Gyuricza Béla (Fidesz)

1996. október 28.

DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat a Magyar Köztársaság kormánya és Románia kormánya között az EBESZ 1994. évi bécsi dokumentumát kiegészítő bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről, valamint a katonai kapcsolatok fejlesztéséről szól. És mint ahogy itt elhangzott az államtitkár úr előterjesztésében, a külügyi bizottság előterjesztésében, alapvető célként a bizalom- és biztonságerősítést kívánja szolgálni. Véleményünk szerint ez széles értelemben magában foglalja a fegyverzetellenőrzést és a létszámcsökkentéseket is, amelyek alapvetően meghatározzák egy adott állam katonai potenciálját.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében szeretném hangsúlyozni, hogy mi nagyon fontosnak tartjuk nemcsak a két állam, a két nemzet, hanem annak fegyveres erői közötti jó kapcsolatot is, amely egyben elősegíti, sőt egyenesen garanciát ad a régió biztonságának, a demokratikus átalakulás folyamatának, valamint annak töretlen megvalósításához.

Ugyanakkor úgy érezzük, hogy szükséges néhány olyan kérdésre ráirányítani a figyelmet, amely megítélésünk szerint a valódi bizalom és biztonság erősítését szolgálná. Engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy ehhez a témához úgy is elmondjam véleményemet, mint a Magyar Köztársaság fegyveres erői részéről egyik részese voltam annak a folyamatnak, amely a létszámcsökkentés és fegyverzet-ellenőrzés gyakorlati végrehajtását foglalta magában, és láttam ugyanezt Románia részéről. Ha csak azt veszem, hogy a Magyar Köztársaság fegyveres erői e tekintetben lassan a létszámukat békelétszámukat közel egyharmadára csökkentették, a hadműveleti harcászati rakétáikat a rendszerből kivonták, a repülőerőiknek a párizsi limit szerint 50 százalékát se veszik igénybe, akkor azt hiszem, jogos, hogy körülbelül hasonló mértékben és tartalommal várjuk el más államoktól is, amelyek kölcsönös bizalmat és biztonságot kívánnak velünk együtt erősíteni.

(19.00)

Módunkban állt, amikor a múlt év őszén a magyar honvédelmi miniszter fogadta kollégáját, a román védelmi minisztert, és a honvédelmi bizottság elnökével mi is megbeszélést folytatva megismerhettük azt a román hivatalos álláspontot, amelynek lényegéről engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy önöket röviden tájékoztassam.

Nem másról volt szó, mint a hivatalos román álláspont, amely a fegyveres erők helyéről, szerepéről, a nemzetközi szerződésben vállalt teljesítésről a román értelmezés alapján szól. Ennek lényege ahogy a román védelmi miniszter úr fogalmazott , hogy a fegyverzetellenőrzés és -csökkentés gyorsaságát nem tartják lehetségesnek mindaddig, amíg a létszámcsökkentést megfelelő, korszerű technikai eszközökkel minőségében pótolni nem tudják.

Ehhez két alapvető dolgot határozott meg. Az egyik az intenzív kapcsolatok fejlesztése a nyugati korszerű technológiájú haderőkkel és védelmi iparral, valamint a nemzetvédelmi ipar újjáélesztése. A másik ilyen, hogy megnevezték és értelmezték, hogy kölcsönös összefüggés van a haderőcsökkentés és a gazdasági-politikai életben várható egyéb változások között, és mint fogalmaztak igen érzékeny, finom kapcsolatrendszer van kialakulóban.

Szerintük és hadd idézzem a védelmi miniszter urat: "Az ország védelmi képessége olyan, mint egy gyertya. Mint egy gyertya a sötétben, amely mutatja az utat. Tehát nem okvetlenül azt kell szem előtt tartanunk, hogy létezik egy invázió lehetősége, hanem azt, hogy ez az állandó örök mécses egy biztonságot ad és egy belső stabilitást." Eddig az idézet. Ők megértették, mint ahogy fogalmazott a védelmi miniszter úr, hogy a magyar parlament honvédelmi bizottsága foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Románia milyen mértékben és minőségben csökkenti haderejét.

Azt kérdezem tehát tisztelt képviselőtársaim, itt a parlament nagy nyilvánossága előtt, hogy a kormány és a kormány felelős minisztere ugyanilyen formában érti ennek a lényegét: a bizalom- és biztonságerősítés tényét? Hadd szabadjon föltennem a kérdést úgy: az-e a fontos, hogy 30 vagy 80 kilométeren belül bejelentjük, hogy alegység gyakorol vagy nem gyakorol; vagy az-e a fontosabb, hogy olyan potenciállal rendelkezünk a csökkentés folytán, amely eleve kizárja még a lehetőségét is szélsőséges politikai erők esetén ha hatalomra jutnak , hogy ehhez hozzányúljanak? Én azt hiszem, talán erre a kérdésre nagyon lényeges volna választ adni.

A másik, amit szeretnék, tisztelt képviselőtársaim, szóvá tenni, az az az eljárás, amellyel ezt a szerződést, ezt a megállapodást a kormány képviselője, a védelmi miniszter úr elrendezte szabadjon ezt mondanom. Szeretném elmondani önöknek, tisztelt képviselőtársaim, és emlékeztetni önöket, hogy a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere 1996. szeptember 6-án amikor volt másfél órája, hogy átszaladjon Aradra , aláírta ezt a megállapodást. Sajnos, a magyar parlament honvédelmi bizottságának tájékoztatójára a miniszter úrnak már nem volt ideje mint ahogy most sincs ideje. A tájékoztatót ugyanakkor 1996. október 2-án kaptuk meg az érintett helyettes államtitkártól.

Történt ez, tisztelt képviselőtársaim, annak ellenére, hogy az alkotmány kötelezővé teszi a Házszabály 122., 123. § szerint, valamint a házelnök úr által kiadott kézikönyv 299. oldalában megfogalmazottak szerint, a nemzetközi szerződés tárgyalására úgynevezett "egyéb eljárási szabályok" érvényesek, amelynek lényege, hogy az Országgyűlésnek három esetben kellett volna ezt a témát tárgyalni. Először, amikor a kormány által történő aláírás még nem történt meg, az aláírást követő ratifikáció során, és végül, amikor mindebből törvény születik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről szükségesnek tartottam ezeket az anomáliákat a parlament plenáris ülésén elmondani annál is inkább, mert a honvédelmi bizottság ülésén néhány alkalommal ezeket már kifejtettük. Bízva abban, hogy a kormány tekintettel arra, hogy ez a megállapodás is lehetővé teszi évrőlévre bizonyos értelemben a pontosítást; mi is úgy javasoljuk és az a véleményünk így is fogadjuk el a megállapodást illetve törvényjavaslatot , hogy a kormány vonja le a megfelelő következtetéseket, és a valóságos bizalom- és biztonságerősítő lépéseket tegye meg, és ne pedig azokat a bizonyos értelmű látszati dolgokat akkor, amikor a másik oldalon ugyanolyan mérvű és mértékű bizalom- és biztonságerősítő lépések nem történtek meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.)