Orosz Sándor (MSZP)
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 147.-nél gondoltam először szólni, de aztán úgy döntöttem, hogy a témakör azonossága vagy hasonlatossága okán ennél a pontnál mondom el a részletes vitához szánt dolgaimat.Szeretném mondani, hogy itt Janus-arcú dolgokról van szó, itt nincs fekete és fehér, itt is-is van. Nem egyszerű ügy. Arról van szó, hogy itt alapvetően politikai megfontolások, politikai motívumok által vezérelve a Magyarországon létező szövetkezetek alá időzített bombákat rejtettek. Ezeket az időzített bombákat egyebek mellett más egyéb is van testesíti meg az üzletrész. Az üzletrész egymással érdekei szerint homlokegyenest ellenkező tulajdonosi csoportokat tett, helyezett a szövetkezeti kategóriába: az aktív tagokat, a nyugdíjas tagokat, illetőleg a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat.
Hatalmas tömegről van szó. Itt bármiféle rossz lépés bizonyára súlyos kellemetlenségekkel jár. Az a módszer, ahogy ezeket az időzített bombákat a szövetkezetek alá rakták, egy ideologikus módszer volt. Kétlem, hogy ideologikus alapon el lehetne rendezni ezt a kérdés, ezt legfeljebb nagyon gyakorlatias megközelítéssel, és az érdekeltek érdekeinek maximális figyelembevételével lehet hatástalanítani.
De ahhoz, hogy Magyarországon ismételten hasonlatosan, mint ahogy a szövetkezés bölcsőjénél a múlt században, mint az első világháború előtti Magyarországon, mint a két világháború közötti Magyarországon, és akár mint az elmúlt negyven évi Magyarországon, amikor is minden egyes esetben szövetkezetek nagy számban voltak, és hogyha mi úgy gondoljuk, hogy ismételten szükséges, hogy a szövetkezetek nagy számban szolgálják a tagjaik érdekeit, ezt a kérdést rendezni kell. Ehhez nyújtana segítséget mind a 126-os, mind pedig a 146-os indítványnak az elfogadása.
Úgy gondolom, hogy két peremfeltétel van az üzletrész kezelésénél. Az egyik az, hogy csak olyan módszer alkalmazható, amely nem jelent újabb állami beavatkozást a szövetkezetek belügyeibe, és nem jár olyan kényszerrel, hogy most valamilyen adminisztratív döntést kelljen hozniuk.
A másik, hogy a módszernek olyannak kell lennie, amelyhez az állam valamilyen kézzelfogható segítséget nyújt. És hogyha igazából szövetkezetbarát módon gondolkodunk én személyesen egyébként úgy gondolkodom , akkor nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy egyidejűleg a szövetkezetek létalapjául szükséges szövetkezeti vagyon kialakulásának a lehetőségét elvegye. Ez a 126-os indítvány nem ebbe a kategóriába tartozik.
Ez a 126-os indítvány viszont abba a kategóriába tartozik, hogyha ennek a megszüntetésére bárki is kísérletet tesz, akkor abba a bűnbe esik, hogy hasonlatosan megelőző időszakban, amikor ideológiai alapokból széjjel akarták verni a szövetkezeteket, ma ideológiai alappal hoznak egy olyan döntést, hogy ott sem engednek ilyen további fejleményeket, ahol ilyen-olyan megfontolás miatt ma szükség van ilyen adókedvezményre.
És itt elhangzott az a vád is, onnan szemből, hogy ez a menedzsment érdeke. Nem. Számtalan olyan hely van, ahol a tagok, egyszerű tagok, kombájnosok de nem csak a mezőgazdaság ügye ez ma aktív dolgozók. Attól való félelmükben, hogy a szövetkezet vagyoni szerkezete úgy fog alakulni, hogy a kívülállók üzletrészi nagyságrendje meghaladja az ő aktív tagi üzletrésznagyságukat, ezért már ma is vásárolnak. Egyébként pedig nem lehet másként fogalmazni ezt a törekvésüket, mint hogy saját pénzükön megvásárolják leendő munkahelyük lehetőségét.
Én úgy gondolom, hogy ez nem egy olyan törekvés, amelyet akár adókedvezményekkel is ne támogathatna tovább a kormány. Azt persze nem vitatom, hogy minden kedvezmény különösen ebben az átmeneti korban, különösen, amikor az érdekviszonyok annyira átláthatatlanok, mint ma Magyarországon , minden egyes kedvezmény tartalmaz olyan veszélyt, hogy ezzel adott esetben vissza is lehet élni. Nem azokon kell számon kérni elsősorban, akik ezzel a végeken visszaélnek, hanem sokkal inkább azokon a politikusokon, akik ilyen helyzetet teremtettek számukra.
Meggyőződésem szerint mindenképpen jobb módszer azonban a hatástalanításnak az a formája, amelyet a 146-os indítvány tartalmaz, amely nem kapta meg az előterjesztő támogatását. Emlékeim szerint a mezőgazdasági bizottság ülésén minderről az hangzott el, hogy ott egy "illetve" szócska helyett "de legfeljebb" két szócskát kell betenni, tehát nem érdemi okok miatt nem támogatta az előterjesztő.
Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert ott párosulva a társasági adóról szóló, a szövetkezeti üzletrész bevonásához csatlakoztatott adókedvezménnyel, lehetőség kínálkozik arra is, hogy a szövetkezet a nyugdíjas tagjai üzletrészeit anélkül, hogy a nyugdíjasnak a tagsági viszonyát érintené, egy életjáradéki szerződéssel gyakorlatilag megvehesse és bevonhassa.
Oldva ezzel azt a feszültséget, amit az üzletrészek az öröklés útján kívülálló üzletrésztulajdonok fokozatos és folyamatos újratermelődését jelenti, más oldalról viszont megteremti azt a kapcsolatot a nyugdíjas tag és a szövetkezet között, amikor is érzékelhetőbbé válik egyfajta sajátos gondolkodás. Természetesen csak akkor, hogyha az érdekeltek így akarják, mert üzletrész dolgában akárki, akármit is gondol, csak olyan módszer alkalmazható, amelybe az érdekeltek belemennek.
Ehhez étlapot kell kínálni, az adótörvényekben is étlapot kell kínálni, ezért én arra hívom fel a tisztelt Ház figyelmét, hogy mind a 126-os, mind pedig a 146-os, illetőleg a más adótörvényekben megjelenő hasonló rendelkezéseket, mind a módosító indítványokról való szavazást, mind pedig a végszavazás során támogatni szíveskedjenek!
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)