Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lenyűgözött Sarkadiné dr. Lukovics Éva hozzászólása, és ő teljesen áttekintette a törvénynek sok-sok visszásságát.
(21.40)
Én csak egy mozzanatot szeretnék a törvényjavaslattal kapcsolatban kiemelni. A társadalombiztosítási járulék kiterjesztése egészségügyi hozzájárulás fedőnévvel a szerzői tiszteletdíjakra hátrányosan érinti az alkotó értelmiség, művészek, írók igen széles rétegét.
Ezen belül különösen súlyos többletterhet ró azokra, akik a kutatás-fejlesztés, a tudomány vagy a szellemi-művészi, írói munkapálya kezdő, illetve középmezőnyében helyezkednek el. A honoráriumok megadóztatása a szellemi alkotómunka az értelmiség egész körében jövedelemcsökkenést okoz, így az életpálya csúcsára feljutott rétegnél is gondolok akadémikusokra, egyetemi tanárokra, befutott írókra és így tovább. Ismerve az egyetemi oktatók, vezető kutatók és tovább sorolhatnám méltatlanul alacsony fizetését, nem mondható, hogy őket nem érinti érzékenyen ez a jövedelemcsökkenés. De sokkal súlyosabb terhet ró ez az újabb adóteher azokra, akik még nincsenek a csúcson, de előrébb törekszenek a kutatói, a tudományos, irodalmi, költői alkotói pályán.
A továbbiakban elsősorban a tudományos, felsőoktatási pályákkal fogok foglalkozni, de felhívom a figyelmet, hogy mutatis mutandis érvényesek mondandóim az irodalmi, költői, egyéb művészeti publikációkra is. A publikáció a tudományos és különösen a felsőoktatási pálya hogy úgy mondjam minimumkövetelménye. A szakma a publikációkon keresztül méri fel a területén működők képességét, szaktudását, fejlődését, a közlemények tartalmának újszerűségén, megállapításai helyességén keresztül.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a szak-, illetve tudományos folyóiratok által fizetett honoráriumok szinte jelképesek, gyakran arra is alig elegendők, hogy a szerző kifizesse a gépírónőt. A szerzői tiszteletdíjak járulékkötelezetté válása ezeknek a honoráriumoknak az összegét tovább csökkenti, tovább folytatódik nemcsak a kutatói, a tudományos munka, hanem eredményeinek leértékelése.
A szakmai publikáció, különösen a fiatal, kezdő kutatók és a tudományos élvonal felé törekvő középmezőny számára válik még nehezebbé, anyagilag még kevésbé "kifizetődővé", esetleg éppen ráfizetésessé válik. Ezzel a törvényjavaslat ebben a körben is ugyanazt a negatív diszkriminációt eredményezi, mint a fizikai munka legalacsonyabb bérkategóriáiban, amire korábbi felszólalásomban igyekeztem rámutatni.
Ráadásul azt a kört sújtja érzékenyebben, amelynek számára ez a tudományos publikáció a szakmai fejlődés, előrehaladás előfeltétele. Ezért én ezt a törvényjavaslatot, és ebben főképp a szellemi munkának, a honoráriumoknak ezt a megadóztatását teljesen szakmaellenesnek és tulajdonképpen egy bizonyos mértékig az alkotó értelmiség ellen irányuló újabb adóteher-kihelyezésnek is tekintem.
A fiatal kutatók, de akár a középmezőny számára is a publikáció nélkülözhetetlen. Mint ismeretes ugyanis, a szakmai publikációk, az ezekből megállapítható hivatkozások, idézések száma a tudományos tevékenység kvantifikálásának nemzetközileg is használatos mérőszáma. Következésképp a publikációknak ez a megdrágítása vagy az elért jövedelmek leértékelése rendkívül súlyosan érinti mindazokat, akikre rá fog ez nehezedni.
De még egy általános szempontra is fel kell hívnom a figyelmet. A szakmai cikkek, könyvek nemcsak a szerzői jog tulajdonosának "vagyonát" képezik, hanem épp közzétételük révén tudományos, szakmai közkinccsé is válnak, elnézést a kissé patetikusnak tűnő megfogalmazásért, a nemzet szellemi vagyonát gyarapítják.
A törvényjavaslat végső soron ezt a nemzeti szellemi vagyont dézsmálja meg, középkori fogalmat és szót használva, dézsmának veti alá, adónak. Elnézést kell kérnem a középkortól, mert a szellemi alkotást a középkorban nem sújtották ilyen dézsmával.
Köszönöm a figyelmüket.