólag két pénztárost kellene, mondjuk, egy helyi földhivatalban alkalmazni, akik ezeket a díjakat itt beszedik.

Most két pénztárosnak az alkalmazása, én nem vagyok közgazdász, de azért nem kis pénzbe fog kerülni.

Nem ez, azt hiszem, a lényege, ami miatt a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja ezt a drasztikus emelést, hanem amiatt képviselőtársaim, hogy Magyarországon kivéve a zugírászokat, akik elég sokan vannak ügyvéd, szakember úgy szokott szerződést készíteni, hogy vagy átmegy a földhivatalba, és megnézi aznap, hogy esetleg tegnap nem terhelték-e be valamivel az ingatlant, és arról készíti el a szerződést. De ez csak vidéken lehetséges, ilyen provinciális környezetben, mint ahogy én is ahol vagyok, mert, mondjuk, Budapesten, tudom, hogy erre külön kft.-k működnek, amelyek háromezer forintért állítólag kiváltják három nap múlva, és odaadják az ügyvédnek a hiteles tulajdonilap-másolatot.

Hiteles tulajdonilap-másolat nélkül tehát adásvételi szerződést nem lehet elkészíteni. Különösen nem úgy, tisztelt Országgyűlés, hogy Budapesten, itt a "bűnös város"-ban ahogy hallom már maffiák vannak arra, hogy kétszer, háromszor, négyszer eladnak egy ingatlant.

Tudok arról, lehet, hogy rosszak az információim, hogy vannak pénzintézetek, amelyek nem fogadják el a felajánlott ingatlant fedezetül, tekintettel arra, hogy a szériák egymás után sorba következnek, és teljesen nyilvánvaló, és igaza van a pénzintézetnek, hogy hogyan bízzon meg itt egy olyan telekkönyvi eljárásban, amikor nincs hiteles tulajdonilap-másolat.

Kérdezem én: ebben a helyzetben, tisztelt Országgyűlés, hova fog vezetni az, hogyha a polgártól ezer forintot elkérnek a hiteles tulajdonilap-másolatért? Ez, kérem szépen, oda fog vezetni, hogy a polgár nem fogja tudni kiváltani a hiteles tulajdonilap-másolatot. És hogy ne vegyék nagyon extrémnek amit most elmondtam, gondolják csak el, hogy vidéken ahol mondjuk 15 000 forintos szántót írnak , hát ott is van jelentősége annak, hogy teher van-e rajta, vagy nincs.

Hogyan? Hogyan áll ez arányban, hogy ezer forintot, egy 15 000 forintos adásvételi szerződésnél ezer forintot fizet a polgár azért, hogy hiteles tulajdonilap-másolatot kapjon. Itt nem milliós ingatlanokban kell gondolkozni, ez az ország nemcsak Budapestből áll, hanem vidékből is áll: hogyan fogják kifizetni?

Megmondom én képviselőtársaim, mint ahogy sokszor nem az az alapvető kérdés, sajnos, a polgárnak, hogy van-e teher az ingatlanon, hanem azt mondja, vagy azt próbálja sugallni, hogy lehetőleg úgy írják át, hogy kevés illetéket kelljen fizetni. Most egyszerűen arról lesz szó, kérem szépen, hogy nem fogják tudni kifizetni, még egyszer mondom, kis értékű ingatlanoknál semmiképpen az ezer forintot, ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek, és a földhivataloknál, ha eddig kaotikus állapot volt, akkor még kaotikusabb állapot lesz.

Én nagyon szépen kérem önöket, gondolják végig, hogy ennek az ezer forintnak a beszedése és az ezzel kapcsolatos anarchia, ami bekövetkezik a tulajdonviszonyok területén, aminél, egyébként is tudjuk, és valljuk be őszintén, hogy nagyon nehéz állapotok vannak, tehát nem éri meg azt, hogy ezer forintot kérjenek.

Én, ha lehetne, ötszáz forintot… Maximum ötszáz forintot esetlegesen kifizetnének, de hogy ezer forintot, kérem szépen, nem fognak kifizetni, az biztos. Ha pedig bekövetkeznek azok a perek, mert azért gondolják el, addig nincs probléma, és teljesen sima ügy egy adásvételi szerződés, amíg bejegyzik a tulajdonjogot.

Ha azonban gond van, ismerik és tudják önök a zsebszerződéseket, és itt nemcsak mezőgazdasági ingatlanra gondolok, ismerik a zugírászok által készített szerződéseket, tudják azt, hogy ezekből mennyi probléma származik, most tulajdonképpen a gyakorló ügyvédeket is meg fogják fosztani attól, még egyszer mondom, nagyvárosokban, hogy megfelelő szakmai hozzáértéssel és körültekintéssel tudják elkészíteni az adásvételi szerződést.

Tehát én tisztelettel azt kérem önöktől, hogy ezt az aránytalan terhet a polgárra semmilyen körülmények között ne rakják rá.! Köszönöm a figyelmüket.