Selmeczi Gabriella (Fidesz)

1996. október 30.

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha hihetünk a közvélemény-kutatásnak, akkor az a feladatom most, hogy a költségvetésnek a legnépszerűtlenebb, minisztérium által felügyelt fejezetéhez szóljak hozzá.Röviden summázva a véleményem: ezen a helyezésen a költségvetés nem fog változtatni. Részletesen három témával szeretnék foglalkozni. Az első a családi pótlék és a családi támogatások kérdése, a másik az egészségügyi intézmények helyzete és a harmadik az, hogy milyen filozófiai rendbe illeszthető bele a téma, a kiemelt előirányzatokkal kapcsolatos politikája.

A családi pótlékról elöljáróban. Simone Weil szerint a léleknek van egy része, amely minden rosszaság, minden ellenkező tapasztalat ellenére azt várja, hogy jót cselekedjenek vele, és nem rosszat. Simone Weil szerint a léleknek ez a része az isteni. Nos, a családi pótlék kapcsán ismét csak a rossz tapasztalatokat lehet az érintetteknek megszerezni.

A kormány ugyanis most készül megtenni azt, amit már a rendszer bevezetésekor megjósoltunk annak idején, hogy jövőre az eddig jogosultak 18-20 százalékát megfosztja a családi pótléktól. Mindezt azzal teszi, hogy nem emeli meg a nettó bérkiáramlásnak megfelelően a jogosultsági küszöböt, ezt a bizonyos 19 500 forintot. Sőt, egyáltalán nem emeli, így mindenki, aki eddig a felső két kategória szerint jogosult volt a családi pótlékra, az jövőre el fogja veszteni ezt a bizonyos juttatást.

(13.00)

Így a várható bérkiáramlás mellett, hogyha számolunk, akkor körülbelül minden ötödik-hatodik család elveszti a családi pótlékot. De nem lehet örömre okuk azoknak sem, akik benne maradnak a rendszerben. Hiszen a családi pótlék összegét mindössze 500 forinttal kívánják növelni. Azt is csak május 1-jétől. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy szinte mindenki rosszabbul fog járni a családi pótlékra jogosultak közül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Én most nem kezdem újra részletesen kifejteni azt önöknek, hogy ma Magyarországon milyen súlyos oki kapcsolat létezik a gyermekvállalás és a szegénység között. Arról sem hiszem, hogy meg tudnám önöket győzni, hogy az a tény, hogy minden harmadik gyermek a létminimum alatt él, olyan társadalmi veszélyt hordoz magában, amelynek a hatásai kiszámíthatatlanok, vagy rosszabb esetben, nagyon is jól kiszámíthatóak.

Azok az intézkedések, amelyeket önök a családokkal szemben szándékoznak elkövetni, legjobb esetben is a vétkes felelőtlenség kategóriájába tartoznak. Kérem önöket, hogy ne ringassák magukat abba a hitbe, hogy a három- és többgyermekes családok adókedvezményével bármi érdemit is tettek a családok helyzetének javításán. Mert bár a gesztus értékelendő, az érdemi hatása, sajnos, elhanyagolható. Sajnos a három- és többgyermekes családok annyira kevesen vannak, hogyha minden adófizetési kötelezettségüket is elengednék, az sem tűnne fel a költségvetés egyensúlyában.

A gyermekek túlnyomó többsége egy-, illetve kétgyermekes családokban él. Ahhoz, hogy ezek a családok esetleg három- vagy többgyermekessé váljanak, ahhoz már most támogatni kellene őket. Hiszen ha az egy és két gyermek vállalása is megrendíti ezeknek a családoknak az anyagi helyzetét, aligha fognak ezek a családok újabb gyermeket vállalni, és nem lesznek belőlük nagycsaládosok.

Lehet, hogy önök közül néhányan úgy gondolják, hogy a három- és többgyermekeseknek juttatott támogatások olyan példátlanul nagylelkűek, hogy ösztönöznek az újabb gyermekvállalásra. De amint az előbb is elmondtam, ki kell ábrándítanom önöket: nem az. A jelenlegi támogatási rendszer tehát gesztusként értékelhető, de valós segítséget nem nyújt.

A fent elmondottak értelmében a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt javasolja, és olyan módosító javaslatokat fog benyújtani, hogy a jogosultsági összeghatárokat a nettó bérkiáramlás, a családi pótlék összegét pedig az infláció mértékével növeljük minden évben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő, a tárca hatáskörébe tartozó ágazat az egészségügy. Itt végignézve a tárca költségvetését, azt látni, hogy kizárólag intézményfelszámolásra tartalékoltak pénzt, azt viszont nagyon keveset. Legalább is a nagyratörő tervekhez képest. Igaz ugyan, hogy a népjóléti miniszter úr immár többször, kategorikusan közölte, hogy az átalakítás zökkenőmentesen végrehajtható, de sajnos a konkrét zökkenésre adandó megoldások valahogy mindig titokban maradtak. Talán nem véletlenül.

Miközben a kórházak túlnyomó többsége anyagilag most már a falig hátrált a finanszírozás évek óta tartó folyamatos reálérték-csökkenése miatt, és mára már a betegellátás érdemi veszélyeztetése nélkül nem tud takarékoskodni. Addig a népjóléti miniszter úr meglepve hallja és felháborodik azon, hogy egyes gyógyszereket a betegekkel a patikából hozatnak be az orvosok. A meglepetés számunkra érthetetlen. Hiszen nem új gyakorlatról van szó. A felháborodás pedig akár jogos is lehetne. Jogos lehetne akkor, ha ezeknek az eseteknek a többségében az orvosnak nem a között kellene választania, hogy hatékonyan kezelje a betegét, és ehhez csak így juthat hozzá, mert a kórháznak nincs pénze a drágább gyógyszerre, vagy legjobb meggyőződése ellenére, a szakma alapvető szabályait megszegve, nem a tudomány állása szerinti kezelésben részesíti a betegét.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy aki a tárca felelős irányítójaként ezt a jelenséget csak most fedezi fel és így reagál rá, mármint hogy megtorlást helyez kilátásba az említett orvosokkal szemben, annak úgy gondolom mindannyiunk érdekében jobb lenne tapasztalatokat gyűjtenie, és akár a saját bőrén kellene kipróbálnia, hogy milyen állapotok uralkodnak ma a közegészségügyben.

Én persze azt is értem, hogy nem könnyű a népjóléti miniszter úr helyzete. Az orvosok ugyanis érdekes emberek. Egy közgazdász szemével végképp nagyon furcsák. Soha nem voltak az orvosok arra szocializálva, hogy a beteg gyógyítását pénzügyi szemmel nézzék, hogy mérlegeljék a gyógyítás költség-haszon oldaláról. Ezért most megszenvedik a „nincs” érzését. Azt az érzést, hogy nekik kell eldönteni, nekik kellene eldönteni, hogy a kevés gyógyszerből melyik rászoruló beteg kapjon. Ezért inkább a jog szabályait próbálják megsérteni, mint a szakmáét. Én azt hiszem, az vesse rájuk az első követ, aki úgy gondolja, hogy amikor ő a beteg, akkor is inkább egy elfuserált jogszabályt kellene betartani, akár az egészsége árán is.

Mindezt csak azért mondtam el, mert a népjóléti miniszter úr minden fenyegetése ellenére lesz ilyen a jövőben is. Sajnos. Elég csak a tárcához tartozó intézmények költségvetésére pillantani. Az országos intézetek működési költségvetése címén nominálisan is kevesebb pénzt kapnak jövőre, mint az idei várható teljesítésük. Ez azt jelenti, hogy ismét elvesztik a forrásaik legalább 20 százalékát ezt a hivatalos infláció szerint mondom. De azt mindannyian tudjuk, hogy az egészségügyben ennél jóval magasabb az infláció, akár többszöröse is lehet az átlagosnak.

Végezetül pár szót szeretnék szólni a fejezeti kezelésű előirányzatokról. Nagyon árulkodó számunkra az, hogy mely előirányzatok szűntek meg. Az, ugyanis, hogy a szűkösebb pénzből mely célokra hajlandó költeni egy kormány, a legárulkodóbb az egyes célokkal kapcsolatos szándékait illetően. Tehát a tárcánál a jövő évben megszűnik a családvédelmi hálózat fejlesztésére előirányzott összeg. Ugyanerre a sorsra jut, tehát megszűnik a Gyermekvédelmi Alap és a szakellátás fejlesztésére szánt összeg is. Változatlan összeggel szerepel benne a gyámügy és gyermekvédelem átalakítására szánt összeg. Ugyanennyi pénzt fognak kapni a mozgáskorlátozottak, valamint a fogyatékosok.

Örömmel konstatálhatnánk, állapíthatnánk meg, hogy az elesettekkel szemben némi megértést mutat a kormány, ha nem tudnánk, hogy a hajléktalanok ellátására szánt összeg jelentős megemelése semmi mást nem takar, mint a Fővárosi Önkormányzat számára nyújtott segítséget.

(A jegyzői széket Sasvári Szilárd helyett Tóth István foglalja el.)

Összefoglalva tehát megállapíthatjuk az 1997. évi költségvetés tárgyalásánál, hogy sajnos a kormány politikája folytatódik, a kormány nemhogy nem nyújt segítő kezet a családoknak, és nemhogy nem támogatja őket, nem támogatja a gyermekvállalást, a gyermeknevelést, hanem még rosszabb helyzetbe hozza a '97-es költségvetésen keresztül a családokat, az egy- és kétgyermekeseket is és a nagycsaládosokat is. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a benyújtott költségvetést támogatni nem tudja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)