Kis Gyula József (MDF)
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. Rendkívül szomorú, hogy ezekről a kérdésekről itt beszélni kell. Ennél csak a helyzet kétségbeejtőbb. Nem tudom, hogy az-e a bűn elkövetője, aki valakit vízbe lök, vagy az, aki nem húzza ki időben, vagy netán az, aki a pallót fölszedi a hídon, aminek következtében vízbe zuhan, és utána még szemrehányást tesz még, hogy miért nem tanult meg időben jobban úszni.
Kedves Miniszter Úr! A vasárnapi ebédről csak annyit, hogy ha én nem adok kosztpénzt a feleségemnek, akkor a vasárnapi ebéd elmaradásáért nem verhetem meg. Márpedig most ez történt. És nem igaz, hogy ez nem volt előre látható. Az egészségügy kapkodó átszervezése során az orvosegyetemi rektorok levélben fordultak önhöz, amelyben azt írták, hogy veszélybe kerül az egyetemek működése. A Budapesti Orvosi Kamara már arról beszélt, hogy beteg emberek élete kerül közvetlen veszélybe. Mi tavaly a társadalombiztosítási költségvetés féléves késése miatt mondtuk, hogy az előző évi finanszírozás adósságokat fog fölhalmozni a kórházaknál. Így történt. Mi elmondtuk, hogy ezek rendezése, a kórházszanálás késik, azért késik, mert közben az egész rendszer átszervezésére törekedtek. Ebben a helyzetben tehát a fuldoklót és hadd ne hivatkozzam arra, hogy milyen érzés egy szívműtétre várni, amikor az embernek már kevés a levegője. Miniszter Úr! Önnek már nagyon kevés a levegője a magyar egészségügy vezetésében. (Taps.)