Barsiné Pataky Etelka (Néppárt-MDNP)

1996. október 30.

BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Néppárt részéről a költségvetés általános vitájában az adókhoz szeretnék hozzászólni. Nem mennék most bele ilyen alap-gazdaságfilozófiai kérdések vitájába, ezt már néppárti képviselőtársaim előttem megtették. Akkor, amikor az adótörvényeket tárgyaltuk, többször elhangzott a kormány oldaláról, hogy az adótörvények volumenét a költségvetés bevételi oldala határozza meg. Vagyis magyarul: annyi adót kell fizetnünk, amennyire az adott évi költségvetésben szükség van.

Nos, ez egy nagyon érdekes, de megszokott gyakorlat a kormány részéről. És ez különösen abban a vetületben érdekes, amikor, látjuk most már a költségvetés számaiból, hogy a költségvetés elsődleges egyenlege, az plusz 304 milliárd, vagyis magyarul hétköznapi nyelven adósságszolgálat nélkül 304 milliárd pluszban van a költségvetés.

Hát akkor lássuk most már egyben az adóinkat, a '97. évi adóinkat, amelyeket a kormány szerint a költségvetés határozott meg elsősorban. Hogyan is alakulnak tehát a befizetett és a nem befizetett forintjaink?

(14.50)

Ugye, úgy tűnik most már egyben látva ezeket az adótörvényeket , hogy a rejtett gazdaság, amelyik egy meghatározó jellemzője a magyar gazdaságnak, '97. évben is rejtve marad. A törvények ismeretében nem sok reményünk van arra, hogy ebből valamit le tud dolgozni az apparátus.

Nézzünk néhány példát! Itt van mindjárt az általános forgalmi adó, az áfa bevétele 627 milliárd forint. Itt a '96. évi várható bevételhez képest egy 18,6 százalékos növekedés van, és ebből az adóbeszedési eredményjavulás, amiről tehát beszélünk, az 22 milliárd forint, tehát összesen mindennek 3,5 százaléka.

De hasonlóan igen kicsi ez az összeg, ha a fogyasztási adót megnézzük. Ott 267 milliárdos bevétellel számol a kormány, és a valorizáció miatt ez körülbelül 14,6 százalékos növekedést fog jelenteni, és ebből az adóbeszedési eredményjavulás az 8 milliárd, vagyis szintén ismét 3,5 százalék.

Az szja-nál is hasonlóan alacsony számokat találunk. Nos, azt lehet mondani, hogy a kis eredmény is jó eredmény, csak hát itt felvetődik a kérdés, hogy mi ez a tényleges rejtett jövedelmekhez képest.

Ha megnézzük az áfatörvényt, akkor a múlt év, mindig az elmúlt év visszásságait értékeli a Pénzügyminisztérium, és annak alapján bezár bizonyos kiskapukat. Most ennek következtében például éppen az áfatörvény ténylegesen mindig visszamenőleg elrendezi az előző év rejtett gazdaságát, de nem tekint előre, és így egy egyre részletezőbb törvényt kapunk a kezünkbe, és közismert, hogy az adóhatóságnak a szabályérvényesítés igen gyenge pontja. Itt tehát egy mind részletezőbb, és mindig visszafele intézkedő törvény nem tudja meghozni a kívánt eredményt.

Általában véve megállapítható az, hogy a megfelelő adóbehajtással foglalkozó szervezetek nem kapják meg a szükséges pénzeket. Idézném például az ÁSZ-t ebben a vonatkozásban, mit is mond erre nézve az ÁSZ: "A többletbevételek teljesítéséhez nem teremtette meg a kormány az anyagi feltételeket, miközben az adóbeszedési eredmény javításában elérendő bevételeket felemelte." Vagyis magyarul mit mond ez a mondat, azt mondja, hogy amennyi pénzt kért volna az adóhatóság ahhoz, hogy tényleges eredményeket tudjon elérni, ezt a kormány számára nem tudja biztosítani, de a rejtett gazdaságból beszedendő jövedelmeket viszont megemelte.

Én azt hiszem, hogy itt egy olyan jelenséggel állunk szemben, ami arról szól, hogy a kormány nem mert vagy nem akart biztos kézzel hozzányúlni ahhoz a három alappilléréhez az egész adórendszerünknek, amely az adó csökkentése, tehát az adó mértéke, az adóalap szélesítése és az ellenőrzés hatékonysága hármas egysége jelenti. Ha ehhez a hármas egységhez a kormány sokkal határozottabban, sokkal energikusabban, sokkal nagyobb vonalúan hozzá tudott volna nyúlni, akkor a három együtt egy határozott eredményt hozott volna, egy határozott javulást hozott volna. Jelentősen megváltoztatva ezzel az adó volumenét is, de a szerkezetét is.

Mondok például egyetlenegy példát. Általában véve a fejlettebb országokban a közszolgálati szervezetek hatékonyságának a vizsgálata egy természetes dolog. Vagyis miről van szó? Arról van szó, hogy a kormány változatlanul azt mondja, hogy van egy új szakfeladat, a rejtett gazdaság minél szélesebb körben való feltárása, és ehhez az intézményeknek kell erőforrásokat kiharcolni, vagyis az intézményt finanszírozza, és nem a szakfeladatot.

Úgy gondoljuk, hogy ezek talán technikai részletek, de mégis nagyon fontosak ahhoz, hogy megértessük azt, hogy mi az, amiről mi itt most beszélünk. Nem elsősorban arról, hogy több és még több és még több pénzt bocsássunk bizonyos hatóságok, illetve bizonyos hivatalok rendelkezésére; hanem azt, hogy ezt a pénzt sokkal hatékonyabban lehessen felhasználni.

A második téma, amiről szeretnék az adótörvénnyel kapcsolatban most a költségvetésnél említést tenni, az a következő. Idézem a pénzügyminisztert, mit mondott: "Az 1997 évi költségvetés nem pusztán egy adott évre érvényes elszámolás halmaza, hanem igyekszik egy hosszabb távú, átgondolt fejlődési pálya kiindulópontja lenni." Nos, ha megnézzük ezt a hároméves prognózist, amelyet megkaptunk itt a képviselői postában, akkor tény és való, hogy ebben táblázatokat találunk, amely igyekszik megbecsülni 1999-ig mindazokat az adóbevételeket, amelyekre a költségvetésben az adott szerkezetben szükség lesz.

Csak hát kérdem én, miért nem lehet ezt lefordítani a vállalkozó nyelvére? Miért megint ez a kishitűség? Miért nincs az, hogy a kormány ezeknek a számoknak az alapján, amelyeket leírt, és amelyeket számunkra itt a költségvetési törvény kapcsán megküldött, azt mondja a vállalkozóknak, azt mondja a magyar családoknak, hogy csökkentem az adót, és ez számodra ezt és ezt és ezt fogja jelenteni.

Hogy ezt nem teszi meg, ennek két oka lehet. Az egyik oka az, hogy maga sem bízik ezekben a számokban. Nos, ez egy olyan dolog, ami áthidalható lenne akkor, hogyha a kormány legalább két-három részét az adótörvényeknek, két-három fontosabb irányát kiemelné, és legalább ott rögzítené azt, hogy mire számíthatunk.

De lehet egy másik oka is annak, hogy ezt nem teszi meg. Nevezetesen az, hogy még maga is úgy gondolja, hogy ezekkel az adószámokkal az elkövetkezendő években játszania kell.

A kis- és középvállalkozókat megkérdezték, hogy mi akadályozza leginkább a fejlődésüket. A legtöbben a magas közterheket és a kiszámíthatatlan gazdasági szabályozást jelölték meg.

Szeretném felhívni itt a kormány figyelmét arra, hogy éppen a költségvetés kapcsán, akkor, amikor azt mondjuk, hogy az adóterheket a költségvetés determinálja. Mód és lehetőség van arra, hogy kiszámítható gazdasági szabályozást biztosítsunk az igen lényeges kis- és középvállalkozók számára.

És végül, nyilvánvalóan egy ellenzéki politikusnak föl kell tenni a kérdést, hogy teljesülni fognak-e az adóbevételek '97-ben. Nekem az a véleményem, hogy ezek az adóbevételek feszítettek. De eddig minden évben teljesültek. Van egy olyan benyomásunk a saját számításaink és az elmúlt időszak értékelése alapján, hogy ha nem történik valami különleges katasztrófa , akkor ezek az adóbevételek, ha nem is egészen ilyen szerkezetben, de teljesülhetnek.

Csak hát a probléma ott van, hogy éppen pont a kis- és középvállalkozók, a családok és az embereknek a sokasága ilyen módon egy évre egyszerűen nem is tudja, hogy mit, miért adózik. Nem is tudja, hogy jövőre mit és miért fog adózni, majd '98-ban, majd '99-ben. Úgy hiszem, akkor, amikor a kormány hároméves elképzelésről beszél, amikor ezt hozza be elénk a parlamenthez, akkor a minimum, amit elvárhattunk volna, hogy ugyanezt a költségvetés alappillére, az adótörvények vonatkozásában is megteszi. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)