Götzinger István (MSZP)

1996. október 27.

DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Pusztai Erzsébet Képviselő Asszony! Szeretném emlékeztetni az elmúlt évi vitára. Emlékszik rá, hogy mi is nagyon nehezen fogadtuk el, hogy visszalépünk az alanyi jogtól. Ezt egy átmeneti megoldásnak gondoltuk, és meggyőződésem, hogy ez valóban átmeneti megoldás, hosszabb távon mi is csak az alanyi jogú családi pótlékot tudjuk elképzelni. De ha egyszer elfogadtuk, nagyon vonakodva, nagyon nehezen láttuk be, de beláttuk, hogy ebben a helyzetben a rászorultsági elv humánusabb, emberségesebb, tisztességesebb, akkor mi következetesek akarunk maradni a rászorultsági elvhez. Azt belátja, hogy ez, hogy családi pótlék címén megy ki ez a 7,5 milliárd forint és nem adókedvezmény címén, így a legrászorultabbaknak jut. Az igaz, hogy nincs egyfajta egyensúly az adózóknál az adófizetés és az érte kapott szolgáltatásokban. Ez sehol a világon nincs egyensúlyban, és nemcsak családi pótlékot kap az adófizető. Ha a költségvetést megnézzük, itt rettentő sok közszolgáltatás van, és ez nem egy egyszerű csere, nem egy egyszerű vásár, hogy az adófizető az ő adójáért annyi közszolgáltatást kap ma, amennyi adót befizetett. Tudjuk, hogy ez soha nem lehet egy személyre nézve azonos érték. Még egyszer: van elképzelésünk, mi következetesen az alanyi jogú családi pótlékot tartjuk szem előtt hosszabb távon. De ebben a pillanatban, ha egyszer elfogadtuk a rászorultsági elvet, akkor ehhez akarunk következetesek lenni. Köszönöm.