Németh Zsolt (Fidesz)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is hadd említsem meg, hogy némileg meglepetéssel tölt el, hogy a minisztériumoknak a képviselői meglehetősen kis létszámban jelentek meg a mai parlamenti vitánkon.
(14.20)
Azt hiszem, némi különbség van a minisztériumok képviselői, illetőleg az egyes pártoknak a képviselői között, hiszen a minisztériumok képviselőinek kívánják a pártok a jelenlegi vitában itt elmondani az álláspontjukat, azt hiszem, alapvetően.
A Külügyminisztériumnak a költségvetési tételeihez kívánok én is hozzászólni. Nemrégiben volt már egy hasonló fölszólalás, néhány ponton érintem az ott elhangzottakat is. Valóban, a Külügyminisztériumnak a költségvetésében tapasztalható egy érzékelhető növekedés. Hadd jelezzem azonban, hogy ez a növekedés szelektív, és a külpolitikai tevékenység egészére nézve rosszul szelektív. A Külügyminisztérium létszámproblémáival kapcsolatban jelezném, hogy mintegy 1500 fő dolgozik hazai, illetőleg külföldi állományban a Külügyminisztériumban. Az 1997-es költségvetés 37 új státust irányoz elő.
Tekintettel arra, hogy az Európai Unió, illetőleg a NATO-csatlakozás az meglehetősen meg fogja növelni a státusokra vonatkozó igényt; szakembereknek a kalkulációi szerint már most mintegy évi 150 új státuszra lenne szükség ahhoz, hogy ne legyenek problémák a csatlakozási folyamat során a megfelelő emberek kiállításával. Ez a 37 új státusz nem tűnik túlságosan kedvezőnek ebből a szempontból különösen akkor, hogyha a 37 főből 20 magyarországi státus lenne, és 17 lenne csak kinti.
Ami a bérproblémákat illeti a külügyben: 60 ezer forint 1997-ben a bruttó átlagbér, és komoly nehézségként merül föl idén, hogy a külföldi ellátmányoknak a 10 százaléka 1997-től már személyi jövedelemadó- kötelezettség alá fog esni.
Ezek a feltételek, körülmények nem feltétlenül tűnnek kedvezőnek arra, hogy a fiatal, tehetséges diplomatákat a külügyi pályára sikerüljön vonzani. Hadd jegyezzek meg egy nagyon sajátos, külügyet jellemző problémát: a "vízum mint bevétel"-ről van szó.
Eléggé fontos összetevője az országba irányuló turizmusnak, a vízumnak a nagyságrendje egyébként jelenleg 40 dollár, ami egy eléggé nagy összegnek tekinthető nemzetközi összehasonlításban, tehát nem nagyon növelhető. Idén tehát az elkövetkezendő évben meg fog szűnni a japán vízumkötelezettség, amely mintegy 350 millió forint kiesést eredményez majd a büdzsében.
Én föl szeretném vetni most igazán módosító javaslatot a Fidesz ezen a területen nem fogalmaz meg , de a vízumdíjaknak a beépítése a Külügyminisztériumnak a bevételébe, ez egy rosszfajta érdekeltséget teremt a külügy területén. És hogyha figyelembe vesszük azt, hogy 4,1 milliárd forint bevétele származik a vízumdíjakból a külügyi tevékenységnek ami az összkiadásnak egyharmada , ebből érzékelhető, hogy egy olyan tendencia van még mindig érvényben, mint hogyha a Külügyminisztérium egyfajta profitorientált vállalkozás lenne, és a bevételek növelésére kellene törekednie; holott az alaptevékenysége a külügyi tevékenységnek az, hogy minél közvetlenebb kapcsolat létesüljön a világ minél több régiójával, és lehetőség szerint minél inkább sikerüljön fölszámolni a vízumkötelezettségeket.
Ez egy ellenirányú érdekeltséget tükröz, és ezért megfontolandónak tartanánk a Pénzügyminisztérium számára mérlegelni azt, hogy a Külügyminisztériumnak a bevételei között ne szerepeltessék a vízumdíjakat, ezáltal is jelezve azt, hogy a külügynek nem a vállalkozói jellegű tevékenysége az alaptevékenysége. 280 millió forint rendkívüli bevétel mögötti kutakodás eredményeként azért érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy mi is ez, és egy jó alkalom arra, hogy a tavaly meghozott döntéseinket most ellenőrizzük, hogy mennyire volt mindez racionális. Ez a 280 millió forint két tételből tevődik össze: 80 millió forint bevétel a Külügyminisztérium óvodájának és a bölcsődéjének az értékesítéséből fakad.
Fiatal, tehetséges munkaerők a Külügyminisztériumban meggyőződésem szerint az óvodai, bölcsődei szolgáltatást előszeretettel vették volna igénybe. Nem hiszem, hogy kifizetődőnek tekinthető 80 millió forint bevétel után egy ilyen döntés. Négy nagykövetségünk fölszámolásából 200 millió bevétel várható 1997-ben; ezeknek a követségeknek a bezárása ma már látható, hogy indokolatlan volt, ésszerűtlen volt, gyakorlatilag fél kontinensről Latin-Amerikából vonultunk ki ezeknek a döntéseknek az eredményeként.
A bevétel összege pedig jelzi, hogy milyen minimális nagyságrendről van szó, amit joggal tekinthetünk ezen épületek, infrastruktúrának az "elkótyavetyélésének". Különös tekintettel arra, hogyha újra kell majd ezeket a követségeket nyitni, akkor minden bizonnyal négy külföldi nagykövetség megnyitása nagyságrendekkel drágább lesz ennél a 200 millió forintos bevételnél.
Néhány szót engedjenek meg a kommunikációs stratégiákról. 1996-ban az ügynevezett "uniós kommunikációs stratégiára" közel 300 millió forint volt elkülönítve. A bizottsági vita során a Külügyminisztérium jelezte, hogy ebből 50 millió megmaradt; és ezen nem kell csodálkozni, mert túl sokat az ország lakossága nem nagyon találkozott az uniós kommunikációs stratégiának a kibontakozásával.
Idén azonban egyszerűen el lett bújtatva egy közel egymilliárdos tételbe az integrációs feladatokba az uniós, illetőleg a NATO-csatlakozásnak a kommunikációs stratégiája. Pedig jó lenne tudni azt, hogy mit is takar ez a kommunikációs stratégia. Különösen örülünk annak, hogy a NATO-val kapcsolatban is valami hasonlón gondolkodik a kormányzat, de szeretnénk részleteket tudni erről.
Meg kellene megítélésünk szerint teremteni az uniós és a NATO-csatlakozási kommunikációs stratégiájának az összhangját is, hiszen tapasztalhatóak olyan hangok a magyar közéletben, amely az uniós csatlakozást mintegy külön kezeli a NATO-csatlakozástól. Néha szembe kívánja fordítani a kettőt egymással.
A legnagyobb probléma a költségvetésben azonban a kisebbségpolitikai tételekkel van. Csak egyet tudok érteni Szabó Lajos Mátyással, aki azt mondja, hogy: "…az emelés egy kissé magasabb is lehetne ezeken a terülteken"; valóban, a három úgynevezett "gerincalapítvány"-ban: az Új Kézfogásban, az Illyésben és a Segítő Jobb-ban háromszor 10 millió forintos emelés van, holott majdnem eléri az egymilliárd forintot ezeknek az alapítványoknak az összege.
A kisebbségpolitika mint prioritás alátámasztására hadd idézzem a kormányprogramot, amely a következőként fogalmaz: "A határon túli magyar közösségek anyagi támogatását a kormány legalább a jelenlegi szintet megőrizve a mindenkori éves költségvetés százalékában kívánja biztosítani. Az 1994-es év végéig pedig kidolgozza a támogatási rendszer irányait és módszereit." Ez a 119. oldalán van a '94-es kormányprogramnak. És hasonlókat fogalmazott meg a magyar-magyar csúcs is idén nyáron, a július 5-ei nyilatkozatban.
Semmi nem teljesült sajnálatos módon ezekből az ígéretekből. Az 1994-es reálértéknek jelenleg körülbelül a felénél van ezen a területen a támogatási összeg, nincs rögzített költségvetési százalék a határon túli magyar célokra, nem éri el egyébként a magyar jelenlegi költségvetés egy ezrelékét ez a terület, és a támogatási rendszer elvei, irányai, mondjuk úgy, hogy a támogatási rendszer az továbbra is változatlan: nem történt semmilyen érdemi elmozdulás ezen a területen.
Összegzésként azt kell mondanom, hogy erre a területre morzsák jutnak, és ez önmagában is előidézőjévé válik a szétaprózott támogatásnak, hogy nem lehet stratégiában gondolkodni a határon túli magyarság támogatása terén, és hogy ezzel összefüggésben nem is lehet egy tényleges partneri viszony Magyarország és a határon túli szervezetek között.
A Fidesz "A polgári Magyarországért" megfogalmazott programjában úgy fogalmaz, hogy véget kell vetni annak a megközelítésnek, hogy tehertételnek tekintjük ezen közösségeknek a védelmét a Magyar Köztársaság által, és sokkal inkább úgy kell rájuk tekinteni, mint egy lehetőségre, ami által Magyarország erősödik; nem elvonnak ezek a közösségek Magyarország erejéből, hanem hozzáadnak.
(14.30)
Ennek a szellemnek azonban a nyomait az 1997-es költségvetésben nem tapasztaljuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)