Zsigmond Attila (Néppárt-MDNP)
ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két napja folyik a költségvetési vita. Látszólag botrányos érdektelenség mellett. Mert ha valaki mondjuk a televízión figyeli az Országgyűlés munkáját, bizony furcsállhatja az üres padsorokat, a néhány elhagyatott képviselőt a teremben. De mielőtt bárkinek számonkérő gondolatai támadnának, sietek tudatni mindenkivel, a kormány ismét későn nyújtotta be a költségvetést és közvetlen hozzátartozóit, az adó- és társadalombiztosítási törvényeket. A kötelező határidők pedig csak úgy tarthatók be, ha a plenáris ülésekkel egy időben a bizottságok is üléseznek, és a csökött képviselők, bár gyakorolják, még mindig nem tudnak egy időben két helyen is részt venni a munkában.
Milyen kár, mert ha tudnának, nem kéne ilyen valóban érdektelen látszat mellett tárgyalni a törvények törvényét, az ország jövő évi költségvetését. Mindezt képviselőcsoportonként kiporciózva, időben korlátozva, a tisztelt Ház nagyobb dicsőségére.
A Néppárt nevében ezúton és most is tiltakozom ez ellen az egyesek által talán szakértőnek tartott módi ellen.
Tisztelt Ház! Idő hiányában nincs lehetőségem, hogy citáljam a törvényjavaslatból mindazt, ami arról szól, hogy a kultúra, a művészetek szempontjából milyen szerény ez a költségvetés. Pedig mára már legalább mások példájából tudni kellene és illene is, hogy mit jelent a kultúra, a művészet, a humán erőforrás hatása a társadalomra és a gazdaságra. Annak, hogy ez így van, én két okát látom.
Az első, hogy a kultúra, a művészetek hatását és hasznát a "főkönyvelők" nem tudják egy nap múlva forintban kimutatni, távolabb pedig nem látnak. Kérem a jegyzőkönyvet, hogy a "főkönyvelők" további használatánál mindig tegyenek idézőjelet.
A második, hogy nincs ennek a körnek kellő érdekérvényesítő ereje más tárcákhoz képest. Ennek illusztrálására mondom a következő, mint cseppben a tenger történetet.
A kulturális bizottság tegnapi ülésén a Pénzügyminisztérium és a szaktárca véleménye eltérő volt egy helyütt. Arra a kérdésemre, hogy akkor mi a kormányálláspont, a pénzügyminisztériumi tisztviselő, mintha ez magától értetődő lenne, rávágta a Pénzügyminisztériumé. Majd két mondattal később úgy nyilatkozott, hogy ezt a konkrét kérdést egyébként a kormány még nem tárgyalta.
(13.40)
No comment. Nézzük hát, a "főkönyvelői" indulat milyen pénzügyi környezetet kíván teremteni a kultúra, a művészetek, a tudományos és mindezek művelői számára! Rosszat, mert nem képes figyelembe venni, hogy a társadalmi munkamegosztásban ezek sajátos, egyedi alkotói folyamatok, amelyeket nem lehet a Pénzügyminisztérium kedvéért sem vállalkozásba erőltetni, igen, erőltetni, mert ellenkező esetben az érintett alkotókat például komoly adóhátrányok érik. E néhány percben ezt nem fejthetem ki részletesen, így ebből a pénzügyi környezetből egy témát emelek ki: a kulturális és művészeti honoráriumok társadalombiztosítási járulékát.
Az indok, hogy ki kell terjeszteni, ki kell bővíteni, mert a közteherviselés így kívánja. Mondhatnám, de nem teszem, hogy ez demagógia, inkább azt mondom, farizeus álláspont. Egyrészt azért, mert a közteherviselés nem kizárólag azt jelenti, hogy mindenkitől kivétel nélkül mindent el kell venni, amit csak lehet. Másrészt, a közteherviselés nem öncél, mert azt is vizsgálni kell, hogy mi a közérdek. Vagyis szabad-e az éltető kultúrát, művészetet ellehetetleníteni? Harmadrészt, addig, amíg ebben az országban a kormányzati tehetetlenség következtében is szó sincs közteherviselésről, miféle perverzió ezt ezen a maroknyi alkotón követelni? Végül, de nem utolsó sorban az írókat, a képző- és ipar-, a fotóművészeket, a zeneművészeket az '50-es évek elejétől a mai napig kirekesztette magából az egyébként mindenki mást befogadó társadalombiztosítás. Tehát nem valamiféle értelmiségi különcködés ez az alkotók részéről, hanem még egyszer mondom kirekesztés, egyben kötelezés arra, hogy saját nyugdíjsegélyrendszert hozzanak létre. Mert ha ezt végül is kínjukból nem tették volna meg, öregkorukra semmiféle nyugellátásban nem részesülhettek volna.
Tisztelt "főkönyvelők"! Ki beszél itt közteherviselésről? Hogy mennyire abszurd mindez, képzeljék el Gipsz Jakabot, akit az önök törvényjavaslata arra kényszerítene, hogy honoráriumai után 1997. január 1-jétől társadalombiztosítási járulékot fizessen. Igenám, de a nyugdíjkorhatár eléréséig már csak tizennégy éve van hátra. Ez azt jelenti, hogy hiába fizetné a járulékot tizennégy éven át, nem kapna nyugdíjat, mert a minimálnyugdíj csak 15 év után állapítható meg. Ezért továbbra is kénytelen lenne a saját nyugdíjpénztárukba befizetni a részleteket, hogy legalább onnan kapjon a nyugdíjnál jóval szerényebb nyugdíjsegélyt. Tessék mondani, ki beszél itt közteherviselésről? Bizony, bizony költségvetés-esztéták, itt nem közteherviselésről, hanem a Néppárt álláspontja szerint, ismét alkotmánysértésről van szó.
És a megbízók befizetései? Ebből a szempontból azért elfogadhatatlan a "főkönyvelői" törekvés, mert az a 39,5 százalék, amit a megbízóknak minden megbízás után be kellene fizetni a társadalombiztosításnak, nem létezik. Nincs benne a rendszerben, ennyivel nem lesz több a megbízások fedezete. Vagyis, ha ma egy megbízónak száz forintja van műtárgyra, könyvkiadásra, műsorszámra, e törvénymódosítással egy varázsütésre már csak ötven forintja lenne. Ezek után vagy nem tud megbízást adni, vagy felét az eddiginek és ezzel rövidíti meg a kultúra, a művészetek fogyasztóit. Vagy a felemelt eladási árral, helyárral, könyvárral, jegyárral terheli meg az olvasni, zenét hallgatni, műtárgyban gyönyörködni vágyókat. Az eredmény: ezért is egyre kevesebben részesülhetnek kulturális, művészeti élményben, mert a családi költségvetéséből erre már végképp nem futja. Ez a cél? Ez a közérdek?
Tisztelt Képviselőtársaim! Az expozéból kihallatszott az a dermesztő vélemény, hogy talán nem is kell annyi író, zenész, képző-, ipar-, fotóművész és így tovább. Tehát túl sok van belőlük? Szerintem túl kevés. Mert ki mondja meg előre, hogy kiből lesz Bartók Béla vagy Csontváry Kosztka Tivadar? Ki vállalja azt, hogy a pénzügyi környezet lehetetlensége miatt a Pénzügyminisztérium kívánatos keretén kívül reked Ady Endre?
Emlékeznek arra, hogy mi volt a KGST címere? Vörös mezőben hét sovány tehén fejte egymást. Ha "főkönyvelői" buzgalom törvénnyé válik, akkor a magyar szellemi élet címere a következőképpen fest majd: a Pénzügyminisztérium villanypásztorral szigorúan megszabott legelőjén sovány múzsák fejik egymást és önmagukat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, fogjuk le Pénzügyi Ábrahám tőrt emelő kezét, kár lenne Művészeti Izsákért!
Másik témám a rádiózásról, a televíziózásról szóló törvény és a költségvetés viszonyára vagy inkább iszonyára vonatkozik. Csak utalok arra, hogyan kívánta épp a költségvetési megszorításokkal és törvénymódosításokkal a kormány a médiatörvényt alapjaiban megtorpedózni. Hála az égnek, meghátrálásra kényszerült. Ám a költségvetés nem tartalmaz megoldást a Magyar Rádió és a Magyar Televízió köztartozásaink, felhalmozott adósságainak rendezésére, a Duna Televízió elmaradt fejlesztésének pótlására, és az ismert közjátékok miatt elcsúszott koncesszióba adás pénzügyi költségvetési következményeivel sem törődik.
És végül egy gyöngyszem a szakértelemtenger fenekéről. A költségvetési törvény 6. § (4) bekezdése szerint "Az intézménynél elkerülhetetlen elbocsátások során csak annak a dolgozónak a törvényesen járó végkielégítésére lehet költségvetési pénz igényelni, akivel megállapodtak abban, hogy a felmentéstől számított három éven belül nem létesít rendszeres foglalkoztatásra jogviszonyt a rádiózás és televíziózás területén, illetve nem szerez tulajdont vagy tulajdoni hányadot a rádiózással és televíziózással kapcsolatos gazdasági társaságban". Idézet bezárva. Ez a paragrafus rokona a röghöz kötésnek vagy annak, amikor például katonatisztek vagy más, bizalmi állásban, beosztásban lévők tíz évig nem mehettek Nyugatra. Persze, állítólag mindkettő más rendszer volt, mint a mai. Szegény Örkény, hogy ezt nem érhette meg! Ez aztán az igazi egyperces! Bár saját véleménye szerint nem abszurdot, csak reálisat írt. A Néppárt a foglakoztatástól és tulajdontól eltiltást alkotmánysértőnek tartja és elutasítja, mert minden épeszű indokot nélkülöz, és még nem volt példa arra, hogy bármely intézménynél vagy foglalkozási ágban a végkielégítés feltétele a hivatás három évre szóló kötelező feladása lett volna.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Boldogan mondtam volna szépeket, elismerő szavakat, de sajnos e témákból nem tudok. Néhány hete arról beszéltem, hogy a hivatalban lévő kormány kétéves ténykedése hogyan s mivel sújtotta a magyar családot.
A Magyar Demokrata Néppárt nevében szomorúan tudatom, hogy ezzel a költségvetéssel és szolgálóleányaival elfogadásuk esetén tovább romlik a helyzetük. Különösen, ha van a családban tudós, művész, kulturális munkás vagy újságíró. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)