Sepsey Tamás (MDF)

1996. október 28.

DR. SEPSEY TAMÁS, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetésekor igyekszem valóban a kisebbségi véleményt előadni, nem pedig egy politikai vezérszónoklatot mondani arról, hogy az ellenzék mennyire nem konstruktív, és a kormánypártok viszont ezzel szemben a gazdaságot milyen módon élénkítették az elmúlt két évben. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Én valóban bízom benne, hogy a vállalkozók nem a parlamenti felszólalásokból értesülnek arról, hogy a magyar gazdaság merre fejlődik, hanem megnézik a saját lehetőségeiket, el tudják adni az árut, és ezt követően döntenek magukban.

Igen tisztelt Országgyűlés! A számvevőszéki bizottság egy meghatározott irányultságát vizsgálta a költségvetésnek. Én nyugodt lélekkel mondhatom, mindenfajta prejudikálás ellenére, hogy a kisebbségi véleményt megformáló ellenzéki képviselők úgy jöttek el erre a számvevőszéki bizottsági ülésre, hogy nyíltan fölvetik aggályaikat, kételyeiket, fölteszik a kérdéseiket, és ha erre megnyugtató választ kapnak, akkor el lehet fogadni ezt a költségvetést.

Hogy kisebbségi vélemény alakult ki, annak az az oka, hogy nem sikerült tisztázni számos kérdést, nem kaptunk választ fölvetett problémákra, ennek következtében nem lehetett támogatni a költségvetésnek az általános vitára bocsátását.

Köszönetet kell mondani mint a kisebbségi vélemény megfogalmazója az Állami Számvevőszéknek azért a rendkívül precíz, előremutató, és nyugodt lélekkel lehet mondani, évek óta megszokott, kiváló minőségű munkájáért, amellyel lehetővé tette, hogy a '97. évi költségvetés bizonyos részletei már most, a kormánypártok számára is aggályosnak tűnjenek, hisz utalnom kell pénzügyminiszter úrnak az expozéjára, aki az úgynevezett nullás adósságcserével kapcsolatban már jelezte, hogy a Számvevőszék véleményének ismeretében bizonyos módosításokra a kormányzat hajlandó.

Azért kell különösen hangsúlyoznom ezt a számvevőszéki kérdést, mert sokan úgy gondolják, hogy a Számvevőszéknek az ajánlása mindig csak az ellenzék számára fegyver. Ez nagy tévedés, igen tisztelt képviselőtársaim.

(9.30)

Természetesen az ellenzéki képviselők merítenek a Számvevőszék véleményéből, kisebbségi véleményben is számtalan olyan kérdésre hivatkoztunk, amelyeket a számvevőszéki vélemény fogalmazott meg.

De a jó kormány ugyanúgy figyel a Számvevőszék véleményére, a kormánypárti képviselők ugyanolyan mélységig kell hogy tanulmányozzák ezt a számvevőszéki véleményt, mert objektív a Számvevőszék. Nem kormánypárti, nem ellenzéki párti, hanem az alkotmányban rögzített jogosítványánál fogva véleményt mond a költségvetésről.

Ha egy jó kormány, ha a kormánypárti képviselők megfogadják a Számvevőszéknek az ajánlásait, megkerülhető majd a zárszámadási törvényben mindazon hibáknak a ráolvasása, amelyek elkerülhetőek lettek volna, ha megfogadják a Számvevőszéknek a tanácsait.

Három körben fogalmazódott meg a kisebbségnek a markáns ellenvéleménye a számvevőszéki bizottság ülésén. Egyik az a teljesíthetőségnek a kérdése, a másik nagy csoport a törvényi megalapozottság kérdése, a harmadik pedig az ellenőrizhetőségnek a kérdése.

Igen tisztelt Országgyűlés! A Számvevőszék amikor ismertette a véleményét , akkor részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy teljesíthetők-e a bevételi előirányzatok vagy sem. Nem kívánom még egyszer megismételni ezeket az ajánlásokat, ezeket az aggályokat. De azért mindenképpen indokolt azért felhívni a figyelmet arra, hogy az adótörvények vitája előtt egy derűlátó költségvetésnek a megfogalmazása, beterjesztése mennyiben felel meg valóban a demokrácia követelményeinek.

Lehetséges-e úgy adótörvényeket tárgyalni, hogyha nyomasztó gondja az a tisztelt Háznak, hogy mindenáron el kell fogadni azokat a törvényeket, jobb meggyőződése ellenére a kormánypárti képviselőknek, mert a költségvetés meghatározott bevételre kell hogy szert tegyen.

A költségvetés megalapozottsága tekintetében okvetlenül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a jövő évi költségvetési előirányzatok, úgy tűnik, hogy nem számolnak azzal, hogy egy nagyon komoly energiaár-emelésre fog sor kerülni 1997-ben. Méghozzá azért, mert 1996-ban ezt a kormány elmulasztotta. Politikai okokból mulasztotta el. Ennek az együtthatása a jelen költségvetésben nem mutatkozik meg. Nem mutatkozik meg a költségvetési intézmények működési keretében sem. Nagyon jó lett volna, ha a kormány áttekinti az áremelkedésekkel kapcsolatos költségvetési kihatásokat, és a költségvetési működési kereténél ezt számba is veszi.

Tagadhatatlan, hogy évek óta csökken az infláció. De azért azt nem lenne szabad olyan fennen hirdetni és büszkén vallani, hogy az infláció csökkenése nagyon nagy dolog, mert nézzük meg, hogy honnan indult.

Majdnem 30 százalékos inflációt sikerült a kormánynak produkálni 1995-ben. Innen valóban lefele tart az infláció, de még mindig az európai átlaghoz képes olyan kirívóan magas, és a környező országokhoz képest is, amely bénítólag hat a gazdaságra. Minden költségvetési törvényjavaslat tárgyalásánál a kormány derűlátó optimizmusáról tesz tanúbizonyságot, amikor alacsony összegű inflációt hirdet meg.

Azt követően év végén a tények mindig az ellenkezőjét igazolják. Nem sikerült kordában tartani az inflációt, magasabb lett a vártnál. 1995-ben is így volt, és 1996-ban is így lett. Most már tudjuk, mert nem sok van hátra ebből az évből. Ennek következtében jó lenne mert minden magyar állampolgár számára kedvező , ha az infláció olyan mértékű lenne, mint amit a kormány költségvetési törvényjavaslatban tervez, de tudjuk jól, hogy nem lesz.

Nem lesz ilyen alacsony az infláció. Felpörgetett várakozások vannak, és a kormány sok-sok intézkedésével, amelyek a kapkodást, amelyek a kellő tervszerűtlenséggel bizonyítják, bizony fokozzák ezeket az inflációs várakozásokat. Ha viszont nincs tervezve az áremelkedéseknek a hatása, az infláció magasabb lesz a vártnál, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a költségvetésnek a megalapozottsága igen ingatag alapokon áll.

Itt szeretném még megemlíteni azt a véleményünk szerint, a kisebbség szerint igen lényeges kérdést, hogy nem a központi költségvetés részét képező különféle alapoknál három alap hiánnyal van tervezve. A hiány összege 23,5 milliárd forint. Sajnos, nem kaptunk választ a bizottság ülésén arra a kérdésünkre, hogy ennek a hiánynak a fedezetét mi fogja adni. Milyen módon lesz megoldva, hogy a 23,5 milliárd forint, amivel egy lyuk van az alapoknál megtervezve, annak a fedezete miként lesz biztosítva.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben visszatérő probléma, hogy határidőben terjesztenek be egy költségvetési törvényjavaslatot vagy sem. Jól tudjuk, hogy a kormány ebben az évben is elmulasztotta törvényi kötelezettségét, határidőre nem terjesztette be az 1997. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot.

Volt egy kötet, amelyet egyes frakcióvezetők megkaptak, utána a képviselők is megkapták. Erről a kötetről kellett az Állami Számvevőszéknek nagyon rövid idő alatt véleményt mondani. Jogi szempontból, igen tisztelt Ház, ez a vélemény lesújtó. Az Állami Számvevőszék az első kötet kapcsán 11 pontban állapította meg, hogy a beterjesztett javaslat ellentétes az államháztartási törvény előírásaival Ennek a 11 törvénysértésnek nagyobb részét a kormány utólag pótolta, amikor megkapta a Számvevőszék és megkapta a tisztelt Ház a 2., 3. és 4. kötetet.

Ebből viszont az következik, hogy nem lehet osztani azt a kormányzati álláspontot, hogy a költségvetési törvényjavaslat az 1. kötet, a 2., 3. és 4. kötet csak kiegészítése. Tudniillik ha az 1. kötet nem tesz eleget az államháztartási törvény előírásainak, nem tartalmazza a költségvetési törvényben kötelezően előírt információkat, akkor formailag lehet, hogy benyújtásra került egy törvényjavaslat, de tartalmilag el lehet mondani, hogy ez nem az ország jövő évi költségvetése.

Jobb lett volna, ha megfelelő, tervszerű munkával a kormány elkerüli ezt a törvénysértést, és ezáltal lehetőséget biztosít az Állami Számvevőszéknek arra, hogy az összességet tudja vizsgálni, és a megállapításai ne csak egy köteten alapuljanak, hanem mind a négy köteten. Másrészt lehetővé tette volna a kormány, nem a kormánypárti képviselők számára, hanem az ellenzéki képviselők számára mindenképpen, hogy idejük legyen tanulmányozni a költségvetést. Jól tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy hétfői napon került itt a Házban kiosztásra a 2., 3. és 4. pótkötet. Szerdán, csütörtökön a bizottságok már állást foglaltak az általános vitára bocsáthatóságról.

Minden tisztelete a kisebbségnek a többség iránt, hogy akkor, amikor azon a héten kedden is, szerdán is tárgyalt a Ház, képesek voltak a kormánypárti képviselők, hogy átlássák a költségvetésnek a bonyolultságát, és megalapozott véleményt tudjanak formálni arról. Elképzelhető, hogy kincstári optimizmusuk volt az, ami miatt általános vitára alkalmasnak találták. De a kisebbségnek az volt a véleménye, hogy nyugodt lélekkel, megalapozott döntést e tekintetben nem lehet hozni.

Az ellenőrizhetőség kérdéséről, igen tisztelt képviselőtársaim. A számvevőszéki bizottság kisebbségi tagjai nemcsak olyan szemüvegen keresztül nézték ezt a költségvetési javaslatot, hogy teljesíthető-e, hogy növekedni fog a gazdaság ezáltal, hanem hogyha sor kerül majd arra, hogy zárszámadási törvényjavaslat formájában a '97. év teljesítése elénk kerül, akkor van-e mód és lehetőség arra, hogy az adófizetők pénzének elköltését számon lehessen kérni.

(9.40)

Sajnos megállapítható, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat visszalépést jelent a korábbiakhoz képest. Például hiányzik ebből igen tisztelt képviselőtársaim a költségvetési szervek létszámára vonatkozó melléklet. 1996-ban ezt megkaptuk, és minden minisztériumnál központi országos hatásköri szervezet esetében tartalmazta a törvényjavaslat pótkötete, tartalmazták a pótkötetei az egyes szervezeteknél foglalkoztatható köztisztviselőknek nemcsak az abszolút számát, hanem beosztás szerint, tehát államtitkárokét, helyettes államtitkárokét, főosztályvezetőkét.

Ebből voltak problémák és ezt nem vitatom a 1996-os évben, mert így derült ki, hogy a miniszterelnökségnél több államtitkár van papíron, mint amennyi dolgozik, így derült ki, hogy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál több főosztályvezetőnek van meg a bére, mint ahányat alkalmaznak immár évek óta.

Úgy látszik, a kormány el akarta kerülni, hogy fény derüljön arra, hogy hogyan és miként foglalkoztatják a köztisztviselőket, és ezért hiányzik ez a melléklet. A számvevőszéki jelentés is megállapítja, hogy a jelen költségvetés ismét másfajta struktúrában jelentkezik. Ez nehezíti az összehasonlítást, nehezíti azoknak az ellenőrzéseknek a végrehajtását, amelyek a korábbi évek gyakorlata alapján lefolytathatók.

Igen sajnáltuk azt, hogy a számvevőszéki bizottság ülésén nem kaptunk választ bizonyos kérdésekre. Nem kaptunk választ arra, hogy a kormányzati rendkívüli kiadások 10., miniszterelnöki fejezet 11. címnél 7,5 milliárd forint mire fordítandó. Azért volt ez nagyon érdekes, mert úgynevezett automatikusan érvényesülő előirányzat tán minősíti, a törvényjavaslat egy másik paragrafusa ezt a 7,5 milliárd forintot.

Tehát ennek az elköltésének az ellenőrzése kikerül ezt követően az Országgyűlés hatásköréből, de viszont kíváncsiak lettünk volna arra, hogy a kormány milyen törvényi automatizmusra gondol akkor, amikor ezt a 7,5 milliárd forintot betervezte a költségvetésbe. Hasonlóan problematikus egyébként ilyen automatikus előirányzatként a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában a központi költségvetési szervek létszámleépítése, valamint a Magyar Rádió és a Magyar Televíziónak a létszámleépítése.

Igen furcsa volt tapasztalni igen tisztelt képviselőtársaim , és a kormány jelen lévő képviselői nem tudtak választ adni arra, hogy amikor az Országgyűlés fölhatalmazta a kormányt október közepén, hogy a párizsi békeszerződéssel kapcsolatos úgynevezett kártalanításról tárgyaljon az érintett szervezetekkel, és ennek a kártalanításnak az összegszerűségéről tárgyaljon az érintett szervezetekkel, akkor már be volt nyújtva a '97. évi költségvetési törvényjavaslat, amely erre a célra 1,2 milliárd forintot szán.

Ha még visszaemlékeznek képviselőtársaim ennek a határozati javaslatnak a vitájára, az ellenzék és közte a Magyar Demokrata Fórum azért nem szavazta meg, és azért tartózkodott, mert úgy tartotta, hogy komolytalan az a határozati javaslat, amely felhatalmazást ad a kormánynak, holott a kormány azt már végrehajtotta. Ennek igen markáns jele, hogy ameddig itt vitatkoztunk erről a határozati javaslatról, a kormány egy szóval sem mondta, hogy ő a költségvetésbe 1,2 milliárd forintot már beállított. Akkor mire kellett a felhatalmazás az Országgyűléstől?

Sajnos, nem kaptunk választ arra, hogy az 55. §-nál a STRABAG adósság-átvállalásánál milyen összegszerűséggel kell számolni. Az 56. § esetében a fővárosi beruházásokkal kapcsolatban milyen adósságot vállal át a fővárostól a központi költségvetés? Igen furcsa volt, hogy az 58. § rendelkezik arról, hogy a Magyar Televíziónak 1 millió 400 ezer forintos adótartozását ehhez fűződő kamatokat és bírságokat el akarunk engedni a költségvetési törvényjavaslatban.

A furcsa az volt igen tisztelt képviselőtársaim , hogy egy korábbi interpelláció kapcsán jól tudjuk, hogy a miniszterelnök úr a közalkalmazotti törvénnyel ellentétesen állapított meg több mint félmillió forintot a tv-elnök fizetéséül. Ezek után, ha a tv elnöke adótartozást követett el mert mint az intézmény vezetője felel ezért , nem lenne jó, és kifele igen rossz a kisugárzása, hogyha a tv adótartozását a költségvetési törvény elengedi.

A Történeti Hivatal fölállításáról ez az Országgyűlés nagyon régen döntött. A mai napig a Történeti Hivatal fölállításáról nincsenek kormányzati elképzelések, ezért a 59. § a kormányt akarja fölhatalmazni arra, hogy egy meghatározott kereten belül később döntsön a Történeti Hivatallal kapcsolatos költség-előirányzatokról.

Legutoljára hagytam még azt a nagyon jelentős részt, amelyben némileg a többség is támogatta a kisebbségnek az ellenvéleményét, és ez az úgynevezett nullás adósságcserének a kérdése.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszéknek a jelentős, a második füzete olyan megállapításokat tartalmaz, ténymegállapításokat, amelyeket kénytelen vagyok a tisztelt Ház előtt szó szerint fölolvasni, hogy ne érhessen vád, hogy nem értek a dologhoz.

Ezt írja az Állami Számvevőszék: "A helyszíni ellenőrzés során bemutatott dokumentumok szerint még fontos kérdések várnak tisztázásra. A törvényjavaslat normaszövege és annak indokolása a kitűzött célok elérésének, megvalósításának módjára, összefüggéseire, kihatására általában nem ad kellő eligazítást, a felelős döntés meghozatalához kielégítő információkat.

A helyszíni ellenőrzés alkalmával nem mutatták be a tervezett és konkrét döntéseket, az intézkedéseket érdemben megalapozó szakmai érvanyagot, amelyekből megállapítható lett volna, hogy a kormány által javasolt intézkedéssel végérvényesen megoldottá válhat az árfolyam-különbözetekből évtizedeken át felhalmozott adósság problémája. Kellő mélységű és részletezettségű dokumentáltság hiányában nem lehetett megismerni az 1970-es évek elejétől felhalmozódott adósság keletkezését, előidéző okok szerinti összetételét, az adósságkezelési megoldások kihatásait bemutató gazdasági számításokra alapozott alternatívákat."

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a mai nap az újságok írják, hogy a Magyar Nemzeti Banknak két alelnöke lemondott (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) ez a kisebbségi vélemény , akkor ezek a mondatok sokkal súlyosabban csengnek, igen tisztelt képviselőtársaim, ha az Állami Számvevőszék nem talált olyan dokumentumokat az ellenőrzés során, amiből megalapozható lett volna az a sok száz milliárd forintos költségvetési kihatás, ami csak jövőre vonatkozik, aztán '98-ban, '99-ben hasonlóképpen sok száz milliárd forintos kihatása lesz, akkor én úgy gondolom, hogy önmagában ez az egyetlenegy kellően át nem gondolt része a költségvetési törvényjavaslatnak megalapozottá teszi a kisebbségnek azt az álláspontját, hogy ez a törvényjavaslat tárgyalásra alkalmatlan.

Én úgy gondolom igen tisztelt képviselőtársaim , a Számvevőszéknek az ajánlását mindannyiunknak át kell tanulmányozni, és ez az adósságcsere olyan horderejű döntés, amelynek a meghozatalához igenis szükség van arra, hogy a Számvevőszék szakértelmét a tisztelt Országgyűlés igénybe vegye. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(9.50)