Rockenbauer Zoltán (Fidesz)

1996. október 28.

ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két évben volt egy pillanat, amikor úgy érezhettük mindannyian, hogy a nemzet sorsában való kérdésekben, a politikai élet szereplői között sikerül megtalálni a konszenzust. Ez a pillanat, ez a magyar-magyar csúcs zárónyilatkozatának aláírásának pillanata volt. Ekkor mindannyian úgy érezhettük, hogy a politikai élet szereplői felül tudnak emelkedni vitáikon, szűkös pártérdekeiken és a nemzet sorsáért képesek közösen cselekedni.

Ezt a zárónyilatkozatot, akkor aláírták a politikai pártok, aláírta a külügyminiszter úr és aláírták a határon túli magyar szervezetek legitim képviselői.

Ennek a gondolatnak a jegyében fogalmaztuk meg képviselőtársaimmal azt a határozati javaslatot, ami nem más, mint ennek a záródokumentumnak egy határozati javaslatba való átformálása, de szóról-szóra megegyező szöveggel.

Mikor ezt a gondolatot megfogalmaztuk, akkor úgy gondoltuk, hogy meg kell kérdeznünk az illetékeseket is. A pápai, második magyar-magyar csúcs résztvevői, tehát a határon túli szervezetek mindegyike, Tőkés Lászlótól Markón keresztül Duray-ig, mindenki úgy gondolta, hogy szükséges és helyes megtennünk ezt a lépést. Szükséges és fontos, és értük való tett, hogyha ezt a zárónyilatkozatot parlamenti országgyűlési határozati javaslattá emeljük.

Ezt a gondolatot azóta támogatta a Magyarok Világszövetsége is. Ők is arra kérik az Országgyűlést, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! A határokon túli magyarok közössége úgy érzi, hogy a román-magyar alapszerződés után a kormány cserbenhagyta őket. Nem tehetjük meg, hogy úgy érezzék, hogy a magyar parlament is cserbenhagyja őket. Kérem, szavazzák meg a javaslat tárgysorozatba-vételét. (Taps az ellenzék padsoraiban.)