Kiss József (MSZP)

1996. október 29.

DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Először egy elnézéskéréssel kell kezdenem, és egy köszönettel szeretném megköszönni Selmeczi Gabriellának, aki megtalálta a házszabályszerű megoldását annak, hogy a szociális és egészségügyi bizottság véleményét a Fidesz hozzászólásával ötvözze, azért mégis ismertesse a Házzal, viszont ha valaki még a rádión hallgatja a Ház működését, akkor annyival azért tartozunk, hogy fél egykor még azt a tájékoztatást kaptuk, hogy négy óra előtt nincs esély arra, hogy ezt a témát elkezdje a Ház, a bizottsági ülések még addig is tartottak, és többek között megbízott és kijelölt képviselőtársaink is a négy órás időpontban érkeznek be addigra a Házba, amikor arra számítanak, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitája elkezdődik.

(15.40)

Szerencsés lenne persze ilyen esetben, ha esetleg a Ház megtalálná a módját annak, hogy értesítse a frakciókat, hogyha látszik, hogy az eredetileg egyébként tudom, hogy kiszámíthatatlan ütemezésben valami mozdulás várható.

Rátérve az igazi témára, ez pedig ez a bizonyos társadalombiztosítási alapok 1996. évi pótköltségvetése. Vitatkozom persze azzal, amit Torgyán József képviselő úr állított, miszerint már a beadás pillanatában pótköltségvetést kellett volna benyújtani, nem vitatkozom viszont azzal, hogy az elfogadott költségvetésben voltak és ma is vannak bizonytalansági tényezők, amik igazából a költségvetés teljesítését bizonytalanná tehetik.

Ha most igazából számolunk, akkor mikor kellett volna pótköltségvetést benyújtani?

Egy. A kiadási oldalon gyakorlatilag ilyen helyzet nem nagyon fordulhat elő decemberig, mert hiszen a kiadási kasszák egész évre kerülnek meghatározásra, és a 12 hónap alatt nagyjából egyenletesen kerülnek felhasználásra. Tehát hogyha a kassza a 11. hónapban még megáll, és a 12. hónapban biztos, hogy nem fog megállni, akkor csak sejthető, de nem bekövetkezett az a változás, ami mondjuk egy pótköltségvetés benyújtását az egyik kassza túllépése miatt indokolná.

Bevételi oldalon persze más a helyzet, mert közben bekövetkezhetnek olyan változások, amik a bevételi oldalt módosítják, de például az a nem teljesült 24 milliárdos tétel, az nem tartozik ezek közé a tételek közé, hiszen ott a Ház maradt adós azzal, hogy ennek a behajtási módjára vonatkozó szabályokat meghozza és ha emlékeznek rá, képviselőtársaim, akkor a nyár végén, az ősz elején hoztuk meg az erre vonatkozó döntést , persze azóta sem történt érdemi elmozdulás ebben a kérdésben, de még mindig védhető lenne az az állapot, hogy ma még csak október vége van, itt van a november, december. Elviekben nem kizárt az, hogy akár az egész 24 milliárdos rendkívüli behajtási tétel még bekövetkezik.

Be kellett volna nyújtani a költségvetést abban a pillanatban, amikor az eredetileg beterjesztett 17,8 milliárdos hiány, meg ez az egyébként megnövelten 24 milliárdos hiány együtt még 5 milliárddal nagyobb lesz tehát egy 5 milliárdos tétellel nagyobb lesz. Amikor olyan 46,8 körül állt volna az egyesített hiány, akkor tényleg be kellett volna adni. Na, most ehhez képest nem nagy az időbeli eltérés, amikorra tényleg be is nyújtották a pótköltségvetési javaslatokat az önkormányzatok, és azt október elején a kormány beterjesztette.

A másik probléma megint csak az eljárási szabályaink különböző értelmezése, amiről tudomásom szerint egyébként a házbizottságban is volt vita, hogy értelmezhető-e úgy, hogy a pótköltségvetési javaslatokhoz is szükség van az Állami Számvevőszék véleményére. Tudomásom szerint nem sikerült ebben egyértelmű jogi álláspontot kialakítani. Én javasolnám azt a jövőre nézve, elsősorban a szociális és egészségügyi bizottság szempontjait figyelembe véve, mi nem vagyunk igazából a költségvetéshez és a pénzügyekhez értő emberek, nekünk nagyon fontos az, hogy egy ilyen súlyú törvényhez valóban állami számvevőszéki vélemény is legyen mellékelve, amelyik a számok megalapozottságát mutatja be számunkra.

Sokat segített a mi eligazításunkban egyébként azt, hogy az önkormányzatok benyújtották az első félévi gazdálkodásukról a beszámolót, és ezt azóta egyébként a szociális és egészségügyi bizottság napirendre is tűzte.

Ezek után konkrétan a pótköltségvetéssel kapcsolatos szakmai problémáimról beszélek, most már nem általában a szociális és egészségügyi bizottság nevében, de ezek a kérdések kerültek ott elsősorban hangsúlyozásra.

Az első az a bizonyos, gyógyító-megelőző ellátások fedezete kontra kórház-konszolidáció, illetve hogyan lehet garanciát vállalni arra, hogy a beígért béremelések fedezete lekerüljön az intézményekhez. És igazából itt van egy óriási probléma.

Az egyik probléma elvi. Hogyha a társadalombiztosítási alapoknak az a törvényes feladatuk és erre szolgál a költségvetésük , hogy finanszírozzák az egészségügyi ellátás működési költségeit, akkor elvben ebből finanszírozási hiány, azaz konszolidációs igény nem képződhet. Mert hogyha a feladatának megfelel a biztosítási önkormányzat, akkor megkapják az intézmények a működési költségüknek a szükséges fedezetét. És innentől kezdve nekem elvileg is értelmezhetetlen az a választott megoldás, amit a pótköltségvetési javaslat tartalmaz, miszerint a gyógyító-megelőző ellátásoknál elért megtakarítás az eddig felhalmozott konszolidációs igény fedezeteként kerüljön bizonyos mértékig felhasználásra.

Két veszélye van. Az egyik ez a bizonyos elvi hiány, hogy akkor teljesítette-e valójában a törvényes kötelezettségét az, aki a költségvetést elfogadja és az, aki a költségvetési pénzeket lejuttatja a működtető intézményekhez, hogyha a finanszírozási hiány a működés alulfinanszírozottságából fakad? Ez az elvi kifogásom.

A másik kifogásom gyakorlati, mert úgy érzem, hogy valahol az elvonással, a megtakarítással egy újabb lyukat képezünk a finanszírozásban, és ha ezt a lyukat be akarjuk majd később tömni, akkor ugyanaz az összeg már erre nem lesz elég, hiszen az alulfinanszírozott intézmények rákényszerülnek arra, hogy kölcsönöket vegyenek fel, a kölcsönöknek kamatai vannak, tehát amit most kiemelünk, 2 milliárdot, abból meg lehet oldani a korábban felhalmozott problémákat. Egyébként ez pontosan a '95-ös költségvetés teljesítésénél szereplő ugyancsak majdnem 2 milliárdos összeg, és amikor ezt meg akarom szüntetni és be akarom foltozni, akkor már nem elég ez a 2 milliárdos összeg, hanem könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a következő évben vagy években ennek a lyuknak a befoltozására már három-, öt-, hat-, ki tudja, hány milliárd forintra lesz szükség. És elindulhat egy olyan folyamat az egészségügyi intézményekben is, mint ami elindult először az államháztartásban, aztán elindult jó néhány önkormányzatnál, miszerint hitelekből kell finanszírozni a működéseket, a hiteleknek kamatai vannak, a kamatokat nem tartalmazzák a normál működési költségek erre igazából forrással nem rendelkezik senki , és egy olyan eladósodási spirál indulhat meg, ami aztán utána csak nagyon nagy eszközökkel akadályozható meg vagy fékezhető meg.

A másik, már sokkal kisebb tétel a problémák között, amiről szólt Surján képviselő úr is és Selmeczi Gabriella is, ez a bizonyos kockázatkezelő kuratóriumokra fordított, illetve ezek pályázataira fordított összeg, ami persze nem is lenne említésre érdemes, ugye, a 750 milliós nagyságrendjével az 53 milliárdos hiányhoz képest nem egy igazán nagy összeg, de megint elvi kérdés az, hogy vannak olyan tevékenységek és vannak olyan emberek ebben az országban, akik az egészségügyi kockázatok csökkentése érdekében dolgoznak, sok esetben évek óta. A pályázatokat beadták az új pályázati rendszerben a kevesebb összegre, ellenőrzött feltételek között, várják, hogy a tevékenységükhöz szükséges állami támogatási vagy társadalombiztosítási támogatási összeg megérkezzen, és ez az összeg elbírált, megítélt pályázatokra sem érkezik meg.

Egyrészt itt felvetődik egy felelősség, egy kártérítési felelősség, aminek akkor feltehetően megint csak költségvetési alapjának kell lenni. Másrészt egy nagyon komoly erkölcsi felelősség, hogy esetleg évek óta folyó szűrővizsgálati programok akadnak meg, lehetetlenülnek el azért, mert egy évben ez a bizonyos 750 millió forint, ami egyébként a korábbi 2,4 milliárdos összeghez képest már tényleg jelentősen csökkent összeg, ez valójában nem áll rendelkezésre.

A harmadik tétele ami a számomra a legvitatottabb a pótköltségvetésnek, az pedig az, hogy annak idején, amikor az állami költségvetésben úgy rendelkeztünk, hogy 24 milliárd forint erejéig kamatmentes bejárása lehet a társadalombiztosítási alapoknak erre a bizonyos kincstári számlára, akkor mi úgy gondoltuk, hogy ez a folyó finanszírozásból származó különbségeknek a fedezetére szolgál. De akkor, amikor a társadalombiztosítási alapok 1995-ös hiánya még a mai napig nincs konszolidálva, mert még mindig nem fogadtuk el a zárszámadást és erre nem találtunk megoldást, és ez a hiány gyakorlatilag már lefedi ezt a nagyságrendet, tehát a 24 milliárd a számláról hiányzik, az összes többi, tehát már az első forint, ami arra szolgál, amire mi eredetileg ezt a határt megszabtuk, már az első forint is kamatozó módon működik, és erre vonatkozóan az eredeti költségvetés nem tartalmazott előirányzatot.

Szeretném egyébként idézni a bizottsági ülésen elhangzott ÁSZ-véleményből azt a problémát, ami megerősít abban, hogy ezt el kellett mondani a gyógyító-megelőző ellátások fedezetéről és ennek a kasszának a működéséről. Az ÁSZ szakértője, aki jelen volt a bizottsági ülésen ő Csépán Magdolna volt , ezzel kapcsolatban ezt mondta el:

(15.50)

"Azt tartjuk aggályosnak, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokban ez a hiány ma még gyakorlatilag csak papíron létezik. Itt is arról van szó, hogy az hiányzik, amit nem adott oda az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az egészségügyi intézményeknek. Vagyis ez a pénz az intézményeknél hiányzik. Nem kapták meg, nem fizették ki számukra. Az az aggályos, hogyha 1996 végén elfogadja a parlament a pótköltségvetést, mi a garancia arra, hogy az intézmények egy összegben megkapják ezt az elmaradást, ha úgy tetszik, hogy ez valóban eljut a címzettekhez, az egészségügyi dolgozókhoz, tehát valóban például a bérintézkedésekre kerül sor, ha utólag is, ha késve is és ha visszamenőleges hatállyal is? Hiszen itt arról van szó, hogy ezt a bizonyos megállapodást nem tudták végrehajtani eddig. A célirányzatokra annyit mondanék szólt Csépán Magdolna , hogy való igaz, hogy a Számvevőszéknek '94-ben és '95-ben is komoly kifogásai voltak a források célszerű, eredményes, értelmes felhasználásával kapcsolatban, ezzel együtt komoly aggodalmunk van amiatt, hogy már meghirdetett és elbírált pályázatok esetében áll elő egy olyan helyzet, hogy a pályázók mégsem kapják meg a pénzüket."

Kérem, hogy a költségvetés tárgyalása során, hiszen a szociális és egészségügyi bizottságnak a minősítő véleménye, az csak véleményem szerint egy jelzés arra vonatkozóan, hogy ebben az előterjesztésben is a formai problémákon kívül tartalmi problémák is vannak, ennél nem több, és nem is szántuk többnek, de kérem annak megfontolását, hogy ezek a problémák megoldhatók-e valamilyen más módon, a hiány másfajta rendezésével a pótköltségvetés keretei között. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ülésteremben.)