Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Az ön által felvetett kérdésre a törvény szövegéhez szigorúan ragaszkodva valóban felvethető a felelősség kérdése. Az agrárrendtartási törvény ugyanis, ahogy ön is idézte, egyértelműen előírja, hogy a búzánál, az étkezési búzánál, takarmánykukoricánál a szezonév, a tehéntej, vágósertés, vágómarha esetén a naptári év kezdete előtt 90 nappal meg kell hirdetni az alkalmazandó eszközöket, a kvótát, garantált árat és hasonlókat.
E kötelezettség teljesítése azonban csak egy eleme az agrárpiac szabályozásának, és így nem függetleníthető a belső folyamatoktól, a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségektől, melyek miatt az egész agrártámogatási rendszer ma már átalakításra szorul.
Az átalakítást szükségessé teszi, hogy a meghirdetésre kerülő garanciák ne csak formálisak legyenek, hanem valóban működőképesen tegyenek eleget a törvényben is megfogalmazott céloknak: a támogatások, ár- és értékesítési garanciák, közvetlenül mezőgazdasági termelőhöz juttatás feltételeinek kialakítása, továbbá a feltételek olyan módon történő meghatározása, hogy támogatás jogtalanul ne legyen felvehető, a mérték nagy pontossággal legyen kiszámítható, szervezhető. A meghirdetést időben késleltette olyan körülmény, amely a mértékek egy évre előre történő meghatározásában nagy bizonytalanságot jelent, a piacon jelentkező indokolatlanul magas takarmányárak és az, hogy az egyes, már jelzett termékkörök esetében a termelői és feldolgozói árak szintjében mind a mai napig nem jött létre a megállapodás.
Ez utóbbi körülmény, tehát a megállapodás kérdése, egyben rámutat arra is, hogy a képviselő úr egy kicsit egyoldalúan vizsgálja az általa hivatkozott jogszabály végrehajtását. Ez ugyanis nem csupán a garantált ár meghatározásának időpontját írja elő, hanem azt a többszereplős eljárási rendet is, amelynek keretén belül kialakul ez az ár. Ha pedig valamely kérdésben csak egyeztetés, megállapodás eredményeként lehet dönteni, nem korrekt kizárólag az egyik résztvevő felelősségét felemlegetni. Jelen esetben pedig ez történt, tekintet nélkül arra a körülményre, hogy a garantált árra az illetékes terméktanács nem tudott javaslatot tenni, és nem talált megoldást egy magasabb szintű fórum, az illetékes tárcaközi bizottság sem.
A mezőgazdasági termékeknél a hazai termék, a belső piaci korlátok, a gabonák világpiaci árrobbanása szélsőségesen nagy áringadozást mutat. Ennek kivédése, mérséklése lenne a piacszabályozás feladata ár- és értékesítési garanciával, amihez az ágazatnak jelentős forrásra, tartalékkészletekre lenne szüksége. A Földművelésügyi Minisztérium és annak minisztere felelőssé tehető azért, ha a kérdésben szereplő termékekre az árgaranciát nem, vagy később hirdeti meg, de felelős azért és kicsit jobban , ha ezt úgy teszi meg, hogy a vállaláshoz nem tudja biztosítani a költségvetési forrást, és így nem tud az árgaranciával élni, vagy a biztonság érdekében olyan garanciákat hirdet meg, ami a termelő számára semmilyen biztonságot nem jelent.
Az interpellációs kérdése elején hivatkozott preambulumban idézettek önmagukban is együttműködést feltételeznek a szereplők között, e nélkül a piaci szereplők egyike, mint arra már utaltam, csupán felelőssé aligha tehető. S úgy tudom, hogy ez még a korábbi minisztereknek sem sikerült. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)