Gál Zoltán (MSZP)
ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm jelen lévő képviselőtársaimat, s mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 17. ülésnapját megnyitom.
Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és Tóth István jegyző képviselőtársaim lesznek segítségemre.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Holnap ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulóját. A kerek évfordulók mindig nagyobb nyomatékot adnak az ünnepeknek. Így van ez most is, és jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, mind itthon, mind pedig külföldön több az ünnepi megemlékezés, a 40 évvel ezelőtt történteket elemző, értékelő rendezvény, konferencia.
Ennek köszönhetően ma már egyre többet tudunk a tényleges történésekről, az egyes szereplők valódi szándékairól, az események előzményeiről és hátteréről. Ugyanakkor ma sem kevés még az olyan megemlékezés és értékelés, amelyeket láthatóan aktuálpolitikai érdekek vezérelnek. Mindez talán összefügg azzal a hitelesen meg nem válaszolható kérdéssel, hogy mi történt volna, ha a nemzeti függetlenség gondolata győz, ha 1956 társadalmi, politikai célkitűzései megvalósulnak. Hogyan illeszkedtek volna a különböző politikai eszmék és törekvések hosszabb távon egymáshoz, meddig tartott volna Mészöly Miklós szavaival szólva '56 közös melege".
Tény azonban, hogy 1956 tabusított történetét november 4-e után a nemzeti katasztrófa, százezrek emigrációba menekülése, áldozatok sokasága jellemezte. Másfelől az is ismert, hogy '56 októbere a hatalom birtokosaiban a tragédiát mindenáron elkerülő reflexeket erősítette. 1956 hatása akkor kapott új erőre, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalom és szabadságharc rehabilitációja elengedhetetlen a demokratikus Magyarország, a nemzeti felemelkedés feltételeinek megteremtéséhez. Ezt a felismerést szimbolizálta 7 évvel ezelőtt a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának napja is.
Az 1956 óta eltelt 40 év arra figyelmeztet bennünket, hogy a szenvedés, a hallgatás, majd a megtisztulás után valódi ünnepünk csak a megbékélésé, a kirekesztés nélküli emlékezésé lehet. Nem érhetjük be ugyanis az ünnep kapcsán emlékművek állításával, szoboravatásokkal és szépívű szónoklatokkal.
Nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy a fiatalok számára mit jelent ez a nap. Kérem, ünnepeljünk annak tudatában, hogy közös a felelősségünk abban, hogy milyen képet hagyományozunk '56 októberéről az új nemzedékre.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy egyperces néma felállással emlékezzünk a forradalom és szabadságharc hőseire és mártírjaira.
(Egyperces néma felállás.)
Köszönöm.
Tisztelt Országgyűlés! A megemlékezés után a napirend előtti felszólalásokkal folytatjuk munkánkat. A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csépe Béla frakcióvezető-helyettes úr, KDNP. Megadom a szót.