Béki Gabriella (SZDSZ)
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Én az ajánlás 48-as pontjához szeretnék szólni. Talán szerencsésebb lett volna, hogyha az előbb, amikor a gyermekek adókedvezményével kapcsolatos heves vita kialakult, akkor kaphatok szót. Bár azt hiszem, hogy akkor csak két percbe sűríthettem volna a mondanivalómat. Ez a javaslat, amit a részletes vitában szeretnék indokolni, szóba került az előző vitában. Négyen nyújtottuk be a gyermekek után járó adókedvezmény eltörlésével kapcsolatos módosító indítványt: Csehák Judit és Kiss József, valamint Szigeti György képviselőtársammal.Nagyon szeretném hangsúlyozni mindjárt az elején a gondolatmenetnek , hogy azt a 7,5 milliárd forintot, amire adókedvezmény formájában tesz javaslatot a személyi jövedelemadó törvény, az utolsó fillérig családi pótlék-emelésre szeretnénk felhasználni. Ezzel kapcsolatos elképzelésünk, számításaink el is készültek. A költségvetési vitában természetesen el fogjuk mondani ezt részletesen, és be fogjuk nyújtani a költségvetéshez ezt a javaslatot.
Azt, hogy mi kifogásunk van a gyermekkedvezmény visszahozása ellen, azt az általános vitában már részletesen volt módunk elmondani, és az előbbi vitában is fölidéződtek a legfontosabb szempontok. Én az általános vitában úgy találtam fogalmazni, hogy nagyon szívesen élnék egy olyan Magyarországon, ahol széles körben lehet élni a gyermekek után járó adókedvezmény eszközével. De azt is mondtam, hogy sajnos Magyarország itt és most a mai jövedelmi szerkezet okán nem ilyen ország. Azt gondolom, hogy nagyon súlyos aránytalansághoz és igazságtalansághoz vezetne a családtámogatások rendszerében, hogy ha most a személyi jövedelemadóba visszahoznánk ezt a kedvezményt. Ezt szeretném most a részletes vitában számokkal egy kicsit alátámasztani.
A másik problémánk, amit az általános vitában említettünk, az az volt, hogy még annak a szűk rétegnek is csak egy bizonyos hányadához jutna el ez az adókedvezmény, akiket céloz, tudniillik, hogy a három- és többgyerekeseket és a fogyatékosokat célozza a Pénzügyminisztérium előterjesztése, de természetesen ők sem mind tudnák igénybe venni ezt a kedvezményt.
Mindez, amiről beszélni szeretnék, nem elválasztható a költségvetéstől, és ezért elnézést kérek, de a költségvetésre való hivatkozásokat is szóba kell hoznom, hiszen családtámogatásban gondolkodni komplexen lehet. Igaza van Demeter Ervinnek. Létezhet, létezhetne ilyen eszköz is, és mellette létezhetne a családipótlék eszköze. Azt gondolom, hogy a hatását, az együttes hatását ezeknek az intézkedéseknek is szükséges megnézni. Én ezt tettem, amikor kiszámoltam, hogy körülbelül milyen vagy pontosan milyen százalékos emelést jelentene ezeknek a forrásoknak a realizálása a különböző családok életében.
Ismeretes, hogy a költségvetés egy 500 forintos emelésre tesz javaslatot a családi pótlékban, méghozzá eléggé elvágólag. Furcsa mód a három vagy több gyereket egyedül nevelő családnál ez az összeg nem tudom, hogy miért 450 forint. De egyébként elvágólag 500 forint az emelésre tett javaslat. Ha ehhez az 500 forinthoz hozzászámítjuk azt az 1000 forintos kedvezményt, amit a személyi jövedelemadó tartalmazna, akkor a következő helyzet áll elő. Azoknál a három- és többgyerekes családoknál, ahol élni tudnak az adókedvezmény lehetőségével, a családipótlék-emeléssel együtt 40 százalékos lenne a jövő évben az a segítség fogalmazzunk így , amit realizálni tudnak. Azoknál a három- és többgyerekes családoknál viszont, ahol az adókedvezménnyel nem tudnak élni, és vannak, szép számmal vannak ilyenek, mert munkanélküli a háztartásfő, mert nyugdíjas a háztartásfő, vagy mert annyira alacsony a jövedelme, hogy nem tudja ezt az adókedvezményt levonni, ezekben a családokban, ahol nem élhetnének az adókedvezmény lehetőségével, 13,3 százalékos lenne az emelés mértéke, vagyis a segítség.
Azt gondolom, hogy ez egy üvöltő aránytalanság, amit talán most Magyarországnak ebben a helyzetében, most, 1996-ban, abban az évben, amikor a rászorultsági elv jegyében az egész családi támogatási rendszert átalakítottuk, talán ezt az aránytalanságot nem kéne elkövetni.
De tudom folytatni a sort, mert nem kisebb az aránytalanság a fogyatékos gyermekeket nevelő családok esetében. A fogyatékosok esetében az adózók akik tehát élni tudnának a kedvezménnyel közel 30 százalékos segítséget kapnának a két forrásból, míg azok, akik nem adózók, nem tudják igénybe venni ezt a kedvezményt, 9,8 százalékos emelést realizálnak.
Képviselőtársaim, ítéljék meg maguk is! Olyan aránytalanságok ezek, amiket helyben kell hagynunk? Olyan aránytalanságok ezek, amiket különböző egyébként logikus érvek mentén el kellene fogadnunk? Demeter Ervin arra hivatkozott az előbb, hogy a gyermeknevelésnek költségei vannak, és egy logikus válasz erre az az adókedvezmény, hogy hagyjuk az adó egy részét ott, ahol gyermeket nevelnek, és ezek a költségek keletkeznek.
De tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a költségek ott is keletkeznek, ahol adóköteles jövedelem nem képződik. Következésképp magam is közel állok ahhoz a konklúzióhoz, amit az előbb Bauer Tamás megpróbált kimondani, hogyha ilyen aránytalanságokat ebbe a két támogatási rendszerbe bele akarunk vinni és meg akarunk áldani, akkor innen már tényleg csak egy negyed lépés azt mondani, hogy vannak elsőrendű állampolgárok, a jó adófizető állampolgárok, akiknek jár a 40 százalékos kedvezmény, és vannak másodrendű állampolgárok, akiknek jut valami a maradékból.
Ezzel szemben még egyszer mondom , e helyett mi egy olyan nagyobb léptékű családipótlék-emelésre tettünk, illetve teszünk javaslatot, ami két változatban is kidolgozásra került. Az egyik változat gyakorlatilag egy forinttal nem rövidítené meg az ilyen módon kedvezményezett réteget: éppen 40 százalékos családipótlék-emelést próbálunk javasolni a három- és többgyerekes családok számára. De erről majd később, a költségvetési vitában gondolom bőven lesz módom még beszélni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps mindkét oldalról.)
(18.50)